7.fejezet

MinHee

A szívem zakatol,nem merek mozdulni. Mit jelentsen ez? Miért remegek? Miért van ilyen közel? Miért....érzem magam biztonságban?  Hirtelen vissza egyenesedik,morog valamit, amit nem értek, majd elindul. Nézem távolodó alakját, mely lehajtott fejjel sétál tovább. Keze tarkóján pihen, testtartása hanyag. Nem bírom felfogni mi történt. Meg akart csókolni? Vagy túlképzelem? Még mindig kétszeres ütemben dobog a szívem. Nem bírok mozdulni a fal mellől. Az ad támaszt, hogy össze ne essek. Ujjaim remegve támaszkodnak a hideg kőre, lábaim egy helyben,fejem a távolodó alakot fürkészi. Hirtelen megfordul:
- Nem jössz?
- D-De.. - dadogom,majd nehezen, de elindulok.
A kollégium kevesebb mint tíz percre van, mégis,mintha ezer évig sétáltunk volna a sötétben, egymás mellett, megtartva az egy méter távolságot. Furán érzem magam. Mielőbb szabadulni szeretnék. A meleg zuhany alá állni, és elfelejteni mindent. A mai napot,ami vele kapcsolatos. Valami azt súgja, jobb, ha nem közeledem felé. Őrültségnek hangzik, tudom. Hisz itt van mellettem a biasom, mégis ilyenekre gondolok Mit tehetnék? Félek. Nekem ott vannak a barátaim. Neki? Bandatagok, sztárok, ezernél több gyönyörű nő. Mi kellhet még? Ne viccelj... Bármit megkaphat, amit akar. Meg kell érte dolgozni. De könnyebb dolga van, mint nekem. Két ennyire különböző ember jobb, ha távol marad egymástól.
- Minden rendben? - torpan meg előttem,amint belépünk a kollégium kapuján.
- Persze. - reagálok kapásból. Persze,hisz alig pár perce majdnem megcsókoltál. Miért ne lenne minden rendben?
- Akkor én mentem is. Jó éjszakát. -  indul meg a fiúk szobája felé.
- Jó éjszakát. -  lépek az ellenkező irányba.
- MinHee... - szól utánam.
- Igen? - megtorpanok.
- Mindegy... - sóhajt,majd itt hagy.
Furcsa~ Nem! Össze kell szednem magam! Fejem megrázom, mint akinek elszállnának a gondjai,és elindulok a lépcső felé. Felérve a második emeletre, mindenhol csend honol. Amint benyitok a szobánkba, választ kapok fel nem tett kérdéseimre. Vagy húsz lány kuporog a földön, tekintetük egy laptopra tapad.
- Sziasztok?!
- Minnie!! Hol voltál eddig? Gyere! Ezt nézd meg! - ugrik fel a tömegből YunSeo.
- Miről van szó? -  dobom táskám a lehető legnagyobb útba.
- L.Joe! - szólal meg valaki.
- Tessék? - lemerevedek a neve hallatán.
- Igen. L.Joe! Valaki felvette,ahogy órán táncolt,és az egyik legnépszerűbb keresési videó lett alig pár óra alatt. - ámuldozik...nem tudom kicsoda.
- Aha... - órán táncolt. Biztos ügyes volt,hisz róla van szó.
- Nem voltál. Gyere, nézd meg! - rángatja karom szoba társam.
- Nem kell.  Inkább megyek fürödni. Álmos vagyok. - sóhajtok,majd elindulok a köntösömért.
- Valami nincs rendben. L.Joe-ról beszélünk! Te nem is figyelsz! - vádol YunSeo.
- De figyelek. Most nincs kedvem ilyenekhez. - vonok vállat,majd bezárkózom az egyik kedvenc helyemre, a fürdőszobába.
***
- MinHee! Ébredj! - hallok egyre hangosabban egy ismerős hangot - Kelj már fel az Isten szerelmére! - rántja le rólam a takarót barátnőm,közben vállamat rázza,s nem hagyja abba a kiabálást sem.
- Fent vagyok.. - duzzogok.
- Akkor öltözz! Három percünk van! - néz le karjára.
- Miről beszélsz? Sötét van még... - nézek ki az ablakon.
- Mert beborult. Na siess! - fogja meg pólóm alját.
- Fel tudok öltözni magam is, nem kell levetkőztetned. - nevetek.
- Összeraktam a cuccod, a táskád rendben van. Csak öltöznöd kell, és irány a fürdő,aztán sprintelünk. - hadarta - Hogy lehet, hogy minden második nap így kezdődik? - sóhajt fejét fogva.
- Mert én vagyok a szobatársad. - puszilom meg arcát, majd berohanok a fürdőbe.
- Egy perced van! - dörömbölnek az ajtón.
- És én kész is vagyok. - rántom ki magam előtt a fadarabot, majd a táskám kirántva a másik kezéből a hátamra teszem, s rohanni kezdek, mögöttem YunSeo-val.
Nevetve futunk be az iskolába, majd balra véve az irányt megállunk a terem előtt. Mély levegőt veszek,majd benyitok. Csönd,ami azt jelenti,hogy..
- MinHee és YunSeo is megtisztel minket a jelenlétével. Ennek örülök hölgyeim - igen, ezt jelenti. A suli legszívósabb tanára megérkezett órát tartani. Előttünk.
- Önnek is jó reggelt professzor! - mondjuk összhangban, majd meghajlunk és a helyünkre sétálunk minden szó nélkül. Amint padom mellé érek,egy barna szempár érzéketlen tekintete szúrja ki szemem. Nem viszonozva azt leülök, és bámulok előre. A mellettem lévő hely üres. Hol van Zelo? Ha itt nincs, csak egy helyen lehet ilyenkor. Az igazgatói iroda. Mit művelt már megint? Megőszülök mellette.
Ebédszünetben YunSeo-val egyszerre kezdtük faggatni óriás barátunkat.
- Mond már el te szerencsétlen! - kiált rá YunSeo.
- Mit kell még ezen magyarázni? Verekedtem. - sóhajt.
- Kivel? - düllednek ki szemeim.
- Mindegy.
- JunHong! Kiheréllek,ha nem válaszolsz.
- Jézusom YunSeo. Te nem vagy százas. - csúsztatja odébb székét az érintett fél.
- Ne tereld a témát. - szólok én is.
- Jól van. Egy sráccal.
- Csak nem süllyedsz olyan mélyre, hogy egy lányt megverj.- közbeszólok.
- Az a srác akár lány is lehetne. - szisszen fel undorodva Zelo.
- Hűha! Ki az? - csillannak meg szobatársam szemei.
- Egy olyan alak, aki nagynak hiszi magát, az egész világtól elvárja, hogy ismerjék, egy beképzelt, önelégült nagyképű ficsúr. - szidalmazza hatalmas beleéléssel.
- Ki ez a fajankó? - fintorog YunSeo.
- Jobban ismeritek,mint gondolnátok. - áll fel a szöszke.
- Ugyan, mi nem ismerünk ilyen alakokat. - fogom meg karját,aminek segítségével felállok és a helyemre ülök.
A nap semmilyennek mondható, semmi érdekesség, semmi érdekes dolog. Ám ha arra gondolok, hogy ma táncóra az utolsó,kiráz a hideg. Látnom táncolni, mégis félek. Nekem jó így. Egész nap mögöttem ül, nem látom az arcát. Tökéletes. Úton a táncterem felé YunSeo csak beszélt,beszélt és beszélt. Kiről? ByungHun tökéletes táncáról.
- Majd meglátjuk.. - vonok vállat és benyitok a tükörrel körbeölelt terembe.
- Pont jókor lányok! - mosolyog ránk a professor.
- I-Igen? - kérdezem félve. Valami terve van velünk, biztos vagyok benne.
- YunSeo és MinHee. Máris mondom ki lesz a párotok. JunHong és ByungHun. A többiek is mind párokat alkotnak, azzal, akit én rendelek mellé. Nem szeretnék nyafogást hallani, hogy mással akarsz lenni. - kezd bele a párok szétosztásába a tanárnő - Ti ketten dönthettek. - fordul felénk.
- Akkor én választom..
- Az enyém Zelo! - vágok szavába.
- Hee?
- Igen! Én Zelo-t választom - lépek az említett személy mellé,aki mosolyogva fogad.
- Ahogy gondolod. - von vállat,majd L.Joe mellé lép.
- Rendben. A feladat nem nehéz. Próbáljátok a táncotokkal közölni a másikkal, hogy mennyire sokat jelen neked a partnered. Szemkontaktus, testbeszéd. Minden, amit el tudsz képzelni. A lényeg, hogy határozott légy! - utasít a professzor, majd egy lassú számot indít. Ismerős. Kim JaeJoong- Just Another Girl című száma. Szeretem a hangját, így nem nehéz beleélni magam a ritmusba. Zelo mosolyogva karon fog, és máris párhuzamosan mozgunk. Ő előre, én háta. Keze derekamon pihen, pillantását le nem veszi az enyémről. Egy hirtelen mozdulattal meg pörget saját tengelyem körül,s háttal vagyok neki. Hátamhoz simul, és új lépésekbe kezd. Nem tudom követni, így megemel,majd lábaim ismét érzik a földet. Vége van. Mindenki egy emberként megáll és a tanárt figyeli,aki elégedetten mosolyog.
- Ez az! Így képzeltem el. Szép munka. Mindenkinél jelen volt a szemkontaktus és a határozottság. Ezt akartam látni. - felém fordul - MinHee, észrevettem hogy nem tudod követni Zelo-t.
- Elnézést. - hajtom le fejem.
- Legközelebb jobban figyelj ! Zelo, elképesztően megoldottad a problémát. Szép munka. - mosolyog partneremre, aki egy bólintással válaszol.
- Nekem tökéletes volt amit csináltál. - súgja fülembe.
- Ne viccelődj. - bököm oldalba.
- Minnie!! - fut hozzánk YunSeo - elképesztő hogy táncol L.Joe! Miért nem őt választottad?
- Zelo-val összhangban vagyunk. - vonok vállat.
- Furcsa vagy tegnap óta. - fürkészi arcom.
- Te vagy furcsa. - válaszolok.
A nap hátralévő része nem telt mással,mint hogy gyakoroltam és gyakoroltam este 9-ig. Nem érzem a lábaim, de még mindig nem tökéletes. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Maradnom kell még. Remélem nem zárnak ki a kollégiumból. Újra indítom a Rocking-ot és előröl kezdem. Amint végéhez közeledik a szám, úgy csendül fel egy ismerős hang. De nem a lejátszóból,hanem valahonnan máshonnan .

- Teen Top we gonna rock it drop it top it, Hey don't stop it pop it. Teen Top we gonna rock it drop it top it, Hey don't stop it pop it. - énekli egyre hangosabban.
Megfordulok, és az ajtónak támaszkodva fürkész,miközben abba nem hagyja az éneklést.
- Mit keresel itt?
- Jangnan anieyo - énekel tovább.
- Miért vagy itt? - kérdezek újra.
- Jangnan anieyo
- Hagyd abban! - állítom le a magnót - Miért vagy itt? Kizárnak,ha nem mész vissza időben.
- Ez rád is vonatkozik.
- Velem ne foglalkozz. Inkább menj.
- Azt kérdezted miért vagyok itt. Kíváncsi vagy? - találkozik tekintetünk.
- Nem. Nem érdekel. Menj. - fordítom el fejem.
- Táncolni jöttem,de kit találok itt? - mosolyog.
- Felejtsd el.
- Tégy úgy, mintha itt sem lennék és folytasd. Ha valami nem megy segítek. - indul felém.
- Nem kell a segítséged. Egyedül is megy.
- Én nem úgy vettem észre. - áll meg mellettem.
- Mióta vagy itt? - nézek rá szúrósan.
- Ma délután. Ügyes voltál.  - vált témát.
- Sajnálom,de nem tudom viszonozni kedvességed. Nem téged figyeltelek.
- Észrevettem. Zelo jobban lefoglalt,mint én. - ül le a tükör elé - Kezdheted. Ha úgy könnyebb, képzeld azt,hogy az a tökfej vagyok.
- Nem kezdek én semmit! Ha megbocsátasz. - leveszem kabátom a szék támlájáról, és kisétálok. Nem szól semmit, ami megrémít. Még utoljára visszanézek. Fejét a térdére ereszti, karjával körbeöleli lábait. Így olyan sebezhetőnek tűnik, mégis. Nem! Nem érdekel! Egy tuskó.~

~ Folytatás később :) Ne felejts el komizni, és ha már itt vagy nyugodtan iratkozz fel ^^ Nem sokára újra találkozunk :3 ~