1.fejezet

MinHee

- Siess vagy elkapnak! – kiált be a szobánkba YunSeo.

- Kész vagyok. – futok az ajtóhoz barátnőmért – Biztos nincs itt senki? – nézek körül a folyóson.

- Nincs. De 3 perc és jönnek ellenőrzésre,úgy hogy siessünk! – csukja be az ajtót, majd mind ketten az ablakhoz sietünk, ahova előkészítettem az összecsomózott paplanokat. – Leér az aljáig egyáltalán? – néz rám kételkedve.

- Mindjárt kiderül! – dobom le a kezemben tartott ruha anyagokat.

- Ez az! – szorítja ökölbe a kezét örömében YunSeo – Na nyomás,vagy elkapnak! – lök egyet vállamon,majd a táskámat kezembe nyomja – Minden megvan? Mindegy,a legfontosabb. A jegy nálad van?

- Ühüm! Itt van a zsebemben! – mutatom fel a kis lapot,amelyen kék alapon fekete betűkkel virított kedvenc bandám neve.

- Rendben. Indulás! – lök egy utolsót rajtam,majd az összekötözött anyagba kapaszkodva kezdek el lemászni a falon – Vigyázz magadra! Ne feledd! 4 előtt gyere vissza! – mondja még utoljára barátnőm,majd amint talajt érek felhúzza a kötélnek használt anyagot.

- Majd jövök! – tátogom, közben integetve futásnak eredek.

Még utoljára visszanézek,de már senki nem figyel a szobából. Helyette bezárt,függönyökkel elhúzott ablak látszódik már csak, mint ha mi sem történt volna. Nem könnyű az élet, ha az ember egy kollégiumban tölti minden napjait. Nem  beszélve a szigorú szabályokról, amik megkötik a kezünket. Reggel 6-kor ébresztő, este 10-kor takarodó... És most 10 óra, ami az jelenti hogy szoba ellenőrzés. Ha most nem, akkor sosem tudtam volna kiszökni. De erre a koncertre az életem árán is el kell jutnom, hisz a Teen Top-ról van szó, ami az életemben a legfontosabb. Igen, hatalmas fangirl vagyok, de mit tehetek ellene?! Ez az életem…ha nem lettek volna L.Joe-ék,  most nem ebbe a zeneművészeti iskolába járnék, ami több mint 100 km-re van az otthonomtól. De egyik napról a másikra bearanyozták az életem, így rájöttem. Idol akarok lenni! Még most is tisztán emlékszem édesanyám arcára, mikor felvetettem nekik ezt az ötletet. Ellenkezett, nem is kicsit. Vicces nem? Annak vannak a legnagyobb álmai, kinek nem lehetne… Mégis megpróbáltam, és össze jött. Igaz….nem a hangom miatt kerültem be, de van még időm változtatni ezen! Ami most fontosabb...miért van ekkora tömeg? Aish~ Nekem előre kell jutnom! Miért csak normál jegy van…. így nehezebb ez az egész! L.joe…..csak egy kicsit várj, és már ott is leszek! Fanatikus vagyok tudom…ezért is néznek a mai napig sokan bolondnak, de nem érdekel!

- Elnézést...elnézést…sajnálom! – mondogatom fél percenként, akárhányszor félrelökök valakit az előre jutásom érdekében. Már nem kell sok…mindjárt a kordonnál vagyok. Mindjárt! Csak még kicsit bírd ki MinHee! Csak egy kicsit még. Még! - Megvaaan!!! – kiáltom el magam,mikor már a kordonba kapaszkodva bámulok fel a színpadra. És ekkor jön el a vég számomra. Csak egy árnyat látok, amely leül velem szembe a színpad szélére hatalmas vigyorral az arcán, közben belekezd rappelésébe:

„Eonjena neoege useumman julge

Geu eodeon nuguboda

Haengbokhadago mal halsu ittge

Maeil harur shijakhae ne saenggake

Nae ibgae misuga maemdone

Haengbokhae na eotteohke”
 

Nem bírom tovább. Egyből sírva fakadok a boldogságtól,amely egyre csak halmozódik bennem.  Az érzés, hogy fél méterre van tőlem a számomra legfontosabb személy a zenei iparból hihetetlen. Csodálatos. Gyönyörű. HIHETETLEN!!! Ő csak mosolyog, mosolyog és mosolyog. Hol a színpad szélére megy, hol középre, de mindig őt figyelem. A mozgása hihetetlen. Már vagy 2 órája hogy itt vagyok,de nem tudok betelni az érzéssel. Lassan vége, de ők még mindig  a kötött koreográfiát táncolják izzadság cseppekkel az arcukon, nyakukon. És mosolyognak. De vége…lassan itt az idő hogy vége legyen. Felcsendül a záró dal, ami nem más mint a Rocking. De most már nem táncolnak, hanem a színpad szélére ülve integetnek, kacsintgatnak, szíveket mutatnak, és a mázlisták még  le is pacsizhatnak velük. Hogy köztük vagyok-e? Szerinted? Ha annyit mondok hogy most már 100%-osan nyugodt halálom lesz,az mindent elárul? Igen. Lepacsiztam mind a hatukkal!  Rickyvel, ChunJival, Niellel, C.A.Pel, ChangJoval, és L.JOEVAL! Míg újra és újra lejátszódott fejemben ez a jelenet, arra kell döbbennem hogy a koncertnek vége. Épp most mentek le a színpadról és készülnek a megérdemelt pihenésre. De előtte még haza kell menniük, nem igaz? Sok rajongóval együtt én is kint várok rájuk, remélve hogy láthatom még őket. Meg is lett az eredménye. Fél óra leforgása után minden kijönnek testőrökkel az oldalukon. Miután beültek az autóba fáradságuk ellenére mosolyogva integetnek nekünk, és a tömegnek hála pár ismerőssel az ajtó ablakának lettünk nyomva. Hogy szerencsésnek érzem-e magam? Ha elmondom mi történt ezután,ti is rájöttök. Az ablak, aminek neki lettem nyomva pontosan L.Joe mellett van. Pár centiméter választ el tőle, és persze egy üveg, ami pár másodperc  múlva már nincs köztünk.

- Jól vagy? – húzza le az ablakot biasom mosollyal az arcán,ami mögött észrevehetővé vált az aggodalom is.

- I-Igen…persze! – próbálom odébb nyomni a mellettem állókat, de reménytelen minden erőlködésem.  Mikor ismét ránézek, még mindig engem figyel mosolyogva – E-Elnézést…ez..csak.. – kezdek magyarázkodni.

- Semmi gond! – neveti el magát.

- Ha már így alakult…kérhetek egy autogramot? – kérdezem félve.

- Nincs nálam se toll….se papír..

- Á! N-Nálam van! – kotrom elő nagy nehezen táskámból az említett tárgyakat.

- Tessék. – mosolygok – Viszont most nagy bajban vagy. Jobb ha futsz! – felhúzza az ablakot.

- Hee? – nézek rá az üvegen keresztül. Ő mintha olvasna a gondolataimban oldalra mutat, ahol 4 nagy darab securitys közeledik. – Aish~ Hogy fussak el, ha itt vagyok a tömeg kellős közepén? – szitkozódok.

- Elnézést,de amit az előbb magának adott ez a személy – mutat az autóban ülőre – kérem adja oda.

- T-Tesséééék? Maga megőrült? Mégis miért kéne…? – nézek rá, akár egy idióta.

- Ne vitatkozzon hölgyem! Most azonnal kérem ami a kezében van! – emeli fel hangját az őr.

- Elfelejtheti! – szorítom magamhoz a papírt.

- Mit mond? – felemeli bal szemöldökét a nagydarab.

- J-Jól hallotta! – tettettem a magabiztos lány szerepét – Nem adom oda! – lépek egyet hátra, ami lehetségessé vált a szerte oszlott tömeg miatt.

- Kislány ne idegesíts fel! A szabály az szabály! – közeledik felém.

- Maga ne vicceljen! Miért kéne odaadnom egy vad idegennek a tulajdonom?! Chh~

- Jól van ebből most elég! – hajol közelebb az előttem álló, majd megragadja a papírt.

- Meg ne próbálja elvenni! Feljelentem a bíróságon magántulajdon megsértéséért! – próbálok fenyegetőzni.

- Nekem lenne okom feljelenteni téged! – kontrázik.

- Akkor sem adom! – ugrok rá hatalmas lábára az őrnek, majd kikapva kezéből a papírt futásnak eredek. Még utoljára visszapillantok az autóhoz…. ahonnan nevetve figyel engem ByungHun.

Normális esetben most belekezdenék az álmodozásomba,de erre nincs időm! 5 őr van a nyomomban, akik minden bizonnyal erősebbek mint én valaha lehetnék. 

- Azonnal állj meg te lány! – kiált utánam az egyik.

- Kapjon el ha tud ahjusshi! – öltöm ki a nyelvem.

- Te kis …. – szitkozódik egyikük elég hangosan.

Oké. Most van itt az ideje hogy lelépjek véglegesen…..

- Oh! Ahjusshi  várjon! – kiáltok a buszvezetőnek, aki szerencsére észrevesz és megvárja míg én is felszállok a buszra. Ellenben  a securitysekkel, akik nem értek időben az ajtóhoz, így megmenekültem. Megkönnyebbülve leülök egy szabad helyre, majd a telefonomat elő véve hívomm is YunSoe-t, hogy készítse elő a bejutásomhoz szükséges dolgokat. Hajnali 2…. ha minden igaz, ilyenkor már a portás is alszik.

A buszról leszállva futásnak eredek, hogy minél előbb az ágyban találhassam magam. Az épület falához érve ismét megcsörgetem szobatársamat, aki egyből válaszol is.

- Itt vagyok. Leengeded a kötelet? – kérdezem kifulladva.

- Persze! – lerakta.

Mire felpillantok az ablak már nyitva van, és hatalmas mennyiségű ruhaanyag közeledik felém. Előttem lesz vége, így abba kapaszkodva elkezdem felhúzni magam a 3.emeletre. Már majd nem fent vagyok, mikor YunSeo jelenik meg az ablakban kétségbeesett kifejezéssel.

- B-Baj van MinHee… - kezdi.

- Mi az? Várj..mindjárt fent vagyok.

- Ez nem várhat addig! – elkezd hisztizni.

- Miért ? – nézek rá furcsán, majd még egyet rántok a kötelen eggyel feljebb húzva magam. Igen,de semmi sem sikerülhet tökéletesen igaz? Ez történt most is…

- Miért érzem úgy, hogy mindjárt lezuhanok.. – teszem fel a költői kérdést, amire már én is tudom a választ.

- MinHee….a a lepedő mindjárt elszakad.. – toporzékol YunSeo.

- Aish… megtudod tartani? Mindjárt fent vagyok…

- M-Megpróbálom. – tűnik el az ablakból,majd elkezdem húzni magam, mintha mi sem történt volna.

- Itt vagyok! – esek be az ablakon fejemre érkezve – Ááá….ez holnapra bedagad.

- MinHee úgy aggódtam! – ölel át barátnőm.

- Ehehehe… - vakarom meg fejem kínosan – Majd holnap mesélek,de most inkább alszom. – állok fel, majd bezárkózom a fürdőbe egy alapos mosakodás erejéig, és már alszom is.

***

Ááá….úgy érzem valaki rázza a testem, mégis lusta vagyok..nem akarok felkelni. Még csak most feküdtem le… Egyre jobban rázkódom, és már a nevemet is hallom. Ez álom? Vagy valóság?  Aish~ Minden bizonnyal az utóbbi…

- MinHee kelj már fel! – kiáltja el magát valaki.

- Hmm? – nyitom ki szemeimet óvatosan.

- Áh, végre! – sóhajt YunSeo – öltözz hamar!

- Mi ez a nagy sietség? – fordulok felé.

- Tudod mennyi az idő? 5 perc és csengetnek! – néz rá karórájára.

- Heeee? – ugrok ki az ágyból – Hogy lehet hogy ahjumma nem keltett fel? – kezdek el öltözni.

- Ez volt a szerencsénk ugye tudod? Beteg…de ha itt lett volna,akkor nem úszod meg a tegnapit. Na siess! – veszi fel a földről táskámat.

- Kész vagyok! – ugrok egyet, majd YunSoe-val futásnak eredünk.

Kiérve az udvarra csodálkozásunkra ahelyett hogy egy lelket sem kellene látnunk, a diákok nagy része a bejáratnál ugrál.

- Mi ez az egész? – kérdezem.

- Nem tudom. – von vállat.

- Megnézzük? – kacsintok felé.

- Nézzük? – neveti el magát.

- Még szép! – ragadom karon, majd befurakodunk a tömegbe, egyre előbbre törve.

A tegnapi kiruccanásomnak köszönhetően gyakorlott lettem az ilyenben, így gyorsan elértük a célunkat, hogy legelőre törjünk, ám ott olyan fogadott, amire se én, se YunSeo nem számított.

- Mit keres itt a Teen Top? – rázza meg vállam a mögöttem álló.

- Nem…tudom – csak ennyit tudok mondani.

~ Várlak benneteket a következő fejezetnél,addig is fejtsétek ki véleményeteket bőven kommentben ^^ Köszönöm hogy itt voltál :) ~