8.fejezet

L.Joe

Csönd honol a teremben. Egyetlen egy szikrányi fény tartja életben a világosságot. Én csak ülök a földön és várok. Hogy mire? Jó kérdés.. Talán, hogy megjelenjen előttem egy aranybarna hajú lány és mosolyogva kezét nyújtsa felém.
Lényegtelen. Ami történt, az megtörtént. Felkelek, majd lekapcsolom a lámpát és kisétálok az iskolából. Lépteim visszhangoznak, mintha valami kísértet lennék. Amint kiérek esőcseppek folynak le arcomon. Felnézek, de a hold sem világít. Nem törődve a pocsolyákkal, azzal, hogy tetőtől- talpig vizes leszek, nyugodt léptekkel sétálok a járdán,mint akinek nincs jobb dolga. Szerencsémre még beengedtek, így lábnyomaimat hátrahagyva lépek be a ChunJi-val osztott szobába.
- Hol voltál ilyen sokáig? - bukkan elő a semmiből.
- Csak sétáltam.
- Ilyen esőben? - néz ki az ablakon.
- Mint látod. - mutatok végig magamon. - Végeztél? Mehetek fürödni? - hámozom le magamról pulóverem.
- Ja. - terül szét az ágyon.
*2 óra múlva*
- Fent vagy..? - nézek le az alattam lévő ágyra.
- Hmm... mit akarsz ilyenkor? - mozdul meg.
- Tényleg egy tuskó vagyok?
- Mi ez így hirtelen? - nyitja ki szemeit.
- Csak válaszolj. - vonok vállat.
- Ja. Egy hatalmas tuskó vagy, akinek nagy a szíve és előbb törődik másokkal,mint magával. Igaz, nehezen mutatod ki másoknak az érzéseid, de semmi komolya gond nincs veled. Remélem megfelel. Jó éjszakát. - fordul oldalra és szuszogása elárulja, hogy már alszik is.
- Nagy a szívem. - kuncogok magamban - mások miért nem ezt mondják?
***
Reggel mire beértünk a suliba már várt minket a manager. Miért van itt?
- Gyertek,munkátok van. - utasít minket a kocsiba.
- Munka? Mi lesz a sulival? - érdeklődik Niel.
- Majd elintézem. Na nyomás! - huppan be mellénk ő is.
Nyolcan ülünk az autóban,de a levegővétel is alig észrevehető. Mindenki hallgat saját gondolataiba merülve. Ez velem sincs másként. Mi ez a munka hirtelen? Valami nincs rendben. Mostanában semmi sem úgy történik, mint régen.
Fél óra kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre,ahol, mint kiderült modellkednünk kell egy holnap megjelenő média lapnak. Eddig nincs is gond, de ezzel akarják kijelenteni az ideiglenes visszavonulásunk.
- Miért kell ezt tennünk? Tudja mennyit dolgoztunk azért, hogy eddig eljuthassunk?! - vonja kérdőre a manager-t a nagyszájú maknae, ChangJo.
- Tudom. Én vagyok a manager. - válaszol higgadtan a kopaszodó férfi.
- Akkor miért? Mi értelme ennek ahjusshi? - fordul felé,közben már az öltözőben készülődünk, de ők ketten az ajtó közeléből sem mozdulnak.
- Nézd ChangJo. Nem én hozom a döntéseket - sóhajt - Legyél szíves készülődni. Ne várasd meg a sminkest. - és kiment.
- Aish! - csak ennyit mond,és már is az akasztóhoz sétál,ahova ki lett készítve a ruhája.
Mire mind a hatunkkal végeztek eltelt egy óra. A legkevésbé sem érdekelt,milyen a ruhám,a kinézetem. Miért kell visszavonulnunk? Ez nem olyan,amivel viccelni lehet. Ha egyszer megtesszük,akkor nyomos indoknak kell lennie. De mi az? Mit tettünk? Mit nem tettünk?
- ByungHun! Meddig akarsz még ott ülni? Gyere,kezdünk! - szól vissza az ajtóból Ricky.
A fotózás a megszokott ütemben telt. Először egyéni képek,majd a banda összes tagjával,végül külön- külön csoportokban is. A téma az ősz,ami a komolyságot tükrözi. Szerencse,hogy a lehető leghalványabb mosolyt kellett csak magamra rajzolni.
- Amint átöltöztetek,vissza viszlek titeket az iskolába. - szólal meg a manager,amint elkiáltották a "végeztünk!" szót.
- Még be kell mennünk? - hőköl fel ChunJi.
- Persze. Az utolsó kettő órára vissza értek. Na siessetek!
- Igen is ahjusshi! - kiáltjuk mind egyszerre.
Sminkkel az arcunkon sétálunk az iskola folyosóján, nem törődve a figyelő szempárokkal. Mondhatnám,hogy hozzászoktunk,de ez hazugság lenne a részemről. Ehhez nem lehet alkalmazkodni. Bárhova mész,figyelnek. Bárhol vagy,ismernek. C.A.P nem hazudtolva meg magát hátul ballag hanyag tartással mellettem,előttünk a négy vocalista egymást lökdösve sétál. Az előadó terem elé érve megállnak,és egy emberként néznek hátra.
- Biztos nem lógjuk el? - nevet ChangJo.
- Ne beszélj butaságokat hyung! Nyiss be. - bokszol bele vállába Ricky.
- Én aztán nem! Ha nem tudnád,aki elsőnek belép az ajtón,azt szidja a tanár. Legalábbis a filmekben így van. - vakarja meg tarkóját a nagyszájú.
- Meg fejre is állítja. - kontrázok, majd előre lépek is benyitok.
Mindenki egy emberként néz felénk,közben a tanár ferde szemöldökkel bámul ránk. Szeme mindent elárul.
- Hol voltak az iskola csillagai? - mosolyog. Oké,nem erre számítottunk,az biztos.
- N-Nekünk csak munkánk volt..- makogok.
- Rendben. Foglaljatok helyet! - bólint. Még mindig mosolyog.
- I-Igen. - indulok meg elsőnek.
Mire helyet foglaltunk, már az emelkedőre állva kezdett bele énekébe egy osztálytársunk. Gyönyörű hangja van,de mégis. Valami nem stimmel. Rekedt, homályos a kiejtése. Nincs önbizalma,és a hangszínén is van mit javítani. Furdal a kíváncsiság, így előrekukucskálok a hátsó sorból, és egy aranybarna hajú lányon akad meg tekintetem. Ő áll ott fenn és énekel félhangon,erőtlenül.
- Állj,állj! - int a professzor - MinHee. Nem is tudom hol kezdjem. Miért vagy ennyire,ennyire erőtlen? Próbáld meg hangosabban,és magabiztosabban. Az érzés benned van,de nem engeded ki. - sóhajt,majd helyére utasítja a lányt - Rendben. Mára nem terveztem mást, hisz közeleg a bál. - magyaráz tovább beleéléssel.
- Bál? Tanárnő meséljen, miről van szó? - ugrik fel helyéről az óriás.
- Zelo maradj nyugton! Egy hónap múlva egy bált rendez az iskola,ahol mind felléptek különböző produkciókkal. Utána kezdődhet a szórakozás. De nektek - mindegyikőtöknek fel kell készülni. És a show végén az összes diák eltáncolja azt,amit holnaptól tanulni fogtok.
-  Elnézést, de ezen nekünk is részt kell venni? - teszi fel kérdését félve Ricky.
- Ebbe az iskolába jársz? Ennek az épületnek a tanulója vagy? - sorolja a kérdéseket az idősebbik - Persze hogy részt kell vennetek! További jó tanulást. - köszön el,amint megszólal a csengő.

MinHee

Amint kitette lábát a tanárnő,mindenki duruzsolni kezdett a bállal kapcsolatban. Hmm. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érdekel. Amíg nem tudok biztosat, addig nem találgatok. Fölösleges. Csak csalódnék.

Reggel egyből a táncterembe rendeltek minket,ahol egy ismeretlen fiatal férfi fogadott minket. Olyan hat- nyolc évvel lehet idősebb. Amint mindenki megérkezett, körbepásztázta a termet,majd megszólalt.
- Örülök a szerencsének! Én leszek a táncoktatótok a bálig. Remélem megértjük majd egymást. - mosolyog, majd előre lép egyet - Akkor, kérnék egy ifjú hölgyet,aki a partnerem lenne. - szeme ide-oda cikázik,majd megáll rajtam - Te ott!
- É-Én? - kérdezem rekedt hangon. Félek. Nem szeretnék táncolni. Most nem.
- Igen. Hogy hívnak? - még mindig mosolyog.
- MinHee. Lee MinHee.
- Oh. Szép név. MinHee, lennél olyan kedves, hogy segítesz nekem?
- Igen... - dadogom.
Kisétáltam a férfi mellé,aki közben zenét indított. Beast - Good Luck.  Amint tenyerét bal vállamra teszi,hirtelen magával szembe fordít,majd közel hajol,és fülembe súgja - csak lazán mozogj egy helyben - ismét távol van,de ez sem tart sokáig. Mozgása tapinthatatlan a levegőben,akár a madár. Repül a Föld felett pár centiméterrel. Káprázatos. Keze néha derekamra vagy vállamra tér,de az sem tart sokáig. Ismét találkozik tekintetünk,s mély levegőt véve abba hagyom a mozgást.
- Szép munka MinHee-shi. - mosolyog rám, majd a tömeg felé fordul - amint láthattátok, a tánc nagy részét én végeztem a partnerem egy helyben mozgott. De,ez nem volt észrevehető annak köszönhetően, hogy összhangban voltunk, és kiemeltem a társam adottságait. Nektek is ezt kell tennetek.
- Párokat kell alkotnunk a bálon? - jön egy kérdés a tömegből.
- Igen.
- Mi dönthetjük el, hogy kivel dolgozunk?
- Nem. Én válogatom a partnereiteket. Erre szolgál a mai próba. Mindenki álljon is fel,és kezdjen táncolni. Bármit. Nincs megkötve a kezetek,nyugodtan engedjétek el magatokat.
Egyik pillanatról a másikra az üresnek látszó terem megtelt és mindenki mozogni kezdett,nem zavarva  a másikat. Ez ment negyven percen keresztül,majd leállították a zenét, és elrendezte a párokat. Utolsók között találtam magam, gy szétizgulva a fejem ropogtatom ujjaim. A tanár mögülem állít mellém egy nálam alig pár centivel magasabbat. Oldalra fordulok,de bárcsak ne tettem volna.
- Remélem jól fogunk együtt működni. - mosolyog rám L.Joe.

~ Egy-két nap és folytatás :) Addig is komizzatok, és ne felejtsetek el feliratkozni sem ^^ további jó estét mindenkinek. Jó olvasást drága olvasóim ♥ ~