- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában! - közölte ünnepélyesen az igazgató.
- Tessék??? - kiáltottam el magam.
- Jól hallottad MinHee. Mindent ezért a hat cserebogárért tettem.
- Miattuk kellett kirúgni több mint 100 diákot? - türtőztettem magam - Mi értelme ennek uram..?
- Kérdőre vonsz engem kislány? - kezdett el közeledni - ha így folytatod te is kint találod magad! A reggeli incidens bőven elég,hogy kirúgjalak!
- Én...nem úgy értettem.. - léptem egyet hátra, és ekkor vettem észre, hogy hat kíváncsi szempár figyelt minket - Aish~ - csak ennyit tudtam kinyögni. Se szó se beszéd a tekintet ami előttem bámult rám mindent elárult. Ha egy szót is szólok végem. Ha csöndben maradok talán megúszom. Mit tegyek?! Elmémből egy ismerős hang rázott ki:
- Visszajövünk később,ha most zavarunk - mondta illedelmesen.
- Maradjatok. A kisasszonyok épp távozni készültek. Igazam van?!
- Igen. Persze. - sóhajtottam, majd sarkon fordulva elindultam az ajtó írányába. Most biztos azt hiszi engedelmeskedem neki,de nagyot téved! Mit képzel, hogy ennyi álmot tör össze kedve szerint? Barátnőm nyugodt levegő vétellel sétál mellettem, mit sem sejtve. Mikor a kilincsért nyúl, egy hírtelen mozdulattal megfordulok és belekezdek mondandómba. - Ne gondolja hogy meg tud rémíteni ezzel a hozzáállással uram! Maga nem ilyen,ezt én is tudom, máskülönben nem lennék most itt,ebben az iskolában. Akkor miért változott meg ilyen hirtelen? Pénzt kap ezért? Jobb munkát? Gondolja végig,mennyi mindenkit tett tönkre azzal,hogy többre vágyik! Akkor mentünk! - barátnőmet magam után húzva kisétáltam,majd becsaptam az ajtót.
- Megőrültél? Nem vagy te olyan jó viszonyban az igazgatóval,hogy így kioszd.. - idegeskedett YunSeo.
- Majd meglátjuk! - vontam vállat,de legbelül én is aggódtam. Mi lesz ha holnap már nem is.....áá~ nm szabad ilyenre gondolni!
L.Joe
Miután a MinHee nevű lány kiviharzott az igazgató mintha ott sem lennénk szitkozni kezdte.
- Hogy lehet ekkora idióta? Nem veszi észre, hogy mindent az iskola jövője miatt teszek? És az a nagy szája! Komolyan...miért voltam olyan lágyszívű a meghallgatáson? Aish~ - járkálj ide-oda, majd hirtelen megállt,és felénk fordult - Mondjátok,mit szeretnétek?
- A manager küldött,hogy megbeszéljük a hivatalos iratokat - mondta C.A.P két ásítás között.
- Ahogy látom ismét fitt vagy mint mindig, leader-sshi. - mondta közömbösen az igazgató.
- Ugyan uram, nem tudom miről beszél - húzta gúnyos mosolyra száját hyung,majd oldalba bökött jelezve, hogy folytassam mondandóját.
- A lényeg, hogy a beiratkozásunkhoz szükséges iratokban lenne egy apró változtatni való.
- Változtatni való? Miről beszélsz ByungHun-sshi?
- A managerünk ragaszkodik ahhoz,hogy ne csak a tanárok szabályai vonatkozzanak ránk,hanem az ügynökségé is. Viszont ez ellentmond egy ponttal,ami azt foglalja össze,hogy bármikor,bármilyen körülmények között hallgatunk Önre. - fejeztem be.
Rendben. Átírom. Még valami? - nézett fel asztala felett.
- Ennyi. - mondtam,majd beugrott valami - Miért rúgta ki a diákokat? - arca megfeszült,és leült.
- Te is kezded? Mondtam..miattatok. - mutatott ránk.
- Hat ember nem ugyanannyi mint 100,ha jól tudom Igazgató úr. - húztam gúnyos mosolyra ajkam.
- Nézd...ezt nem nekem kell elmondanom,hanem a managereteknek. - tette le a tollat.
- Semmi probléma. Ha csak erről van szó,akkor írok neki,hogy maga ráér és elmagyarázza! - szólt közbe Niel,és már el is küldte az sms-t.
- Miért van az, hogy minden idol ennyire akaratos? - sóhajtott az asztalnál ülő.
- Tudja, mi ebben nőttünk fel. Mindent megkaptunk amit akartunk,de cserébe napi 16 óra próba,és utána lehetett csak pihenni. Ilyen a természetünk - vont vállat a hanyag leaderünk.
- Nézzétek..nem érek most rá. Még a szerződést is át kell írnom. - dörzsölte meg homlokát.
- Mi ráérünk. Holnap kezdünk,szóval mondja nyugodtan! - mosolygott ártatlanul Ricky.
- Nem fogtok békén hagyni,igazam van? - állt fel.
- Jól mérte fel a helyzetet Igazgató úr. - bólintottam.
- Hol is kezdjem? - túrt bele ritkuló hajába,majd az asztal elé sétált,és nekidőlt velünk szemben - Azt tudjátok miért kerültetek ide?
- Őszintén..? Nem. - sóhajtott ChunJi - Mi csak követtük a managerünk utasításait. Azt mondta, majd itt mindent elmagyaráz.
- Ezért mondtam....kérdezzétek őt, ne engem.
- Ha már itt vagyunk mondja. - ült le egyik kanapéra C.A.P.
- Aish~ - sóhajtott ismét,majd belekezdett - Ezzel az egésszel a csapatotokat erősítő tréning alá akarják tenni,hogy felkészültebbek legyetek bármilyen helyzetre.
- Mi köze ennek a többi diákhoz? - döntöttem fél centit jobbra fejem.
- Itt jön szóba az ügynökséged ötlete. Ez az iskola tulajdonképpen idolokká képezi az itt tanulókat. De nem mindenki olyan tehetséges, hogy azzá válhasson, ez egyértelmű.Viszont vannak,akik elképesztő tehetséggel rendelkeznek,akár éneklésben vagy táncban. Az ilyenek itt maradhatnak és lehetőséget kapnak képességeik tovább fejlesztésére. De az előbb említetteket....
- Kicsapják a suliból. - fejezte be a mondatot nyers hangon C.A.P.
- Igen... és akik itt maradnak az érettségi letétele után debütálhatnak.Röviden lényegre törve ennyi. - fejezte be mondókáját.
- És akiket kicsaptak, van hova menniük? - kérdezte Ricky.
- Igen. Erről gondoskodtam.
- Elnézést. - vettem elő zsebemből a rezgő telefont,majd az ajtó felé indulva beleszóltam. - Igen. Értem. Ma 3-kor? Rendben. - tettem le,majd kilincsre téve kezem hozzám szóltak.
- Hova mész? - kíváncsiskodott Niel.
- Mosdóba. Persze csak ha szabad Niel-sshi~ - hajoltam meg nevetve,majd kitártam magam előtt az ajtót,ahol egy barna hajú,velem egy magas lány állt. Az,aki előttünk látogatott ide.
- Miért vagy még mindig itt? Nincs órád? - kezdett el kiabálni az igazgató. A lány csak állt, és egyre pirosabb arccal bámult maga elé,közben válla rángatózni kezdett - Válaszolj MinHee! - áh,tényleg. MinHee-nek hívják. Kezdtem hülyének érezni magam,ahogy egy szótlan lánnyal szemben állok,így kikerülve elindultam a mosdó irányába. Szerencse hogy 2 métert sem kellett sétálnom. Mikor visszaértem, és beléptem az ajtón, halálos csend uralkodott a helyiségben,s mindenki egy emberként figyelte a lányt.
- MinHee,hallottál bármit i? - lépett elé a rangidős.
- Uram, hagyja szegény lányt! - védték a többiek.
- MinHee....miért bánt ennyire ez az egész? Hisz te még itt vagy. - léptem mellé,kedves mosollyal az arcomon.
- Még! Ez az a szó,ami bánt. Miért kell annyi embernek elmennie innen csak azért mert ti idejöttetek? Miért? Arra nem gondolnak hogy sokan több mint 100 km-erre laknak innen? - dőlt ki belőle minden egyszerre,s könnyei is végig csordultak arcán.
- De te maradsz bármi történjék is ! - mondta határozottan az igazgató.
- T-Tessék? - dülledtek ki szemei.
- Igen. Te maradsz. Mindenképp.
- Miért? Hisz nem rég még azzal fenyegetőzött hogy...
- Azzal ne törődj! Mérges voltam. Túlságosan is. Nézd,nekünk szükségünk van egy olyan lányra min te, aki nem ismeri a határokat. Én nem tudok ellenállni,de te...te képes lehetsz,ha eljön az ideje.
- Miről beszél Ahjusshi? - törölte le könnyeit.
- Arról,ami ebben az iskolában lesz nemsokára. Egy idol háború.~
~ Véleményeteket írjátok meg kommentbe! :3 Nem sokára folytatás következik :) ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése