5.fejezet

MinHee

Érzem,hogy hasogat a fejem, és görcsben van a gyomrom. Mindenem fáj. A lábaim,kezeim,nyakam. Mély levegőt veszek,s szívok egy nagyot. Érzem az alkohol szagát, és valami teljesen mást is. Elbabonáz,elbűvöl és magához láncol. Szeretem ezt a kölnit. Még egyet szívok,majd lassan kinyitom szemeim. Hmm... L.Joe mellettem alszik.
- Milyen szép álom - kuncogok párnámba temetve arcom.
Ismét felpillantok, s még mindig itt fekszik alig pár centire tőlem. Biztos álmodom? Lassan felé nyújtom kezem, s végigsimítom meztelen felsőtestén. Izmos. A világ leggyönyörűbb embere szundít velem szemben, kezeink összefonódva, arca 10cm-re az enyémtől. Hosszú szempillái nyugodtan pihennek, haja arcába lóg,eltakarva arccsontját. Nem tudom megállni,így oda nyúlok, s hátrébb túrom tincseit. Mocorogni kezd, szempillái megrebbennek. Egyik pillanatról a másikra szemeim találkoznak az övével.
- Öö.....j-jó reggelt! - pirulok el.
- Ühm. Mennyi az idő? - fordul hátára, hajába túrva. - fél 10? - néz az órára - Már a második napomon elkéstem. Nem hiszem el... - ül fel,majd megindul a fürdő felé - lefürdök. Neked sem ártana utána. Bűzlünk a piától. - fintorog.
- Rendben. - lépkedek le a lépcsőn - de...mi történt tegnap?
- Ittas állapotban voltál. Nem hagyhattalak egyedül. - zárja rövidre.
- Te is bűzlesz - utalok az alkohol szagra.
- Én nem ittam annyit, mint a többiek.
- Többiek?
- Hyung-ék. Azt sem tudom hogy jutottak vissza - vakarja meg tarkóját.
- Hol vannak Zelo-ék?
- Zelo-ék? Nem tudom. Csak veled találkoztam a bejáratnál, majd kijött belőled minden. A mosdóban összeestél, később hülyeségeket motyogtál, és a hátamon hoztalak vissza. Akármennyire is erőlködtem nem engedtél el,így itt aludtam. - mondja egy szuszra.
- Hűha~ - düllednek ki szemeim.
L.Joe becsukja maga után az ajtót,én pedig neki látok takarítani. Az elmúlt napokban csak aludni jöttem ide. Mindig rohantam egyik helyről a másikra. Ha nem éjjel,akkor délután aludtam. Igen. Most a koncert napjára célzok,ami lassan 72 órája történ. Hihetetlen,hogy tényleg eljutottam oda. Most csak egy ajtó választ el az általam istenített rappertől,s egy osztályba járunk. Hihetetlen! ~ Aish. Mégis miket beszélek? Hisz közel 100 diákot rúgtak ki miattuk. 2 nappal ezelőtt az igazgatót próbáltam kiosztani, most meg ilyeneken jár az eszem. Nem hiszem el. Miért változtam meg ilyen hirtelen?
- Mehetsz. - zökkent ki egy dörmögős hang.
- Oké. - kapom fel ruháimat és beviharzok a zárt ajtó mögé. Olyan jó illat van... Lee ByungHun illat. Beállok a zuhany alá,s hagyom had gördüljenek le szép lassan testemen a vízcseppek. Hűt és tisztít,ami nagyon jól esik. Kifejezetten jól. 10-20 perc is eltelhetett mire kilépek a fülkéből., s magam köré tekerve a törölközőt a tükör elé állok. Kócos,vizes haj, karikák a szem alatt és egy lila folt a bal vállamon. Ez hogy került ide? Meg kell tudnom mi is történt pontosan tegnap.....
Amint kattan a zár kinyitom az ajtót, s felöltözve, félig szárított hajjal, nyugodt léptekkel kisétálok.
- Azt hittem lenyelt egy víziszörny.
- Omo! Megijesztettél! - ugrok egyet ijedtemben.
- Van ez így - húzza lágy mosolyra ajkát - Mehetünk?
- Ühüm!

***

- Menj először te - bök az osztályterem felé. Értetlenül nézek rá - Nem engedhetem,hogy félreértsék... - magyarázkodik.

- Áh...persze - húzom mosolyra ajkam.

Ahogy mondta,én mentem be először,majd 5 perccel később ő is csatlakozott.

- Mi van ma mindenkivel? MinHee is csak most érkezett! - dühöng a tanár.

- Oh,tényleg? - vigyorog,majd helyére sétál. Amint mellém ér asztalomra dob egy cetlit. Hüledezve nézek rá,de ő mintha mi sem történt volna, leül mögém. Óvatosan szétnyitom a papír fecnit,s olvasom tartalmát. " Ne mondd el senkinek a történteket!" Rövid,de lényegre törő. Belegyűröm táskámba,majd a tanárra figyelek.

- MinHee gyere velem most! - rángat ki a teremből YunSeo,amint megszólal a csengő.

- Mi van?

- Hova tűntél tegnap? És miért késtél? - néz rám aggódva.

- Ja. - nevetek megkönnyebbülve - rosszul lettem és kimentem a mosdóba....aztán jobbnak láttam hogy vissza menjek a koleszba - vonok vállat. Hogy én mennyire utálok hazudni!

- Tudod mennyire idegeskedett Zelo?

- Te nem..?

- Jajj hallod...én kiütöttem magam - nevet - ma reggel mondott el mindent és úgy éreztem be kell vernem neked eget,de meggondoltam magam - sóhajt,azt hiszem megkönnyebbülésében.

- Én is szeretlek YunSeo! - ölelem át.

- Én nem! Mindig aggódnom kell érted! - duzzog.
- Nagy ölelés! - ugrik nyakamba Zelo - butus! Tudod mennyire aggódtam érted?! - szorít magához erősen.

- Bocsi - nézek rá bűnbánóan.
- Szerencse hogy én bírom az italt. YunSeo is csak ivott,ivott megállás nélkül. - bámul le apró barátnőmre.
- De semmi bajom. MinHee-nek a feje is fáj! - próbál menekülni,ami sikerül is.
- Ez igaz? - néz rám.
- Nem vészes - legyintek,majd az ajtó felé lépek.
- Nekem ne mondd, hogy nem az ha rád van írva minden - nyúl karjaimért,s már a levegőben is vagyok.
- Hé! Zelo engedj el! Le fogok esni!
- Ne félj! - nevet,majd közelebb emel magához, homlokunk összeér - nincs lázad, ez nyugtat - mosolyog.
- Most már elengedsz? Ennyi elég volt a repülés érzéséből.
- Mit teszel,ha nemet mondok? - dob fel.
- Megőrültél? - kiáltok fel.
- Bocsi,de ezt nem hagyhattam ki - nevet látványomon,majd letesz, de nem szabadulok,mert magához húz és szorosan ölel.
- Ifjú gerlepár ne itt csináljátok. Köszönöm. - ölti ki nyelvét szobatársam.
- Miről beszélsz? - nevetek. Zelo lassan elenged,s mosollyal az arcán besétál a terembe. Követem szemeimmel,s észreveszek egy bamba tekintetet. ByungHun néz felénk gondolataiba merülve. Követem példáját,s kölcsönösen bámuljuk egymást. Nem bírom. Érzem hogy egyre vörösebbé válik az arcom. Elfordítom fejem, s barátnőm gyanakvó tekintetével találom szembe magam. Csipőre tett kézzel cikázik feje köztem és a folyosó másik oldalán álló között.
- Mit jelentsen ez Lee MinHee?
- M-Micsoda?
- Mi ez a bamba tekintete felénk? Mit nem mondtál el? - húzza fel szemöldökét.
- Nem tudom miről beszélsz. Megyek gyakorolni. - sétálok el mellette.
- MinHee! - ragadja meg karom - mit nem árulsz el nekem?
- Nézd.....semmi - sóhajtok.
- Legalább annyit mondj, hozzá van köze? - mutat L.Joe felé,aki még mindig ott áll, és telefonját birizgálja.
- Igen. Most már engedj el,kérlek.
- Nem fogod elmondani,még ha kínoználak is. Igaz? - veszi le kezét csuklómról.
- Sajnálom. - csak ennyit mondok és besétálok a terembe.
Úgy érzem,mintha elárulnám. Mindig mindent elmondunk egymásnak, bármiről legyen is szó. Mindent tudunk egymásról. Jót,rosszat. Miért kellet múlt este annyit innom? Akkor nem itt tartanék és minden rendben lenne. L.Joe is, miért kell ilyen feltűnően néznie? Ő mondta, hogy ne áruljam el senkinek a történteket,de feltünősködik. Elegem van.. Szerencse hogy itt van nekem YunSeo és Zelo.
- Hova mész? - lép elém ChangJo amint kilépek az ajtón.
- Csak... nem tudom - sóhajtok, közben nem tudom leplezni lepettségem.
- Mi a neved energiabomba?  - mosolyog.
- Energiabomba? - tekintek rá furcsán.
- Igen - ismét nevet - mindig futsz. Az első napunkon az az esés hatalmas volt! Én sem csináltam volna jobban! - kacsint.
- Aha... MinHee - mutatkozom be.
- Örülök a szerencsének - bólint majd elsétál.
Ez meg mi volt? Őrület.
- MinHee! - karol át Zelo.
- Hmm?
- Ma ráérsz? - csillannak fel szemei.
- Igen - bólintok.
- Akkor az enyém vagy! - böki meg homlokom mutató ujjával.
- Hova megyünk? - csillannak fel szemeim.
- Titok~ - ölti ki nyelvét.
- Chh...- bokszolok bele izmos hasába.
- Akkor megyünk?
- Van még egy óránk,nem? - csodálkozom.
- Nem veszik észre. - legyint,majd kézen fog és kisétálunk a kapun. Még utoljára visszanézek, s egy gyönyörű barna szempárban találom rabságom.~

~ Hova viszi Zelo MinHee-t? Ki a barna szempár tulajdonosa? Kik fognak megjelenni,nagy felfordulást okozva maguk  körül?Nemsokára megtudjátok ^^ 5 komi és jön a következő fejezet! :) ~