2.fejezet

MinHee

- Oppa nézz ide! – sikítozott a mellettem álló lány,aki telefonját szorongatta.

- Most komolyan ez a legnagyobb problémád? -  nézett rá furcsán YunSeo.

- Tessék? – fintorgott.

- Semmi. Hangosan gondolkodtam…  -  legyintett két sóhajtás között.

- Chh…oppa  fordulj erre! ChunJi oppa~ - folytatta mintha mi sem történt volna.

- Ezt nem szabad! Azonnal hagyja abba hölgyem! – állt elé az egyik testőr.

- D-De csak egy képet…. – mondta alig hallhatóan.

- Semmi de – lépett közelebb

- Értettem…értettem… - nézett fel idegesen.

- Fiatal úr maga mégis mit csinál? – fordult hátra homlokát ráncolva az előttem álló securitys.

- Autogramot kértek. – vont vállat mosolyogva C.A.P.

- És adott is? – dülledtek ki szemei.

- Persze! – vágta rá – nincs megtiltva.

- De igen! Meg van tiltva… - lépett egyet hátra.

- MinHee te is látod amit én? – rázott ismét vállon barátnőm,kizökkentve a megfigyelésből.

- Mit? – kaptam fel fejem.

- Kit!! – nevette el magát – ott.. – mutatott elénk – ByungHun.

- L…..L.Joe! – intettem az előttem állónak aki észre is vett.

- Szia! – intett vissza egy tökéletes mosoly kíséretében.

- Maga! – állt elém egy nagydarab – miért vagy olyan ismerős? – mért végig – TEEE!!!  - ordította el magát – tegnap te okoztál felfordulást a koncert után! Hogy az a..! – lett egyre mérgesebb.

- J-Jó reggelt ahjusshi! – mosolyogtam a lehető legártatlanabbul.

- Ne tereld a szót. Tegnap..vállalod a károkért a felelősséget?

- Károkért? – vakartam meg tarkóm.

- Igen. Miattad senki sem őrizte a fiúkat.  Szerinted mennyi minden történhet egy ilyen helyzetben?  - emelte fel szemöldökét.

- De nem történt semmi, ugye? – nevettem el magam kínosan.

- Ne szemtelenkedj kislányom!

- Én soha! – ellenkeztem kapásból.

- Ebből elég legyen! - emelte elém jobb kezét.

A gyors reflexeimnek hála kitértem az ütés elől. De egy nagyobb problémát okoztam saját magamnak. Ott álltam esetlenül, lehulló félben a vállamon táskával, összekócolt hajjal egy idolnak esve. Nem is akárkinek. Lee ByungHun nézett engem gyönyörű szemeivel.

- Mi történt? – nézett hol rám,hol a testőrre.

- B-Bocsánat! – hajoltam meg előtte.

- Te lány, most már komolyan el kell veled beszélgetni – fogott karon a tegnapi ahjusshi.

- Elnézést, de mit csinál? – szólt közbe L.Joe.

- Megleckéztetem ezt a vakarcsot. – mutatott rám szabad kezével, majd szorosabban kezdte szorítani csuklóm.

- Aucs! – szisszentem fel.

- Mint láthatja ez fáj neki. Kérem engedje el. – tette kezét az enyémre.

- Azt nem tehetem. Te meg velem jössz. – szánta utolsó mondatát nekem.

- De én most semmi rosszat nem tettem! – értetlenkedtem.

- Elég a tegnapi is. – mondta mogorván.

- Maga egy gonosz ahjusshi! – toporzékoltam,majd kirántottam kezem szorításából.

- Teen Top gyertek! Vár az igazgató! – lépett az őr mellé a menedzser – ő kicsoda? – nézett rám.

- Jelentéktelen. Már itt sincs uram! – fogta meg ismét csuklóm és elrángatott.

- MinHee ! MinHee várj! – futott utánunk YunSeo.

- Mintha tőlem függne hogy maradok-e – nevettem el magam.

- Aish~ Ahjusshi álljon már meg! – dobta fejének a táskáját szobatársam.

- Ááá! – üvöltötte el magát fejét szorongatva a securitys.

- Ez az! Elengedett! – ugráltam örömömben, majd barátnőmre néztem. Igen….de van egy hátránya is a dolognak. Az iskola ¾-e az idolokkal együtt csak is engem bámult, mintha idegen lennék. Volt aki megszólalni sem tudott a történtek miatt, volt aki nevetésben tört ki, és volt aki éjjenezve peace jeleket mutogatott.

- Mi ez a felfordulás? – lépett YunSeo mellé az igazgató.

- Uram…ez nem az aminek látszik! – hajoltam meg,majd a földön heverő táskát felkapva futásnak eredtem – Mit csinálsz YunSeo? – néztem hátra,majd csuklón fogva elkiáltottam magam – Futáááás!!!

- MinHee ez fáj! – hisztizett egyre jobban futás közben.

- Ne nyavalyogj. Legalább most ne! – nevettem kínosan.

- De a csuklóm.. – szisszent egyet.

Lepillantottam az említett testrészre és észrevettem egy lila foltot jobb karján.

- Ez meg mikor..?  - álltam meg.

- Semmi fontos. – takarta el bal kezével.

- Lányok gyertek órára! – kiáltott hozzánk az angol tanár.

- Megyünk már~ - válaszoltuk egyszerre.

A terembe érve a szokottnál is kevesebben voltunk. A tanár figyelmen kívül hagyva ezt kezdett bele az órába,majd csengő előtt pár perccel YunSeo szólalt meg.

- Tanárnő! Hol vannak a többiek?

- Minden bizonnyal az igazgatóiban.

- Miért? Valami rosszat….

- Idővel megtudjátok – vágott közbe – de egyenlőre jobban tennétek,ha nem kíváncsiskodnátok az üggyel kapcsolatban. A saját érdeketekben – azzal kiment,becsukva maga mögött az ajtót.

- Ennek mi baja? – fintorgott a mögöttem ülő srác.

- Jó lenne tudni – sóhajtottam – jössz büfébe? – löktem meg karját YunSeo-nak.

- Aham! Úgy is kajás vagyok! – nevette el magát.

A teremből kilépve hatalmas tömegben találtuk magunkat. Mindenki futott hol erre, hol arra. Voltak,akik a szekrényből pakolták ki az össze dolgaikat,könyvet,képet,füzetet és egyéb tárgyakat,voltak akik csak sírva elrohantak a folyóson.

- Mi folyik itt? – állítottam meg egy lányt, aki könnyeivel küszködött.

- Nem tudsz róla? Szerencsés vagy! – folytak ki az idáig bent tartott könnycseppek szemgödreiből.

- Miért? – értetlenkedtem.

- Nézz körbe. Milyen kifejezéseket látsz az arcokon? – bökött a tömeghez – boldog, szomorú, síró…..és akik a legszerencsésebbek…mint te! Ti nem tudtok semmit,így biztos nem kell aggódnotok.

- Miért aggódnak annyian? – faggattam tovább barátnőmmel az oldalamon.

- Kicsaptak minket – zárta rövidre,majd elfutott.

- Tessék?? – kiáltottuk el magunk egyszerre.

- Ennek semmi értelme! Miért csapnának ki hírtelen ennyi diákot? Értelmetlen.. – próbáltam emészteni az imént hallottakat.

- MinHee, most van valami,ami miatt jobban kéne aggódnunk.. – szólalt meg félve YunSeo.

- Ennél is rosszabb? – néztem rá félő vigyorral.

- Igen! – bólintott.

- Mi az?

- Az igazgató minket hívat….

- Most csak viccelsz? – nyeltem félre a nagy semmit.

- Nem..gyere.

- Megőszülök még ma reggel….. – szitkozódtam magamnak.

Az igazgatóihoz érve,ahogy az ajtót kinyitottam egy síró lány futott ki rajta,félre lökve engem az útból. YunSeo-val összenéztünk,majd bátran beléptünk. Csak ne csapjanak ki minket is…könyörgöm!

- Itt vagyunk – szólaltam meg elsőnek.

- Áh, MinHee. – mondta cinikusan az asztal mögött ülő – Tudod miért hívattalak ide titeket? – támasztotta állát kézfejére.

- Miért? – ráncoltam össze homlokom.

- Először is, mit jelentsen a tegnapi kiruccanásod? Jól tudod mi jár annak,aki megszegi  a szabályokat,nem? Másodszor, mire véljem a ma reggeli viselkedéseteket? – mondta ezt már mindkettőnknek.

- Uram..ez nem… - habogott YunSoe rekedt hangon.

- Uram! Kérem,ha valakit hibáztatni akar ezekért,az csak én legyek. YunSeo-nak semmi köze a dolgaimhoz.

- Azt mondod…. még ki is rúghatlak helyette? – emelte fel bal szemöldökét.

- E-Ez… - bizonytalanodtam el.

- Itt vagyunk! – jött be az ajtón hat fiú,megszakítva a beszélgetésünket.

- Oh, C.A.P jó hogy itt vagytok. Kérdezni akartam valamit – váltott hangnemet az igazgató -  miért osztogattatok autogramot reggel? Nem tudtátok volna figyelmen kívül hagyni az idegesítő visongások? – sóhajtott fejét fogva,majd felállt, és elém sétált – Te pedig. Veled együtt – bökött mellém – ezt még megbeszéljük.

- Uram…. – kezdte YunSeo.

- Miért rúgta ki  a diákokat ahjusshi? – kiáltottam el magam.

- Te engem akarsz számon kérni?

- Csak válaszoljon! Miért? Mi értelme ennek így hirtelen? Tudja mennyi gyerek álmát törte össze pár óra alatt? Tudja ön ezt? hogy is tudhatná! – tört ki belőlem a félelem ily módon.

- Hogy miért? Azt kérdezed miért tettem mindezt? – nevetett.

- Igen!

-A válasz melletted van. Itt jobb oldalon.

- Tessék? – bámultam rá,akár egy idióta.

- Jól hallottad. Minden kérdésedre a válasz itt van. Mindent a Teen Top-ért tettem. MINDENT! – lökte meg vállam mutatóujjával.

- A Teen Top-ért…? - fordultam feléjük.

- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában. – közölte ünnepélyesen az igazgató.

~ Ma 1400 naposak a fiúk :3 nagyon nagyon nagyon sok szeretettel gratulálok nekik *^^* Sok sikert továbbra is :$ Nem sokára ismét találkozunk a következő fejezetnél ^^ Aki szeretne nyugodtan iratkozzon fel ~