L.Joe
Mindenki hüledezve lesi az igazgatót, magyarázatot várva. Ricky nem veszi az adást, így csak kapkodja fejét az emberek között,ezzel oldva a feszültséget. C.A.P lustaságához híven nem hajlandó felkelni a kényelmes kanapéról,így feladja, és telefonján kezd el babrálni. A kíváncsiság hamar elszáll mindenkiből,így csak legyintve lépek ki az ajtón. Idol háború~ Ennek semmi értelme. Mit titkolnak előlünk még mindig?! Már most fejfájást okoznak,el sem hiszem mi lesz itt. Gondolkodásomból egy felém közeledő alak zökkent ki.
- Vigyázz! - kiabálja egyre hangosabban. - Mondom !! VIGYÁZZ!!!! - ütközik nekem hatalmas lendülettel - Basszus. Miért nem álltál odébb? - dörzsöli fájó tarkóját,majd lemászik rólam.
- Honnan kellett volna tudnom? - állok fel én is.
- Kiabáltam. Süket vagy? - forgatja meg szemeit.
- Bocs haver. - követem példáját,és szemeimet forgatom unottan - Valaki ugyan olyan gyorsasággal közelít felénk.. - mutatok háta mögé unottan,de késő. Az ismeretlen már be is csapódik és mindkettőnket a földre ránt magával együtt.
- Miért menekülsz Zelo? Mondtam,hogy csak egyszer szeretném megnézni~ - kezd el hisztizni a lány.
- Leszállnátok rólam..? - kezdek el mozogni legalul.
- Jaj bocsi! - néz rám,majd szemei nagyra nyílnak, és lefagy. - ByunHun! Úristen. Ez tényleg ő! - mutogat felém.
- És akkor mit kezdjek vele YunSeo? - ugrik le rólam a srác is.
- Hol van MinHee? - kezdi el kapkodni fejét össze-vissza.
- Itt vagyok. Miért? - lép mellém egy árny.
- MinHee! Hova tűntél? Úgy aggódtam. Ma még nem is láttalak. - ugrik mellé Zelo.
- Minden oké. - von vállat,majd rám pillant - Remélem jó iskolai életetek lesz itt... - néz rám fehér arccal.
- Minden oké? - lépek felé egyet.
- I- Igen. - hátrál,majd elindul a folyosón lomha léptekkel.
Mi ütött ebbe a lányba? Nem rég még magabiztosan beszélt az igazgatóval,és azt harsogta, hogy ő nem hagyja hogy kirúgják. Most itt áll előttem egyre távolodó alakja, mely mindent elárul. Erőtlen,szomorú,tehetetlen és fél.....Fél az elkövetkezendő napoktól. Fél hogy biztonságban tudhatja-e magát ezen a helyen. Sápadt és erőtlen lett, csupán pár információtól,ami teljesen felforgatta az életét fél perc leforgása alatt. Fenébe. Miért érdekel egyáltalán Ő? Nem vagyok magamnál..
- Várj.. - futok utána, majd kezem csuklójáért nyúl, megállítva ezzel - Mit mondtak még? - fürkészem végig aggódva.
- Semmit. És ha megbocsátasz... - rántja ki kezét szorításomból,majd elindul. Én, mint valami hülye követem, követem..de nem szól semmit. Kanyart kanyar követi,majd hirtelen megáll, és rángatózni kezd válla. Nem fordul felém,továbbra is háttal áll nekem, közben arcát kezdi el piszkálni.
- Minden rendben? - próbálok szembe fordulni vele.
- Ne! - ugrik egyet - Ne nézz rám! - törli le könnyeit.
- Héj! Miért sírsz! MinHee. Válaszolj már. Megrémítesz. - kezdek el aggódni állapota miatt.
- Elegem van. Elegem van mindenből! Mire minden jóra fordulna ez történik.. - tör ki belőle a sírás. Zsebkendőt nyújtok felé,amit el is fogad.
- Nyugodj meg. - érintem meg karját gyengéden,amit nem ellenez.
MinHee
Mire sikerült lenyugodnom már kicsengettek az óráról,és kezdett megtelni a folyosó élettel. L.Joe nem zavartatva magát kísért el a teremhez,de én nem tudtam figyelmen kívúl hagyni a törődését. Miért segít? Miért ilyen kedves egy idegennel? Miért akarja hogy épségben legyek?
- Köszönöm - hajlok meg,mikor az ajtóhoz érünk.
- Biztos jól vagy? Nem kell elmenned a nővérhez? - mér végig huszadszorra.
- Igen. Köszönöm a segítséget. - mosolygok felé bizonytalanul.
- Hol voltál butus? - ugrik nyakamba barátnőm,nem kímélve csigolyáimat. Fel néz,és máris ledermedve áll meg mellettem.
- L.Joe, ő itt YunSeo,a szobatársam. - mutatom be egymásnak őket,majd mosolyogva újra meghajlok,és besétálok a terembe.
- Hova mentél azzal a törpével butus? - néz rám aggódva Zelo.
- Nem törpe, te vagy túl magas növésű, és ne hívj butusnak, tudod hogy nem szeretem. - ülök le helyemre érzéstelen arccal.
- Mi történt a mosolygó éneddel? Mintha kilőtték volna belőled. - ül velem szembe.
- Nézd Zelo..most nem vagyok jó hangulatban,mint észrevehetted. - sóhajtok - Légyszi hagyj gondolkodni.
- Értettem kisasszony! - mosolyog,majd feláll és egyedül hagy,ahogy kértem.
Hazafelé cammogok,mikor egy erős kezet érzek felkaromon,ami hátra ránt. Lepettségemet nem tudom tükrözni a hirtelen rántás következtében,így tágra nyílt szemekkel merülök el egy gyönyörű barna szempárban.
- Szia! - mosolyog felém.
- Sz-Szia! - nevetek én is.
- Merre mész? Mehetnénk együtt.
- Dolgozni megyek. - engedem le karom magam mellé.
- Akkor menjünk! - indul meg az úton,válaszra sem várva.
- Nem találkád lesz 3-kor? - kérdem nem tükrözve kíváncsiságom.
- ChunJi elmegy helyettem - közli hanyagul - Merre dolgozol?
- Egy kávézóban. Gyere - fogom karon, és elindulunk a megfelelő irányba.
Odaérve elköszöntünk egymástól,majd nagy mosollyal az arcomon kezdtem bele munkámba. A szokásosnál gyorsabban telt le a 4 óra,amit itt kell töltenem. Furcsa, még sosem élveztem ennyire, hogy kávét készítek,majd kiszolgálom az embereket. Az utolsó vendég távozása után megkönnyebbülve veszem le magamról a kávézó logóját viselő kötényt,majd akasztom a helyére. Elköszönök a főnöktől,majd a hátsó kijáratot használva megindulok a kolesz irányába.
Másnap kábán ébredek, késésben vagyok,szokásomhoz híven. YunSeo-nak már hűlt nyomát sem találom. Mért nem képes felébreszteni soha? Hamar felöltözöm,rendbe teszem magam a tükör előtt, hajam egy copfba fogom, felkapom táskám és már futok is. A szó szoros értelmében beesek a tanterembe,félbeszakítva egy fontos dolgot.
- Minhee drága, mire véljem a késésed? - üdvözöl a tanár.
- Jó reggelt Professzor! - hajlok meg udvariasan,közben megakad szemem a hat csodacsibén. Mind mosolyogva figyelnek, ByungHun még nevetését sem tartja vissza.
- Ülj le,ezt majd később megbeszéljük. - utasít a tanár - folytassátok fiúk! - szól a mellettem állóknak. Én teszem,ahogy kértek és elindulok. De amint egy lépést is teszek előre megbotlom,és zuhanni kezdek hátrafelé.
- Vigyázz! - hallok egy éles kiáltást mögülem,majd kezek szorítását érzem magamon - Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - hajol előre ByungHun.
- K-Köszönöm...igen.. - dadogok.
- Hál'istennek - mosolyog,majd visszaáll a többiekhez mintha mi sem történt volna.
Követem példáját, s én is nyugodt léptekkel sétálok hátra a helyemhez. Bármennyire is próbálok higgadt maradni,lehetetlen ennyi figyelő szempárral szemben. Pírrel az arcomon helyet foglalok majd figyelem őket. Mind a hatan bemutatkoznak,mint akik nincsenek tisztában azzal,hogy az ország minden embere ismeri őket. Majd alap dolgokat elmesélnek,s helyet foglalnak hátul. Valahogy mind a közelembe kerülnek. Mögöttem L.Joe,srégen mögöttem C.A.P, két paddal odább ChunJi - köztünk Zelo- mellette Niel. A két jómadár eggyel hátrébb kap helyet. ChangJo és Ricky jó gyerekek módjához híven mosolyogva vonulnak a hátsó sorba.
A diákok a nap végére tisztába lettek az iskolában történtekkel. A legtöbben éljenezve örültek,s minden egyes percet megpróbáltak az idolokkal tölteni. YunSeo és Zelo folyton a nyakamban lógott,úgy mint most is:
- Itt van egy lépésre tőled a biasod és még sem mosolyogsz...Mi történt? Miután elmentünk az igazgatói irodából te eltűntél. Furcsa vagy. Nagyon.
- Ah,semmi! - álcázok mosolyt.
- Igazat mondasz? - hajol le szemmagasságig Zelo.
- Miért hazudnék? - ütöm vállon legjobb barátom.
- Ez a beszéd! - karolja át vállam, majd puszit nyom homlokomra.
- Mit szóltok egy karaokéhoz? - csapja kezeit vállainkra barátnőm.
- Mehetünk! - ugrott Zelo,magával rántva.
Engem már szóhoz sem engedve kezdtek el végig rángatni a fél városon, hogy Seoul egyik leghíresebb karaokéjában tombolhassunk.
***
Közel 3 órája torkunk szakadtából éneklünk,nem kímélve hangszálainkat. Ilyenkor persze az alkohol sem maradhat el. Ahhoz képest hogy egy felkapott hely, nem nagyon ellenőrzik az életkort... YunSeo fenékig itta magát, Zelo épp lehúz még egy felest. Hogy fogunk haza jutni?
Az a fajta vagyok, aki bírja az alkoholt. Igaz,nem sűrűn iszom,ha mégis akkor is csak keveset. De most érzem,hogy forog alattam a föld, és minden lépéssel össze tudnék esni. Hanyag léptekkel megindulok a mosdó felé.
L.Joe
A fiúknak hála első iskolai napom után egy karaoke bárban kötök ki. Felismerhetetlen hangszíneken énekelnek,pontosabban megfogalmazva kiabálnak. Nem tudom mióta vagyunk itt,de már mindenkiből az alkohol beszél. Szerencse,hogy nem full részeg senki,csak pár perc erejéig vagyunk a szesz hatása alatt. Egyre jobban fáj a fejem, mozog a gyomrom. Ennek nem lesz jó vége, így megindulok a kijárat felé friss levegőt szívni. Megkönnyebbülés, már nem kerülget hányinger, csupán a fejem haogat szörnyen. A lépcsőn ülve bámulom az eget, melyen tisztán látszódnak a csillagok. Gyönyörű és csodálatos. Hirtelen csapódást hallok magam mögül, melyet jajjozás követ. Hátra nézek, és szemeim elkerekednek a látványtól. Egy összegörnyedt MinHee próbál falnak támaszkodva leülni. Nem bírom, s oda megyek hozzá, majd leültetem és mellé telepedek. Csak bámul maga elé, közben hasát szorongatva próbál helyezkedni. Minél jobban nézem, annál egyértelműbb a dolog. Nem rég adta ki magából az italt, és józanodik.
- Jól vagy? - kérdem halkan.
- Ehehe...vicces nem? - néz rám - Pont én vagyok ilyen állapotban. Szánalmas.
- Miről beszélsz?
- Mindegy! - legyint,majd öklendezni kezd.
- MinHee! Nehogy rám rókázz! Gyere állj fel - húzom fel karjánál,majd haját hátrafogom és egy nagy lépést teszek hátra. Minden egyszerre zúdul ki belőle,s érzem, már alig van benne lélek. Hirtelen összerogy, s mint egy gyerek görnyed a földön.
- Gyere. Megmosakszol, és vissza megyünk a koleszba. - emelem hátamra,majd elindulok a mosdó felé. Női vagy férfi? Melyik lenne jobb?
- Mit gondolsz? Be tudsz menni egyedül? - állok meg a lány ajtaja mellett.
- Persze. - mászik le rólam erőtlenül, majd el is tűnik szemeim elől.
Várok. Várok. Hol van már? 5 perc nem elég ahhoz hogy ilyen állapotban visszajöjjön? Persze hogy elég! Minden gondolatom félretéve berohanok a WC-be.
- Francba. Miért nem kiáltottál? - térdelek le a földre.
- Nagyon..fáj~! - próbálja értelmesen kimondani a szavakat,közben összegörnyedve fekszik.
- Gyere. Most haza megyünk. - amint hátamon tudom felállok és elindulok kifelé.
- ByungHun te mit kerestél a női mosdóban? - áll meg előttem leaderem.
- Hyung ne akard tudni - sóhajtok.
- Sok sikert a továbbiakhoz - mondja lelkesen,majd besétál a férfi WC-be.
- Ez nem az aminek gondolod... - szólok utána,de esély sincs rá hogy hallja.
Amint kilépek a küszöbön,megcsap a hideg téli szellő,szemeim összeszűkülnek.
- Hmm...fázom~ - öleli át nyakam szorosabban MinHee, majd orrát nyakamba fúrva mély levegőt vesz - Imádom ezt az illatot - érzem,ahogy mosolyra húzza ajkát.
- Ébren vagy? - álok meg hátra nézve.
- Miért nem jöttél előbb oppa? - folytatja - tudod mióta oda vagyok érted?
- Alszol... - mondom magamnak,majd ismét elindulok.
- Miért ilyen igazságtalan az élet, oppa? - fúrja nyakamba jobban arcát - Miért? - folyik le valami a nyakamon,mintha vízcsepp lenne.
- Te sírsz? - ébredek rá.
- Ne is törődj vele. - mondja, majd feje nyugodtan ereszkedik vállamra.
- Komolyan. Mi lenne most ha én többet iszok? - nevetek kínosan,majd belépek a kollégium kapuján. Szerencsémre a portás nincs a helyén, így hamar lépkedek a lépcsőn a lányok szobája felé.
- Melyik a tietek? - kérdem,de csak durmolást kapok válaszul - Persze, Hisz alszol - nevetek - Akkor mehetek vissza megkérdezni.
Leültetem a falnak támasztva,majd lefutok a lépcsőn. Minden gyanús mondat nélkül megkérdezem a portást,aki már visszatért kijelölt helyére. 123. Hamar vissza ballagok a 2. emeletre,majd az alvó szépség karját nyakamba akasztva cipelem tovább. Szerencsére nyitva találom, így minden kopogás nélkül benyitok. Ahhoz képest hogy lány szoba a rendetlenség akár a fiúknál. Odacipelem az emeletes ágyhoz,és szemügyre veszem azt. Biztos hogy övé a fenti. A mellette lévő falon Teen Top poszter,pár kép külön a tagokról, majd egy, az előzőeknél is nagyobb rólam. Nagy nehezen igaz, de sikerült felmásznom a létrán,elérve a második szintet. Betérdelek az ágyra, s oldalra fordulva lefektetem. Abban a pillanatban amint feje a párnát éri, utánam nyúl,s visszaránt maga mellé.
- Ne hagyj egyedül... - mormogja még mindig álmába merülve.
Remek. Most hogy tovább? Bárhogy próbálok,nem tudok szabadulni szorításából. A lábam az agyról lelóg,de felsőtestem vele párhuzamosan fekszik. Nincs mit tenni. Átemelem lábaim a fakorláton,ami a zuhanást akadályozza,majd szembefordulok MinHee-vel, s mély álomba merülök én is.~
Mindenki hüledezve lesi az igazgatót, magyarázatot várva. Ricky nem veszi az adást, így csak kapkodja fejét az emberek között,ezzel oldva a feszültséget. C.A.P lustaságához híven nem hajlandó felkelni a kényelmes kanapéról,így feladja, és telefonján kezd el babrálni. A kíváncsiság hamar elszáll mindenkiből,így csak legyintve lépek ki az ajtón. Idol háború~ Ennek semmi értelme. Mit titkolnak előlünk még mindig?! Már most fejfájást okoznak,el sem hiszem mi lesz itt. Gondolkodásomból egy felém közeledő alak zökkent ki.- Vigyázz! - kiabálja egyre hangosabban. - Mondom !! VIGYÁZZ!!!! - ütközik nekem hatalmas lendülettel - Basszus. Miért nem álltál odébb? - dörzsöli fájó tarkóját,majd lemászik rólam.
- Honnan kellett volna tudnom? - állok fel én is.
- Kiabáltam. Süket vagy? - forgatja meg szemeit.
- Bocs haver. - követem példáját,és szemeimet forgatom unottan - Valaki ugyan olyan gyorsasággal közelít felénk.. - mutatok háta mögé unottan,de késő. Az ismeretlen már be is csapódik és mindkettőnket a földre ránt magával együtt.
- Miért menekülsz Zelo? Mondtam,hogy csak egyszer szeretném megnézni~ - kezd el hisztizni a lány.
- Leszállnátok rólam..? - kezdek el mozogni legalul.
- Jaj bocsi! - néz rám,majd szemei nagyra nyílnak, és lefagy. - ByunHun! Úristen. Ez tényleg ő! - mutogat felém.
- És akkor mit kezdjek vele YunSeo? - ugrik le rólam a srác is.
- Hol van MinHee? - kezdi el kapkodni fejét össze-vissza.
- Itt vagyok. Miért? - lép mellém egy árny.
- MinHee! Hova tűntél? Úgy aggódtam. Ma még nem is láttalak. - ugrik mellé Zelo.
- Minden oké. - von vállat,majd rám pillant - Remélem jó iskolai életetek lesz itt... - néz rám fehér arccal.
- Minden oké? - lépek felé egyet.
- I- Igen. - hátrál,majd elindul a folyosón lomha léptekkel.
Mi ütött ebbe a lányba? Nem rég még magabiztosan beszélt az igazgatóval,és azt harsogta, hogy ő nem hagyja hogy kirúgják. Most itt áll előttem egyre távolodó alakja, mely mindent elárul. Erőtlen,szomorú,tehetetlen és fél.....Fél az elkövetkezendő napoktól. Fél hogy biztonságban tudhatja-e magát ezen a helyen. Sápadt és erőtlen lett, csupán pár információtól,ami teljesen felforgatta az életét fél perc leforgása alatt. Fenébe. Miért érdekel egyáltalán Ő? Nem vagyok magamnál..
- Várj.. - futok utána, majd kezem csuklójáért nyúl, megállítva ezzel - Mit mondtak még? - fürkészem végig aggódva.
- Semmit. És ha megbocsátasz... - rántja ki kezét szorításomból,majd elindul. Én, mint valami hülye követem, követem..de nem szól semmit. Kanyart kanyar követi,majd hirtelen megáll, és rángatózni kezd válla. Nem fordul felém,továbbra is háttal áll nekem, közben arcát kezdi el piszkálni.
- Minden rendben? - próbálok szembe fordulni vele.
- Ne! - ugrik egyet - Ne nézz rám! - törli le könnyeit.
- Héj! Miért sírsz! MinHee. Válaszolj már. Megrémítesz. - kezdek el aggódni állapota miatt.
- Elegem van. Elegem van mindenből! Mire minden jóra fordulna ez történik.. - tör ki belőle a sírás. Zsebkendőt nyújtok felé,amit el is fogad.
- Nyugodj meg. - érintem meg karját gyengéden,amit nem ellenez.
MinHee
Mire sikerült lenyugodnom már kicsengettek az óráról,és kezdett megtelni a folyosó élettel. L.Joe nem zavartatva magát kísért el a teremhez,de én nem tudtam figyelmen kívúl hagyni a törődését. Miért segít? Miért ilyen kedves egy idegennel? Miért akarja hogy épségben legyek?
- Köszönöm - hajlok meg,mikor az ajtóhoz érünk.
- Biztos jól vagy? Nem kell elmenned a nővérhez? - mér végig huszadszorra.
- Igen. Köszönöm a segítséget. - mosolygok felé bizonytalanul.
- Hol voltál butus? - ugrik nyakamba barátnőm,nem kímélve csigolyáimat. Fel néz,és máris ledermedve áll meg mellettem.
- L.Joe, ő itt YunSeo,a szobatársam. - mutatom be egymásnak őket,majd mosolyogva újra meghajlok,és besétálok a terembe.
- Hova mentél azzal a törpével butus? - néz rám aggódva Zelo.
- Nem törpe, te vagy túl magas növésű, és ne hívj butusnak, tudod hogy nem szeretem. - ülök le helyemre érzéstelen arccal.
- Mi történt a mosolygó éneddel? Mintha kilőtték volna belőled. - ül velem szembe.
- Nézd Zelo..most nem vagyok jó hangulatban,mint észrevehetted. - sóhajtok - Légyszi hagyj gondolkodni.
- Értettem kisasszony! - mosolyog,majd feláll és egyedül hagy,ahogy kértem.
Hazafelé cammogok,mikor egy erős kezet érzek felkaromon,ami hátra ránt. Lepettségemet nem tudom tükrözni a hirtelen rántás következtében,így tágra nyílt szemekkel merülök el egy gyönyörű barna szempárban.
- Szia! - mosolyog felém.
- Sz-Szia! - nevetek én is.
- Merre mész? Mehetnénk együtt.
- Dolgozni megyek. - engedem le karom magam mellé.
- Akkor menjünk! - indul meg az úton,válaszra sem várva.
- Nem találkád lesz 3-kor? - kérdem nem tükrözve kíváncsiságom.
- ChunJi elmegy helyettem - közli hanyagul - Merre dolgozol?
- Egy kávézóban. Gyere - fogom karon, és elindulunk a megfelelő irányba.
Odaérve elköszöntünk egymástól,majd nagy mosollyal az arcomon kezdtem bele munkámba. A szokásosnál gyorsabban telt le a 4 óra,amit itt kell töltenem. Furcsa, még sosem élveztem ennyire, hogy kávét készítek,majd kiszolgálom az embereket. Az utolsó vendég távozása után megkönnyebbülve veszem le magamról a kávézó logóját viselő kötényt,majd akasztom a helyére. Elköszönök a főnöktől,majd a hátsó kijáratot használva megindulok a kolesz irányába.
Másnap kábán ébredek, késésben vagyok,szokásomhoz híven. YunSeo-nak már hűlt nyomát sem találom. Mért nem képes felébreszteni soha? Hamar felöltözöm,rendbe teszem magam a tükör előtt, hajam egy copfba fogom, felkapom táskám és már futok is. A szó szoros értelmében beesek a tanterembe,félbeszakítva egy fontos dolgot.
- Minhee drága, mire véljem a késésed? - üdvözöl a tanár.
- Jó reggelt Professzor! - hajlok meg udvariasan,közben megakad szemem a hat csodacsibén. Mind mosolyogva figyelnek, ByungHun még nevetését sem tartja vissza.
- Ülj le,ezt majd később megbeszéljük. - utasít a tanár - folytassátok fiúk! - szól a mellettem állóknak. Én teszem,ahogy kértek és elindulok. De amint egy lépést is teszek előre megbotlom,és zuhanni kezdek hátrafelé.
- Vigyázz! - hallok egy éles kiáltást mögülem,majd kezek szorítását érzem magamon - Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - hajol előre ByungHun.
- K-Köszönöm...igen.. - dadogok.
- Hál'istennek - mosolyog,majd visszaáll a többiekhez mintha mi sem történt volna.
Követem példáját, s én is nyugodt léptekkel sétálok hátra a helyemhez. Bármennyire is próbálok higgadt maradni,lehetetlen ennyi figyelő szempárral szemben. Pírrel az arcomon helyet foglalok majd figyelem őket. Mind a hatan bemutatkoznak,mint akik nincsenek tisztában azzal,hogy az ország minden embere ismeri őket. Majd alap dolgokat elmesélnek,s helyet foglalnak hátul. Valahogy mind a közelembe kerülnek. Mögöttem L.Joe,srégen mögöttem C.A.P, két paddal odább ChunJi - köztünk Zelo- mellette Niel. A két jómadár eggyel hátrébb kap helyet. ChangJo és Ricky jó gyerekek módjához híven mosolyogva vonulnak a hátsó sorba.
A diákok a nap végére tisztába lettek az iskolában történtekkel. A legtöbben éljenezve örültek,s minden egyes percet megpróbáltak az idolokkal tölteni. YunSeo és Zelo folyton a nyakamban lógott,úgy mint most is:
- Itt van egy lépésre tőled a biasod és még sem mosolyogsz...Mi történt? Miután elmentünk az igazgatói irodából te eltűntél. Furcsa vagy. Nagyon.
- Ah,semmi! - álcázok mosolyt.
- Igazat mondasz? - hajol le szemmagasságig Zelo.
- Miért hazudnék? - ütöm vállon legjobb barátom.
- Ez a beszéd! - karolja át vállam, majd puszit nyom homlokomra.
- Mit szóltok egy karaokéhoz? - csapja kezeit vállainkra barátnőm.
- Mehetünk! - ugrott Zelo,magával rántva.
Engem már szóhoz sem engedve kezdtek el végig rángatni a fél városon, hogy Seoul egyik leghíresebb karaokéjában tombolhassunk.
***
Közel 3 órája torkunk szakadtából éneklünk,nem kímélve hangszálainkat. Ilyenkor persze az alkohol sem maradhat el. Ahhoz képest hogy egy felkapott hely, nem nagyon ellenőrzik az életkort... YunSeo fenékig itta magát, Zelo épp lehúz még egy felest. Hogy fogunk haza jutni?
Az a fajta vagyok, aki bírja az alkoholt. Igaz,nem sűrűn iszom,ha mégis akkor is csak keveset. De most érzem,hogy forog alattam a föld, és minden lépéssel össze tudnék esni. Hanyag léptekkel megindulok a mosdó felé.
L.Joe
A fiúknak hála első iskolai napom után egy karaoke bárban kötök ki. Felismerhetetlen hangszíneken énekelnek,pontosabban megfogalmazva kiabálnak. Nem tudom mióta vagyunk itt,de már mindenkiből az alkohol beszél. Szerencse,hogy nem full részeg senki,csak pár perc erejéig vagyunk a szesz hatása alatt. Egyre jobban fáj a fejem, mozog a gyomrom. Ennek nem lesz jó vége, így megindulok a kijárat felé friss levegőt szívni. Megkönnyebbülés, már nem kerülget hányinger, csupán a fejem haogat szörnyen. A lépcsőn ülve bámulom az eget, melyen tisztán látszódnak a csillagok. Gyönyörű és csodálatos. Hirtelen csapódást hallok magam mögül, melyet jajjozás követ. Hátra nézek, és szemeim elkerekednek a látványtól. Egy összegörnyedt MinHee próbál falnak támaszkodva leülni. Nem bírom, s oda megyek hozzá, majd leültetem és mellé telepedek. Csak bámul maga elé, közben hasát szorongatva próbál helyezkedni. Minél jobban nézem, annál egyértelműbb a dolog. Nem rég adta ki magából az italt, és józanodik.
- Jól vagy? - kérdem halkan.
- Ehehe...vicces nem? - néz rám - Pont én vagyok ilyen állapotban. Szánalmas.
- Miről beszélsz?
- Mindegy! - legyint,majd öklendezni kezd.
- MinHee! Nehogy rám rókázz! Gyere állj fel - húzom fel karjánál,majd haját hátrafogom és egy nagy lépést teszek hátra. Minden egyszerre zúdul ki belőle,s érzem, már alig van benne lélek. Hirtelen összerogy, s mint egy gyerek görnyed a földön.
- Gyere. Megmosakszol, és vissza megyünk a koleszba. - emelem hátamra,majd elindulok a mosdó felé. Női vagy férfi? Melyik lenne jobb?
- Mit gondolsz? Be tudsz menni egyedül? - állok meg a lány ajtaja mellett.
- Persze. - mászik le rólam erőtlenül, majd el is tűnik szemeim elől.
Várok. Várok. Hol van már? 5 perc nem elég ahhoz hogy ilyen állapotban visszajöjjön? Persze hogy elég! Minden gondolatom félretéve berohanok a WC-be.
- Francba. Miért nem kiáltottál? - térdelek le a földre.
- Nagyon..fáj~! - próbálja értelmesen kimondani a szavakat,közben összegörnyedve fekszik.
- Gyere. Most haza megyünk. - amint hátamon tudom felállok és elindulok kifelé.
- ByungHun te mit kerestél a női mosdóban? - áll meg előttem leaderem.
- Hyung ne akard tudni - sóhajtok.
- Sok sikert a továbbiakhoz - mondja lelkesen,majd besétál a férfi WC-be.
- Ez nem az aminek gondolod... - szólok utána,de esély sincs rá hogy hallja.
Amint kilépek a küszöbön,megcsap a hideg téli szellő,szemeim összeszűkülnek.
- Hmm...fázom~ - öleli át nyakam szorosabban MinHee, majd orrát nyakamba fúrva mély levegőt vesz - Imádom ezt az illatot - érzem,ahogy mosolyra húzza ajkát.
- Ébren vagy? - álok meg hátra nézve.
- Miért nem jöttél előbb oppa? - folytatja - tudod mióta oda vagyok érted?
- Alszol... - mondom magamnak,majd ismét elindulok.
- Miért ilyen igazságtalan az élet, oppa? - fúrja nyakamba jobban arcát - Miért? - folyik le valami a nyakamon,mintha vízcsepp lenne.
- Te sírsz? - ébredek rá.
- Ne is törődj vele. - mondja, majd feje nyugodtan ereszkedik vállamra.
- Komolyan. Mi lenne most ha én többet iszok? - nevetek kínosan,majd belépek a kollégium kapuján. Szerencsémre a portás nincs a helyén, így hamar lépkedek a lépcsőn a lányok szobája felé.
- Melyik a tietek? - kérdem,de csak durmolást kapok válaszul - Persze, Hisz alszol - nevetek - Akkor mehetek vissza megkérdezni.
Leültetem a falnak támasztva,majd lefutok a lépcsőn. Minden gyanús mondat nélkül megkérdezem a portást,aki már visszatért kijelölt helyére. 123. Hamar vissza ballagok a 2. emeletre,majd az alvó szépség karját nyakamba akasztva cipelem tovább. Szerencsére nyitva találom, így minden kopogás nélkül benyitok. Ahhoz képest hogy lány szoba a rendetlenség akár a fiúknál. Odacipelem az emeletes ágyhoz,és szemügyre veszem azt. Biztos hogy övé a fenti. A mellette lévő falon Teen Top poszter,pár kép külön a tagokról, majd egy, az előzőeknél is nagyobb rólam. Nagy nehezen igaz, de sikerült felmásznom a létrán,elérve a második szintet. Betérdelek az ágyra, s oldalra fordulva lefektetem. Abban a pillanatban amint feje a párnát éri, utánam nyúl,s visszaránt maga mellé.
- Ne hagyj egyedül... - mormogja még mindig álmába merülve.
Remek. Most hogy tovább? Bárhogy próbálok,nem tudok szabadulni szorításából. A lábam az agyról lelóg,de felsőtestem vele párhuzamosan fekszik. Nincs mit tenni. Átemelem lábaim a fakorláton,ami a zuhanást akadályozza,majd szembefordulok MinHee-vel, s mély álomba merülök én is.~
Folytasd kérlek! Nagyon jó*-*
VálaszTörlésma éjjel fent lesz a folytatás ^^ Köszönöm a komidat,nagyon örülök hogy tetszik :))
VálaszTörlés