8.fejezet

L.Joe

Csönd honol a teremben. Egyetlen egy szikrányi fény tartja életben a világosságot. Én csak ülök a földön és várok. Hogy mire? Jó kérdés.. Talán, hogy megjelenjen előttem egy aranybarna hajú lány és mosolyogva kezét nyújtsa felém.
Lényegtelen. Ami történt, az megtörtént. Felkelek, majd lekapcsolom a lámpát és kisétálok az iskolából. Lépteim visszhangoznak, mintha valami kísértet lennék. Amint kiérek esőcseppek folynak le arcomon. Felnézek, de a hold sem világít. Nem törődve a pocsolyákkal, azzal, hogy tetőtől- talpig vizes leszek, nyugodt léptekkel sétálok a járdán,mint akinek nincs jobb dolga. Szerencsémre még beengedtek, így lábnyomaimat hátrahagyva lépek be a ChunJi-val osztott szobába.
- Hol voltál ilyen sokáig? - bukkan elő a semmiből.
- Csak sétáltam.
- Ilyen esőben? - néz ki az ablakon.
- Mint látod. - mutatok végig magamon. - Végeztél? Mehetek fürödni? - hámozom le magamról pulóverem.
- Ja. - terül szét az ágyon.
*2 óra múlva*
- Fent vagy..? - nézek le az alattam lévő ágyra.
- Hmm... mit akarsz ilyenkor? - mozdul meg.
- Tényleg egy tuskó vagyok?
- Mi ez így hirtelen? - nyitja ki szemeit.
- Csak válaszolj. - vonok vállat.
- Ja. Egy hatalmas tuskó vagy, akinek nagy a szíve és előbb törődik másokkal,mint magával. Igaz, nehezen mutatod ki másoknak az érzéseid, de semmi komolya gond nincs veled. Remélem megfelel. Jó éjszakát. - fordul oldalra és szuszogása elárulja, hogy már alszik is.
- Nagy a szívem. - kuncogok magamban - mások miért nem ezt mondják?
***
Reggel mire beértünk a suliba már várt minket a manager. Miért van itt?
- Gyertek,munkátok van. - utasít minket a kocsiba.
- Munka? Mi lesz a sulival? - érdeklődik Niel.
- Majd elintézem. Na nyomás! - huppan be mellénk ő is.
Nyolcan ülünk az autóban,de a levegővétel is alig észrevehető. Mindenki hallgat saját gondolataiba merülve. Ez velem sincs másként. Mi ez a munka hirtelen? Valami nincs rendben. Mostanában semmi sem úgy történik, mint régen.
Fél óra kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre,ahol, mint kiderült modellkednünk kell egy holnap megjelenő média lapnak. Eddig nincs is gond, de ezzel akarják kijelenteni az ideiglenes visszavonulásunk.
- Miért kell ezt tennünk? Tudja mennyit dolgoztunk azért, hogy eddig eljuthassunk?! - vonja kérdőre a manager-t a nagyszájú maknae, ChangJo.
- Tudom. Én vagyok a manager. - válaszol higgadtan a kopaszodó férfi.
- Akkor miért? Mi értelme ennek ahjusshi? - fordul felé,közben már az öltözőben készülődünk, de ők ketten az ajtó közeléből sem mozdulnak.
- Nézd ChangJo. Nem én hozom a döntéseket - sóhajt - Legyél szíves készülődni. Ne várasd meg a sminkest. - és kiment.
- Aish! - csak ennyit mond,és már is az akasztóhoz sétál,ahova ki lett készítve a ruhája.
Mire mind a hatunkkal végeztek eltelt egy óra. A legkevésbé sem érdekelt,milyen a ruhám,a kinézetem. Miért kell visszavonulnunk? Ez nem olyan,amivel viccelni lehet. Ha egyszer megtesszük,akkor nyomos indoknak kell lennie. De mi az? Mit tettünk? Mit nem tettünk?
- ByungHun! Meddig akarsz még ott ülni? Gyere,kezdünk! - szól vissza az ajtóból Ricky.
A fotózás a megszokott ütemben telt. Először egyéni képek,majd a banda összes tagjával,végül külön- külön csoportokban is. A téma az ősz,ami a komolyságot tükrözi. Szerencse,hogy a lehető leghalványabb mosolyt kellett csak magamra rajzolni.
- Amint átöltöztetek,vissza viszlek titeket az iskolába. - szólal meg a manager,amint elkiáltották a "végeztünk!" szót.
- Még be kell mennünk? - hőköl fel ChunJi.
- Persze. Az utolsó kettő órára vissza értek. Na siessetek!
- Igen is ahjusshi! - kiáltjuk mind egyszerre.
Sminkkel az arcunkon sétálunk az iskola folyosóján, nem törődve a figyelő szempárokkal. Mondhatnám,hogy hozzászoktunk,de ez hazugság lenne a részemről. Ehhez nem lehet alkalmazkodni. Bárhova mész,figyelnek. Bárhol vagy,ismernek. C.A.P nem hazudtolva meg magát hátul ballag hanyag tartással mellettem,előttünk a négy vocalista egymást lökdösve sétál. Az előadó terem elé érve megállnak,és egy emberként néznek hátra.
- Biztos nem lógjuk el? - nevet ChangJo.
- Ne beszélj butaságokat hyung! Nyiss be. - bokszol bele vállába Ricky.
- Én aztán nem! Ha nem tudnád,aki elsőnek belép az ajtón,azt szidja a tanár. Legalábbis a filmekben így van. - vakarja meg tarkóját a nagyszájú.
- Meg fejre is állítja. - kontrázok, majd előre lépek is benyitok.
Mindenki egy emberként néz felénk,közben a tanár ferde szemöldökkel bámul ránk. Szeme mindent elárul.
- Hol voltak az iskola csillagai? - mosolyog. Oké,nem erre számítottunk,az biztos.
- N-Nekünk csak munkánk volt..- makogok.
- Rendben. Foglaljatok helyet! - bólint. Még mindig mosolyog.
- I-Igen. - indulok meg elsőnek.
Mire helyet foglaltunk, már az emelkedőre állva kezdett bele énekébe egy osztálytársunk. Gyönyörű hangja van,de mégis. Valami nem stimmel. Rekedt, homályos a kiejtése. Nincs önbizalma,és a hangszínén is van mit javítani. Furdal a kíváncsiság, így előrekukucskálok a hátsó sorból, és egy aranybarna hajú lányon akad meg tekintetem. Ő áll ott fenn és énekel félhangon,erőtlenül.
- Állj,állj! - int a professzor - MinHee. Nem is tudom hol kezdjem. Miért vagy ennyire,ennyire erőtlen? Próbáld meg hangosabban,és magabiztosabban. Az érzés benned van,de nem engeded ki. - sóhajt,majd helyére utasítja a lányt - Rendben. Mára nem terveztem mást, hisz közeleg a bál. - magyaráz tovább beleéléssel.
- Bál? Tanárnő meséljen, miről van szó? - ugrik fel helyéről az óriás.
- Zelo maradj nyugton! Egy hónap múlva egy bált rendez az iskola,ahol mind felléptek különböző produkciókkal. Utána kezdődhet a szórakozás. De nektek - mindegyikőtöknek fel kell készülni. És a show végén az összes diák eltáncolja azt,amit holnaptól tanulni fogtok.
-  Elnézést, de ezen nekünk is részt kell venni? - teszi fel kérdését félve Ricky.
- Ebbe az iskolába jársz? Ennek az épületnek a tanulója vagy? - sorolja a kérdéseket az idősebbik - Persze hogy részt kell vennetek! További jó tanulást. - köszön el,amint megszólal a csengő.

MinHee

Amint kitette lábát a tanárnő,mindenki duruzsolni kezdett a bállal kapcsolatban. Hmm. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érdekel. Amíg nem tudok biztosat, addig nem találgatok. Fölösleges. Csak csalódnék.

Reggel egyből a táncterembe rendeltek minket,ahol egy ismeretlen fiatal férfi fogadott minket. Olyan hat- nyolc évvel lehet idősebb. Amint mindenki megérkezett, körbepásztázta a termet,majd megszólalt.
- Örülök a szerencsének! Én leszek a táncoktatótok a bálig. Remélem megértjük majd egymást. - mosolyog, majd előre lép egyet - Akkor, kérnék egy ifjú hölgyet,aki a partnerem lenne. - szeme ide-oda cikázik,majd megáll rajtam - Te ott!
- É-Én? - kérdezem rekedt hangon. Félek. Nem szeretnék táncolni. Most nem.
- Igen. Hogy hívnak? - még mindig mosolyog.
- MinHee. Lee MinHee.
- Oh. Szép név. MinHee, lennél olyan kedves, hogy segítesz nekem?
- Igen... - dadogom.
Kisétáltam a férfi mellé,aki közben zenét indított. Beast - Good Luck.  Amint tenyerét bal vállamra teszi,hirtelen magával szembe fordít,majd közel hajol,és fülembe súgja - csak lazán mozogj egy helyben - ismét távol van,de ez sem tart sokáig. Mozgása tapinthatatlan a levegőben,akár a madár. Repül a Föld felett pár centiméterrel. Káprázatos. Keze néha derekamra vagy vállamra tér,de az sem tart sokáig. Ismét találkozik tekintetünk,s mély levegőt véve abba hagyom a mozgást.
- Szép munka MinHee-shi. - mosolyog rám, majd a tömeg felé fordul - amint láthattátok, a tánc nagy részét én végeztem a partnerem egy helyben mozgott. De,ez nem volt észrevehető annak köszönhetően, hogy összhangban voltunk, és kiemeltem a társam adottságait. Nektek is ezt kell tennetek.
- Párokat kell alkotnunk a bálon? - jön egy kérdés a tömegből.
- Igen.
- Mi dönthetjük el, hogy kivel dolgozunk?
- Nem. Én válogatom a partnereiteket. Erre szolgál a mai próba. Mindenki álljon is fel,és kezdjen táncolni. Bármit. Nincs megkötve a kezetek,nyugodtan engedjétek el magatokat.
Egyik pillanatról a másikra az üresnek látszó terem megtelt és mindenki mozogni kezdett,nem zavarva  a másikat. Ez ment negyven percen keresztül,majd leállították a zenét, és elrendezte a párokat. Utolsók között találtam magam, gy szétizgulva a fejem ropogtatom ujjaim. A tanár mögülem állít mellém egy nálam alig pár centivel magasabbat. Oldalra fordulok,de bárcsak ne tettem volna.
- Remélem jól fogunk együtt működni. - mosolyog rám L.Joe.

~ Egy-két nap és folytatás :) Addig is komizzatok, és ne felejtsetek el feliratkozni sem ^^ további jó estét mindenkinek. Jó olvasást drága olvasóim ♥ ~

7.fejezet

MinHee

A szívem zakatol,nem merek mozdulni. Mit jelentsen ez? Miért remegek? Miért van ilyen közel? Miért....érzem magam biztonságban?  Hirtelen vissza egyenesedik,morog valamit, amit nem értek, majd elindul. Nézem távolodó alakját, mely lehajtott fejjel sétál tovább. Keze tarkóján pihen, testtartása hanyag. Nem bírom felfogni mi történt. Meg akart csókolni? Vagy túlképzelem? Még mindig kétszeres ütemben dobog a szívem. Nem bírok mozdulni a fal mellől. Az ad támaszt, hogy össze ne essek. Ujjaim remegve támaszkodnak a hideg kőre, lábaim egy helyben,fejem a távolodó alakot fürkészi. Hirtelen megfordul:
- Nem jössz?
- D-De.. - dadogom,majd nehezen, de elindulok.
A kollégium kevesebb mint tíz percre van, mégis,mintha ezer évig sétáltunk volna a sötétben, egymás mellett, megtartva az egy méter távolságot. Furán érzem magam. Mielőbb szabadulni szeretnék. A meleg zuhany alá állni, és elfelejteni mindent. A mai napot,ami vele kapcsolatos. Valami azt súgja, jobb, ha nem közeledem felé. Őrültségnek hangzik, tudom. Hisz itt van mellettem a biasom, mégis ilyenekre gondolok Mit tehetnék? Félek. Nekem ott vannak a barátaim. Neki? Bandatagok, sztárok, ezernél több gyönyörű nő. Mi kellhet még? Ne viccelj... Bármit megkaphat, amit akar. Meg kell érte dolgozni. De könnyebb dolga van, mint nekem. Két ennyire különböző ember jobb, ha távol marad egymástól.
- Minden rendben? - torpan meg előttem,amint belépünk a kollégium kapuján.
- Persze. - reagálok kapásból. Persze,hisz alig pár perce majdnem megcsókoltál. Miért ne lenne minden rendben?
- Akkor én mentem is. Jó éjszakát. -  indul meg a fiúk szobája felé.
- Jó éjszakát. -  lépek az ellenkező irányba.
- MinHee... - szól utánam.
- Igen? - megtorpanok.
- Mindegy... - sóhajt,majd itt hagy.
Furcsa~ Nem! Össze kell szednem magam! Fejem megrázom, mint akinek elszállnának a gondjai,és elindulok a lépcső felé. Felérve a második emeletre, mindenhol csend honol. Amint benyitok a szobánkba, választ kapok fel nem tett kérdéseimre. Vagy húsz lány kuporog a földön, tekintetük egy laptopra tapad.
- Sziasztok?!
- Minnie!! Hol voltál eddig? Gyere! Ezt nézd meg! - ugrik fel a tömegből YunSeo.
- Miről van szó? -  dobom táskám a lehető legnagyobb útba.
- L.Joe! - szólal meg valaki.
- Tessék? - lemerevedek a neve hallatán.
- Igen. L.Joe! Valaki felvette,ahogy órán táncolt,és az egyik legnépszerűbb keresési videó lett alig pár óra alatt. - ámuldozik...nem tudom kicsoda.
- Aha... - órán táncolt. Biztos ügyes volt,hisz róla van szó.
- Nem voltál. Gyere, nézd meg! - rángatja karom szoba társam.
- Nem kell.  Inkább megyek fürödni. Álmos vagyok. - sóhajtok,majd elindulok a köntösömért.
- Valami nincs rendben. L.Joe-ról beszélünk! Te nem is figyelsz! - vádol YunSeo.
- De figyelek. Most nincs kedvem ilyenekhez. - vonok vállat,majd bezárkózom az egyik kedvenc helyemre, a fürdőszobába.
***
- MinHee! Ébredj! - hallok egyre hangosabban egy ismerős hangot - Kelj már fel az Isten szerelmére! - rántja le rólam a takarót barátnőm,közben vállamat rázza,s nem hagyja abba a kiabálást sem.
- Fent vagyok.. - duzzogok.
- Akkor öltözz! Három percünk van! - néz le karjára.
- Miről beszélsz? Sötét van még... - nézek ki az ablakon.
- Mert beborult. Na siess! - fogja meg pólóm alját.
- Fel tudok öltözni magam is, nem kell levetkőztetned. - nevetek.
- Összeraktam a cuccod, a táskád rendben van. Csak öltöznöd kell, és irány a fürdő,aztán sprintelünk. - hadarta - Hogy lehet, hogy minden második nap így kezdődik? - sóhajt fejét fogva.
- Mert én vagyok a szobatársad. - puszilom meg arcát, majd berohanok a fürdőbe.
- Egy perced van! - dörömbölnek az ajtón.
- És én kész is vagyok. - rántom ki magam előtt a fadarabot, majd a táskám kirántva a másik kezéből a hátamra teszem, s rohanni kezdek, mögöttem YunSeo-val.
Nevetve futunk be az iskolába, majd balra véve az irányt megállunk a terem előtt. Mély levegőt veszek,majd benyitok. Csönd,ami azt jelenti,hogy..
- MinHee és YunSeo is megtisztel minket a jelenlétével. Ennek örülök hölgyeim - igen, ezt jelenti. A suli legszívósabb tanára megérkezett órát tartani. Előttünk.
- Önnek is jó reggelt professzor! - mondjuk összhangban, majd meghajlunk és a helyünkre sétálunk minden szó nélkül. Amint padom mellé érek,egy barna szempár érzéketlen tekintete szúrja ki szemem. Nem viszonozva azt leülök, és bámulok előre. A mellettem lévő hely üres. Hol van Zelo? Ha itt nincs, csak egy helyen lehet ilyenkor. Az igazgatói iroda. Mit művelt már megint? Megőszülök mellette.
Ebédszünetben YunSeo-val egyszerre kezdtük faggatni óriás barátunkat.
- Mond már el te szerencsétlen! - kiált rá YunSeo.
- Mit kell még ezen magyarázni? Verekedtem. - sóhajt.
- Kivel? - düllednek ki szemeim.
- Mindegy.
- JunHong! Kiheréllek,ha nem válaszolsz.
- Jézusom YunSeo. Te nem vagy százas. - csúsztatja odébb székét az érintett fél.
- Ne tereld a témát. - szólok én is.
- Jól van. Egy sráccal.
- Csak nem süllyedsz olyan mélyre, hogy egy lányt megverj.- közbeszólok.
- Az a srác akár lány is lehetne. - szisszen fel undorodva Zelo.
- Hűha! Ki az? - csillannak meg szobatársam szemei.
- Egy olyan alak, aki nagynak hiszi magát, az egész világtól elvárja, hogy ismerjék, egy beképzelt, önelégült nagyképű ficsúr. - szidalmazza hatalmas beleéléssel.
- Ki ez a fajankó? - fintorog YunSeo.
- Jobban ismeritek,mint gondolnátok. - áll fel a szöszke.
- Ugyan, mi nem ismerünk ilyen alakokat. - fogom meg karját,aminek segítségével felállok és a helyemre ülök.
A nap semmilyennek mondható, semmi érdekesség, semmi érdekes dolog. Ám ha arra gondolok, hogy ma táncóra az utolsó,kiráz a hideg. Látnom táncolni, mégis félek. Nekem jó így. Egész nap mögöttem ül, nem látom az arcát. Tökéletes. Úton a táncterem felé YunSeo csak beszélt,beszélt és beszélt. Kiről? ByungHun tökéletes táncáról.
- Majd meglátjuk.. - vonok vállat és benyitok a tükörrel körbeölelt terembe.
- Pont jókor lányok! - mosolyog ránk a professor.
- I-Igen? - kérdezem félve. Valami terve van velünk, biztos vagyok benne.
- YunSeo és MinHee. Máris mondom ki lesz a párotok. JunHong és ByungHun. A többiek is mind párokat alkotnak, azzal, akit én rendelek mellé. Nem szeretnék nyafogást hallani, hogy mással akarsz lenni. - kezd bele a párok szétosztásába a tanárnő - Ti ketten dönthettek. - fordul felénk.
- Akkor én választom..
- Az enyém Zelo! - vágok szavába.
- Hee?
- Igen! Én Zelo-t választom - lépek az említett személy mellé,aki mosolyogva fogad.
- Ahogy gondolod. - von vállat,majd L.Joe mellé lép.
- Rendben. A feladat nem nehéz. Próbáljátok a táncotokkal közölni a másikkal, hogy mennyire sokat jelen neked a partnered. Szemkontaktus, testbeszéd. Minden, amit el tudsz képzelni. A lényeg, hogy határozott légy! - utasít a professzor, majd egy lassú számot indít. Ismerős. Kim JaeJoong- Just Another Girl című száma. Szeretem a hangját, így nem nehéz beleélni magam a ritmusba. Zelo mosolyogva karon fog, és máris párhuzamosan mozgunk. Ő előre, én háta. Keze derekamon pihen, pillantását le nem veszi az enyémről. Egy hirtelen mozdulattal meg pörget saját tengelyem körül,s háttal vagyok neki. Hátamhoz simul, és új lépésekbe kezd. Nem tudom követni, így megemel,majd lábaim ismét érzik a földet. Vége van. Mindenki egy emberként megáll és a tanárt figyeli,aki elégedetten mosolyog.
- Ez az! Így képzeltem el. Szép munka. Mindenkinél jelen volt a szemkontaktus és a határozottság. Ezt akartam látni. - felém fordul - MinHee, észrevettem hogy nem tudod követni Zelo-t.
- Elnézést. - hajtom le fejem.
- Legközelebb jobban figyelj ! Zelo, elképesztően megoldottad a problémát. Szép munka. - mosolyog partneremre, aki egy bólintással válaszol.
- Nekem tökéletes volt amit csináltál. - súgja fülembe.
- Ne viccelődj. - bököm oldalba.
- Minnie!! - fut hozzánk YunSeo - elképesztő hogy táncol L.Joe! Miért nem őt választottad?
- Zelo-val összhangban vagyunk. - vonok vállat.
- Furcsa vagy tegnap óta. - fürkészi arcom.
- Te vagy furcsa. - válaszolok.
A nap hátralévő része nem telt mással,mint hogy gyakoroltam és gyakoroltam este 9-ig. Nem érzem a lábaim, de még mindig nem tökéletes. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Maradnom kell még. Remélem nem zárnak ki a kollégiumból. Újra indítom a Rocking-ot és előröl kezdem. Amint végéhez közeledik a szám, úgy csendül fel egy ismerős hang. De nem a lejátszóból,hanem valahonnan máshonnan .

- Teen Top we gonna rock it drop it top it, Hey don't stop it pop it. Teen Top we gonna rock it drop it top it, Hey don't stop it pop it. - énekli egyre hangosabban.
Megfordulok, és az ajtónak támaszkodva fürkész,miközben abba nem hagyja az éneklést.
- Mit keresel itt?
- Jangnan anieyo - énekel tovább.
- Miért vagy itt? - kérdezek újra.
- Jangnan anieyo
- Hagyd abban! - állítom le a magnót - Miért vagy itt? Kizárnak,ha nem mész vissza időben.
- Ez rád is vonatkozik.
- Velem ne foglalkozz. Inkább menj.
- Azt kérdezted miért vagyok itt. Kíváncsi vagy? - találkozik tekintetünk.
- Nem. Nem érdekel. Menj. - fordítom el fejem.
- Táncolni jöttem,de kit találok itt? - mosolyog.
- Felejtsd el.
- Tégy úgy, mintha itt sem lennék és folytasd. Ha valami nem megy segítek. - indul felém.
- Nem kell a segítséged. Egyedül is megy.
- Én nem úgy vettem észre. - áll meg mellettem.
- Mióta vagy itt? - nézek rá szúrósan.
- Ma délután. Ügyes voltál.  - vált témát.
- Sajnálom,de nem tudom viszonozni kedvességed. Nem téged figyeltelek.
- Észrevettem. Zelo jobban lefoglalt,mint én. - ül le a tükör elé - Kezdheted. Ha úgy könnyebb, képzeld azt,hogy az a tökfej vagyok.
- Nem kezdek én semmit! Ha megbocsátasz. - leveszem kabátom a szék támlájáról, és kisétálok. Nem szól semmit, ami megrémít. Még utoljára visszanézek. Fejét a térdére ereszti, karjával körbeöleli lábait. Így olyan sebezhetőnek tűnik, mégis. Nem! Nem érdekel! Egy tuskó.~

~ Folytatás később :) Ne felejts el komizni, és ha már itt vagy nyugodtan iratkozz fel ^^ Nem sokára újra találkozunk :3 ~

6.fejezet

L.Joe
Egész nap Zelo ólálkodott MinHee körül. Ki ő neki? Aggódom......mi lesz ha eljár a szája? Ha mindent elmond neki?! Az hiányozna....

Épp az udvaron állva bámulom a kék eget, mikor hangos nevetést hallok magam mögül. Oda nézek, és pillantásom találkozik Zelo-éval, majd a mögötte állóval. Le nem veszi rólam tekintetét, úgy sétál az óriás után. A kapun kiérve megtorpan, majd egy kézrántásnak hála eltűnik szemeim elől.

Megfordulok, és a bejárat felé veszem az irányt. Még mielőtt lenyomhatnám a kilincset, lányok hada rohan felém, különböző kiáltásokkal. " L.Joe oppa! Megölelhetlek? Kapok autogramot?" 

***

- Hol voltál hyung? Kezdődik az óra. - lép mellém ChangJo, amint beteszem a lábam az ajtón.

- Lányok kiabáltak körülötte - sóhajtok - Pedig jobb dolgom is lett volna, mint hogy autogramot osztogassak.

- Húha~ Valakinek rossz napja van  - kapok egy taslit fejemre.

- Aucs. - szisszenek fel - Inkább menjünk a táncterembe. Ott lesz óránk, nem? - nézek Niel-re.

Amint belépünk az ajtón, szempárok ezrei figyelnek minket. A tanár csak bólint, majd magához rendel.

- Mint tudjátok, Ő itt Lee ByungHun. Ma tart egy kis bemutatót a tánc terén. - mosolyog.

- Tessék? - vágok szavába.

- Igen. Úgy hallottam, tehetséges vagy. - bólint - Semmi akadálya. Hisz táncórán vagyunk, nem? - néz a többiekre, akik egyből visítozásba kezdenek. A legtöbbjük lány, de akadnak fiúk is. Úgy minden harmadik.

- Legyen. - adom be derekam.

- Ez a beszéd! – indítja is a zenét a tanár.

Ütemes, pörgős zene hallatszik. Lassan indul,de amint elér egy pontot begyorsul. Előre lépek, s bele kezdek a táncba.  Kezem, lábam mozog. Érzem, ahogy a testem felpezsdül, amint összhangba kerülök a zenével. Előre, hátra, jobbra. Majd egy szaltó, amit hangos fütyülés követ. Fejem jobbra, majd balra mozog, közben eltávolíthatatlan mosoly játszadozik arcomon. Egyik pillanatról a másikra hullámzásba kezdek, majd a földre térdelve breakelek egy utolsót. A zene elhallgat, én is abbahagyom. Izzadság cseppek folynak arcomon, de nem zavar. Mindenki tapsol, a lányok nem zavartatva maguk bámulnak. Felállok, s leülök a többiek mellé.

- Rendben. Ki akarja még megmutatni tehetségét? – fürkészi körbe a termet a professzor – Senki? Akkor én választok. – nyitja ki a füzetét – Zelo?!  - semmi válasz – Hol van Zelo? – ismét semmi.

- Aucs! Ne lökdöss MinHee! – esik be az ajtón az említett fél – Most miért vagyunk itt? Olyan vagy – ütögetik egymást, akár az öt évesek.

- Talán mert óra van?!! – áll fel helyéről a tanár, s fülénél fogva elénk húzza az óriást. – Táncolj. MOST! – utasítja.

- Miért én? Csak most érkeztem…

- Na ezért! Kezd!

- Értettem…. – sóhajt, majd a zene hallatán ő is belekezd. El sem hiszem, hogy ez a balfék ilyet tud. Hihetetlen, hogy szárnyal. Laza, mégis magabiztos a mozgása. Mintha elmesélne valamit, ahogy testét viszi ide-oda. Mosolya levakarhatatlan.

- Erről beszélek. Miért kell lógnod, pont neked, akinek ekkora a tehetsége? – áll fel – Jól van. Akkor mindenki helyezkedjen karnyújtásnyira a másiktól, és kezdjük.

Tesszük, amit mondanak. MinHee jobb oldalamon fejét lehajtva áll. Félve felém pillant, de amint találkozik tekintetünk, elfordul. Nem bírom sokáig, így tíz perc elteltével közelebb lépek hozzá.

- Hova mentetek? – kérdem lazán.

- Nem mindegy? – rám se néz.

- Dehogynem. – vonok vállat.

- Chh…

- Most rám szisszentél? – ámulok felé.

- Én? Soha! – pislog magabiztosan.

- Látom. Nem jól mozogsz. – mutatok lábára, amivel ellenkező irányba lépett.

- Nem mindegy neked? – néz rám értetlenkedve.

- Most miért vagy ilyen? – kérdezek vissza.

- Miért ne legyek? Mondj egy okot.

- Nem tudom.

- Látod?! Én csak teszem, amire kértél. – szisszen újra.

- Miről beszélsz?

- Vajon?

- Na? – hajolok közelebb.

- Jaj hagyj már! – ugrik egyet.

- Mit csináltam?

- Mit nem? Maradj csöndben. Észrevesznek…

- És akkor? – flegmázok.

- Ti ketten ott hátul! – mutat ránk a professzor – Óra után itt maradtok.

- Na látod? Én megmondtam.. – sóhajt.

- Honnan kellet volna tudnom?

- Szóltam, nem? Mi ez a hirtelen „barátságos leszek másokkal” viselkedésed? – áll le  a tánccal.

- Barátságos? Én mindig az vagyok. – húzom ki magam.

- Meg a francokat. Inkább kövesd a tanárt,mert nem fogod tudni megtanulni, és én nem fogok segíteni!

- Ki kérte a segítséged? – húzom fel szemöldököm kényesen.

- Gondoltam szólok. – von vállat.

- Nem kell.

- Erről beszélek.

- Maradjatok már csendben! – ordítja el magát ismét a tanár, de most már ideges.

- Sajnálom! – hajol meg a mellettem álló – hajtsd már le a fejed! – szűri ki fogai közt ezeket a szavakat úgy, hogy csak én halljam. Nem teszem amit mond. – Ő is sajnálja! – ragadja meg nyakam,s lenyomja vízszintesbe felsőtestem.

- Megőrültél? – kiáltok rá.

- Nálad jobban biztos nem. Tanárnő, ugye nem kell itt maradnunk takarítani..? – néz fel óvatosan MinHee.

- Dehogynem! Mindketten itt maradtok, és szép tisztára mostok mindent. MINDENT!!! A többiek mehetnek.

Amint elengedi nyakam, egyenesbe helyezem testem.

- Professzor! Nekem miért kell maradnom?

- Miért? Hisz az egész órát végig beszéltétek. Nem is. Kiabáltátok, amivel mindenki mást is zavartatok.

- Ne panaszkodj, hanem gyere a felmosóért. Minél előbb szabadulni szeretnék. – fogja meg karom, s elhúz a professzor elől egyenesen az ajtó felé.

- Ne rángass. Tudok magamtól is menni – rántom ki karom szorításából.

Amint elenged kinyitja az ajtót, s kis híján az arcomba csapja.

- Állat vagy! Mire jó ez a viselkedésed?

- Mindig is ilyen voltam,nem tudom miről beszélsz. Ja és még valami! – fordul hátra – Ne tégy úgy, mintha ismernél. Hány napja is láttál először? Három, ha jól emlékszem.

- Igen három. És?

- És? Ezek után még kérdőre vonsz, hogy viselkedek én? Először magadon gondolkozz el. – és itt hagy.

- Várj már! Én nem tudom merre kell menni! – futok utána.

- Akkor szedd a lábad!

- Meddig kell ezt sikálni? – ejtem bele Isten tudja hányadszorra a vödörbe  rongyot.

- Amíg tiszta nem lesz. Talán ha több erőt vinnél bele, gyorsabban menne.

- Te ne panaszkodj. Csak a tükröket takarítod. Én a padlót sikálom.

- Csak segíteni próbáltam! – hitetlenkedik felháborodva – legközelebb meg sem szólalok.

- Akkor is egyszerűbb a tükör.. – makogom.

- Komolyan elvárod, hogy én takarítsam a padlót? Ahhoz nagyobb erő kell…

- Nem azt mondtam.

- Akkor ne jártasd a szád, hanem dolgozz.

- Igenis kisasszony. – mondom unottan.

- Ne viccelődj! Én tényleg menni szeretnék már. Egy órája itt szenvedünk. Nekem még gyakorolnom is kell…

- Gyakorolni? Mit? – állok fel.

- Mindegy. Csak siess. – legyint.

- Mondd el. Hátha tudok segíteni. – lépek felé.

- Nem kell. Egyedül is megy.

- Tánc? Ének? Vagy mind kettő?

- Miért érdekel ennyire? – néz rám a tükrön keresztül. Tekintete lyukat üt testembe.

- Nem szabad? – billentem felé fejem.

- Ne közeledj! – tartja maga elé a vizes rongyot.

- Mert mi lesz? – lépek még egyet.

- Neked dobom ezt! – mutat a kezére.

- Félnem kéne? – lépek még egyet.

- I-Igen!

- Rendben. – sóhajtok – Akkor válaszolj.

- Hmm? – értetlenkedik.

- Melyikben kell segíteni?

- Egyikben sem…

- Őszintén! – ismét közeledek.

- Azt mondtad ott maradsz!

- Nem adtál őszinte választ. – felnevetek.

- Tánc.

- És még? – már csak egy méter választ el tőle.

- É…

- Igen? – fél méter.

- É-Ének. - csukja be szemeit közelségem hatására.

- Nem dobtad nekem. – mutatok a ruhadarabra mosolyogva.

- Nem vagy vicces! – dobja arcomba.

- Hé! Ezt most miért?

- Te akartad! – lép hátra – Többet ne csinálj ilyet. Az egy dolog, hogy sztár vagy. De nem jelenti azt, hogy bármit megtehetsz.

- Én nem is.

- Ne hazudj! – vág közbe – Miért vannak ilyen hangulat változásaid?

- Miről beszélsz? – teszek ismét egy lépést előre, hogy teste alig pár centire legyen enyémtől.

- Ne közeledj.

- Félsz?

- Nem!

- Akkor mi baj? – teszem bal kezem a tükörre, fogságba ejtve ezzel.

- Te! – támasztja kezét mellkasomra, próbál eltolni.

- Miért érzem azt, hogy valamit titkolsz? – arcom alig pár centire övétől.

- Nem kell mindenről tudnod – fordítja fejét jobbra.

- Ne próbálkozz – utalok a szökésre.

- Cs-Csak takarítsunk már és menjünk!

- Rendben – elengedem, majd visszasétálok a vödörhöz és sikálom tovább a parkettát.

Hallom, hogy megkönnyebbülten felsóhajt,majd végig fújja a tükröt és mosni kezdi. Szeme véletlenül sem téved felé. Zavar. 

- Végeztünk! - mosolyog magában,amint kiérünk a kapun.
- És ennek örülsz ennyire?
- Persze. Nincs több takarítás. Mehetek vissza a koleszba. - még mindig mosolyog.
- Igaz - bólintok.
- Ugye?

- De besötétedett. Ilyenkor veszélyes.
- Ugyan! - legyint - Nincsenek erre olyan alakok.
- Ki tudja. Lehet én is egy vagyok a perverzek közül. - fordulok felé.
- Ne nevettes!

- Nem szokásom viccelődni.- indulok felé.
- H-Hagyd abba! Ne nézz így!
- Hogy? - húzom mosolyra ajkam.
- Így! Ne hidd azt, hogy lehidalok előtted csak azért mert te vagy L.Joe! - hadar össze-vissza.
- Nem kértem ilyet - dörmögöm.
- Hagyd abba.. - ütközik egy derékig érő falba.
- Zavarban vagy.
- Én nem!
- Dehogynem. - hajolok le. 

Szemünk most már teljesen egy magasságban, arcunk fél centire egymásétól. Nem mozdul. Csak bámul nagy szemeivel,melyek meg sem rebbennek. Érzem,hogy reszket. Közelebb hajolok. Amint ajka hozzám ér, felegyenesedek,s elindulok. Francba!~

~ Remélem elnyerte tetszéseteket ^^ Ne felejtsetek el kommentelni és feliratkozni se ! Most,hogy itt a nyár, sűrűbben lesznek részek :) 5 komi és folytatás~

5.fejezet

MinHee

Érzem,hogy hasogat a fejem, és görcsben van a gyomrom. Mindenem fáj. A lábaim,kezeim,nyakam. Mély levegőt veszek,s szívok egy nagyot. Érzem az alkohol szagát, és valami teljesen mást is. Elbabonáz,elbűvöl és magához láncol. Szeretem ezt a kölnit. Még egyet szívok,majd lassan kinyitom szemeim. Hmm... L.Joe mellettem alszik.
- Milyen szép álom - kuncogok párnámba temetve arcom.
Ismét felpillantok, s még mindig itt fekszik alig pár centire tőlem. Biztos álmodom? Lassan felé nyújtom kezem, s végigsimítom meztelen felsőtestén. Izmos. A világ leggyönyörűbb embere szundít velem szemben, kezeink összefonódva, arca 10cm-re az enyémtől. Hosszú szempillái nyugodtan pihennek, haja arcába lóg,eltakarva arccsontját. Nem tudom megállni,így oda nyúlok, s hátrébb túrom tincseit. Mocorogni kezd, szempillái megrebbennek. Egyik pillanatról a másikra szemeim találkoznak az övével.
- Öö.....j-jó reggelt! - pirulok el.
- Ühm. Mennyi az idő? - fordul hátára, hajába túrva. - fél 10? - néz az órára - Már a második napomon elkéstem. Nem hiszem el... - ül fel,majd megindul a fürdő felé - lefürdök. Neked sem ártana utána. Bűzlünk a piától. - fintorog.
- Rendben. - lépkedek le a lépcsőn - de...mi történt tegnap?
- Ittas állapotban voltál. Nem hagyhattalak egyedül. - zárja rövidre.
- Te is bűzlesz - utalok az alkohol szagra.
- Én nem ittam annyit, mint a többiek.
- Többiek?
- Hyung-ék. Azt sem tudom hogy jutottak vissza - vakarja meg tarkóját.
- Hol vannak Zelo-ék?
- Zelo-ék? Nem tudom. Csak veled találkoztam a bejáratnál, majd kijött belőled minden. A mosdóban összeestél, később hülyeségeket motyogtál, és a hátamon hoztalak vissza. Akármennyire is erőlködtem nem engedtél el,így itt aludtam. - mondja egy szuszra.
- Hűha~ - düllednek ki szemeim.
L.Joe becsukja maga után az ajtót,én pedig neki látok takarítani. Az elmúlt napokban csak aludni jöttem ide. Mindig rohantam egyik helyről a másikra. Ha nem éjjel,akkor délután aludtam. Igen. Most a koncert napjára célzok,ami lassan 72 órája történ. Hihetetlen,hogy tényleg eljutottam oda. Most csak egy ajtó választ el az általam istenített rappertől,s egy osztályba járunk. Hihetetlen! ~ Aish. Mégis miket beszélek? Hisz közel 100 diákot rúgtak ki miattuk. 2 nappal ezelőtt az igazgatót próbáltam kiosztani, most meg ilyeneken jár az eszem. Nem hiszem el. Miért változtam meg ilyen hirtelen?
- Mehetsz. - zökkent ki egy dörmögős hang.
- Oké. - kapom fel ruháimat és beviharzok a zárt ajtó mögé. Olyan jó illat van... Lee ByungHun illat. Beállok a zuhany alá,s hagyom had gördüljenek le szép lassan testemen a vízcseppek. Hűt és tisztít,ami nagyon jól esik. Kifejezetten jól. 10-20 perc is eltelhetett mire kilépek a fülkéből., s magam köré tekerve a törölközőt a tükör elé állok. Kócos,vizes haj, karikák a szem alatt és egy lila folt a bal vállamon. Ez hogy került ide? Meg kell tudnom mi is történt pontosan tegnap.....
Amint kattan a zár kinyitom az ajtót, s felöltözve, félig szárított hajjal, nyugodt léptekkel kisétálok.
- Azt hittem lenyelt egy víziszörny.
- Omo! Megijesztettél! - ugrok egyet ijedtemben.
- Van ez így - húzza lágy mosolyra ajkát - Mehetünk?
- Ühüm!

***

- Menj először te - bök az osztályterem felé. Értetlenül nézek rá - Nem engedhetem,hogy félreértsék... - magyarázkodik.

- Áh...persze - húzom mosolyra ajkam.

Ahogy mondta,én mentem be először,majd 5 perccel később ő is csatlakozott.

- Mi van ma mindenkivel? MinHee is csak most érkezett! - dühöng a tanár.

- Oh,tényleg? - vigyorog,majd helyére sétál. Amint mellém ér asztalomra dob egy cetlit. Hüledezve nézek rá,de ő mintha mi sem történt volna, leül mögém. Óvatosan szétnyitom a papír fecnit,s olvasom tartalmát. " Ne mondd el senkinek a történteket!" Rövid,de lényegre törő. Belegyűröm táskámba,majd a tanárra figyelek.

- MinHee gyere velem most! - rángat ki a teremből YunSeo,amint megszólal a csengő.

- Mi van?

- Hova tűntél tegnap? És miért késtél? - néz rám aggódva.

- Ja. - nevetek megkönnyebbülve - rosszul lettem és kimentem a mosdóba....aztán jobbnak láttam hogy vissza menjek a koleszba - vonok vállat. Hogy én mennyire utálok hazudni!

- Tudod mennyire idegeskedett Zelo?

- Te nem..?

- Jajj hallod...én kiütöttem magam - nevet - ma reggel mondott el mindent és úgy éreztem be kell vernem neked eget,de meggondoltam magam - sóhajt,azt hiszem megkönnyebbülésében.

- Én is szeretlek YunSeo! - ölelem át.

- Én nem! Mindig aggódnom kell érted! - duzzog.
- Nagy ölelés! - ugrik nyakamba Zelo - butus! Tudod mennyire aggódtam érted?! - szorít magához erősen.

- Bocsi - nézek rá bűnbánóan.
- Szerencse hogy én bírom az italt. YunSeo is csak ivott,ivott megállás nélkül. - bámul le apró barátnőmre.
- De semmi bajom. MinHee-nek a feje is fáj! - próbál menekülni,ami sikerül is.
- Ez igaz? - néz rám.
- Nem vészes - legyintek,majd az ajtó felé lépek.
- Nekem ne mondd, hogy nem az ha rád van írva minden - nyúl karjaimért,s már a levegőben is vagyok.
- Hé! Zelo engedj el! Le fogok esni!
- Ne félj! - nevet,majd közelebb emel magához, homlokunk összeér - nincs lázad, ez nyugtat - mosolyog.
- Most már elengedsz? Ennyi elég volt a repülés érzéséből.
- Mit teszel,ha nemet mondok? - dob fel.
- Megőrültél? - kiáltok fel.
- Bocsi,de ezt nem hagyhattam ki - nevet látványomon,majd letesz, de nem szabadulok,mert magához húz és szorosan ölel.
- Ifjú gerlepár ne itt csináljátok. Köszönöm. - ölti ki nyelvét szobatársam.
- Miről beszélsz? - nevetek. Zelo lassan elenged,s mosollyal az arcán besétál a terembe. Követem szemeimmel,s észreveszek egy bamba tekintetet. ByungHun néz felénk gondolataiba merülve. Követem példáját,s kölcsönösen bámuljuk egymást. Nem bírom. Érzem hogy egyre vörösebbé válik az arcom. Elfordítom fejem, s barátnőm gyanakvó tekintetével találom szembe magam. Csipőre tett kézzel cikázik feje köztem és a folyosó másik oldalán álló között.
- Mit jelentsen ez Lee MinHee?
- M-Micsoda?
- Mi ez a bamba tekintete felénk? Mit nem mondtál el? - húzza fel szemöldökét.
- Nem tudom miről beszélsz. Megyek gyakorolni. - sétálok el mellette.
- MinHee! - ragadja meg karom - mit nem árulsz el nekem?
- Nézd.....semmi - sóhajtok.
- Legalább annyit mondj, hozzá van köze? - mutat L.Joe felé,aki még mindig ott áll, és telefonját birizgálja.
- Igen. Most már engedj el,kérlek.
- Nem fogod elmondani,még ha kínoználak is. Igaz? - veszi le kezét csuklómról.
- Sajnálom. - csak ennyit mondok és besétálok a terembe.
Úgy érzem,mintha elárulnám. Mindig mindent elmondunk egymásnak, bármiről legyen is szó. Mindent tudunk egymásról. Jót,rosszat. Miért kellet múlt este annyit innom? Akkor nem itt tartanék és minden rendben lenne. L.Joe is, miért kell ilyen feltűnően néznie? Ő mondta, hogy ne áruljam el senkinek a történteket,de feltünősködik. Elegem van.. Szerencse hogy itt van nekem YunSeo és Zelo.
- Hova mész? - lép elém ChangJo amint kilépek az ajtón.
- Csak... nem tudom - sóhajtok, közben nem tudom leplezni lepettségem.
- Mi a neved energiabomba?  - mosolyog.
- Energiabomba? - tekintek rá furcsán.
- Igen - ismét nevet - mindig futsz. Az első napunkon az az esés hatalmas volt! Én sem csináltam volna jobban! - kacsint.
- Aha... MinHee - mutatkozom be.
- Örülök a szerencsének - bólint majd elsétál.
Ez meg mi volt? Őrület.
- MinHee! - karol át Zelo.
- Hmm?
- Ma ráérsz? - csillannak fel szemei.
- Igen - bólintok.
- Akkor az enyém vagy! - böki meg homlokom mutató ujjával.
- Hova megyünk? - csillannak fel szemeim.
- Titok~ - ölti ki nyelvét.
- Chh...- bokszolok bele izmos hasába.
- Akkor megyünk?
- Van még egy óránk,nem? - csodálkozom.
- Nem veszik észre. - legyint,majd kézen fog és kisétálunk a kapun. Még utoljára visszanézek, s egy gyönyörű barna szempárban találom rabságom.~

~ Hova viszi Zelo MinHee-t? Ki a barna szempár tulajdonosa? Kik fognak megjelenni,nagy felfordulást okozva maguk  körül?Nemsokára megtudjátok ^^ 5 komi és jön a következő fejezet! :) ~

4.fejezet

L.Joe

Mindenki hüledezve lesi az igazgatót, magyarázatot várva. Ricky nem veszi az adást, így csak kapkodja fejét az emberek között,ezzel oldva a feszültséget. C.A.P lustaságához híven nem  hajlandó felkelni a kényelmes kanapéról,így feladja, és telefonján kezd el babrálni. A kíváncsiság hamar elszáll mindenkiből,így csak legyintve  lépek ki az ajtón. Idol háború~ Ennek semmi értelme. Mit titkolnak előlünk még mindig?! Már most fejfájást okoznak,el sem hiszem mi lesz itt. Gondolkodásomból egy felém közeledő alak zökkent ki.
- Vigyázz! - kiabálja egyre hangosabban. - Mondom !! VIGYÁZZ!!!! - ütközik nekem hatalmas lendülettel - Basszus. Miért nem álltál odébb? - dörzsöli fájó tarkóját,majd lemászik rólam.
- Honnan kellett volna tudnom? - állok fel én is.
- Kiabáltam. Süket vagy? - forgatja meg szemeit.
- Bocs haver. - követem példáját,és szemeimet forgatom unottan - Valaki ugyan olyan gyorsasággal közelít felénk.. - mutatok háta mögé unottan,de késő. Az ismeretlen már be is csapódik és mindkettőnket a földre ránt magával együtt.
- Miért menekülsz Zelo? Mondtam,hogy csak egyszer szeretném megnézni~ - kezd el hisztizni a lány.
- Leszállnátok rólam..? - kezdek el mozogni legalul.
- Jaj bocsi! - néz rám,majd szemei nagyra nyílnak, és lefagy. - ByunHun! Úristen. Ez tényleg ő! - mutogat felém.
- És akkor mit kezdjek vele YunSeo? - ugrik le rólam a srác is.
- Hol van MinHee? - kezdi el kapkodni fejét össze-vissza.
- Itt vagyok. Miért? - lép mellém egy árny.
- MinHee! Hova tűntél? Úgy aggódtam. Ma még nem is láttalak. - ugrik mellé Zelo.
- Minden oké. - von vállat,majd rám pillant - Remélem jó iskolai életetek lesz itt... - néz rám fehér arccal.
- Minden oké? - lépek felé egyet.
- I- Igen. - hátrál,majd elindul a folyosón lomha léptekkel.
Mi ütött ebbe a lányba? Nem rég még magabiztosan beszélt az igazgatóval,és azt harsogta, hogy ő nem hagyja hogy kirúgják. Most itt áll előttem egyre távolodó alakja, mely mindent elárul. Erőtlen,szomorú,tehetetlen és fél.....Fél az elkövetkezendő napoktól. Fél hogy biztonságban tudhatja-e magát ezen a helyen. Sápadt és erőtlen lett, csupán pár információtól,ami teljesen felforgatta az életét fél perc leforgása alatt. Fenébe. Miért érdekel egyáltalán Ő? Nem vagyok magamnál..
- Várj.. - futok utána, majd kezem csuklójáért nyúl, megállítva ezzel - Mit mondtak még? - fürkészem végig aggódva.
- Semmit. És ha megbocsátasz... - rántja ki kezét szorításomból,majd elindul. Én, mint valami hülye követem, követem..de nem szól semmit. Kanyart kanyar követi,majd hirtelen megáll, és rángatózni kezd válla. Nem fordul felém,továbbra is háttal áll nekem, közben arcát kezdi el piszkálni.
- Minden rendben? - próbálok szembe fordulni vele.
- Ne! - ugrik egyet - Ne nézz rám! - törli le könnyeit.
- Héj! Miért sírsz! MinHee. Válaszolj már. Megrémítesz. - kezdek el aggódni állapota miatt.
- Elegem van. Elegem van mindenből! Mire minden jóra fordulna ez történik.. - tör ki belőle a sírás. Zsebkendőt nyújtok felé,amit el is fogad.
- Nyugodj meg. - érintem meg karját gyengéden,amit nem ellenez.

MinHee

Mire sikerült lenyugodnom már kicsengettek az óráról,és kezdett megtelni a folyosó élettel. L.Joe nem zavartatva magát kísért el a teremhez,de én nem tudtam figyelmen kívúl hagyni a törődését. Miért segít? Miért ilyen kedves egy idegennel? Miért akarja hogy épségben legyek?
- Köszönöm - hajlok meg,mikor az ajtóhoz érünk.
- Biztos jól vagy? Nem kell elmenned a nővérhez? - mér végig huszadszorra.
- Igen. Köszönöm a segítséget. - mosolygok felé bizonytalanul.
- Hol voltál butus? - ugrik nyakamba barátnőm,nem kímélve csigolyáimat. Fel néz,és máris ledermedve áll meg mellettem.
- L.Joe, ő itt YunSeo,a szobatársam. - mutatom be egymásnak őket,majd mosolyogva újra meghajlok,és besétálok a terembe.
- Hova mentél azzal a törpével butus? - néz rám aggódva Zelo.
- Nem törpe, te vagy túl magas növésű, és ne hívj butusnak, tudod hogy nem szeretem. - ülök le helyemre érzéstelen arccal.
- Mi történt a mosolygó éneddel? Mintha kilőtték volna belőled. - ül velem szembe.
- Nézd Zelo..most nem vagyok jó hangulatban,mint észrevehetted. - sóhajtok - Légyszi hagyj gondolkodni.
- Értettem kisasszony! - mosolyog,majd feláll és egyedül hagy,ahogy kértem.

Hazafelé cammogok,mikor egy erős kezet érzek felkaromon,ami hátra ránt. Lepettségemet nem tudom tükrözni a hirtelen rántás következtében,így tágra nyílt szemekkel merülök el egy gyönyörű barna szempárban.
- Szia! - mosolyog felém.
- Sz-Szia! - nevetek én is.
- Merre mész? Mehetnénk együtt.
- Dolgozni megyek. - engedem le karom magam mellé.
- Akkor menjünk! - indul meg az úton,válaszra sem várva.
- Nem találkád lesz 3-kor? - kérdem nem tükrözve kíváncsiságom.
- ChunJi elmegy helyettem - közli hanyagul - Merre dolgozol?
- Egy kávézóban. Gyere - fogom karon, és elindulunk a megfelelő irányba.
Odaérve elköszöntünk egymástól,majd nagy mosollyal az arcomon kezdtem bele munkámba. A szokásosnál gyorsabban telt le a 4 óra,amit itt kell töltenem. Furcsa, még sosem élveztem ennyire, hogy kávét készítek,majd kiszolgálom az embereket. Az utolsó vendég távozása után megkönnyebbülve veszem le magamról a kávézó logóját viselő kötényt,majd akasztom a helyére. Elköszönök a főnöktől,majd a hátsó kijáratot használva megindulok a kolesz irányába.

Másnap kábán ébredek, késésben vagyok,szokásomhoz híven. YunSeo-nak már hűlt nyomát sem találom. Mért nem képes felébreszteni soha? Hamar felöltözöm,rendbe teszem magam a tükör előtt, hajam egy copfba fogom, felkapom táskám és már futok is. A szó szoros értelmében beesek a tanterembe,félbeszakítva egy fontos dolgot.
- Minhee drága, mire véljem a késésed? - üdvözöl a tanár.
- Jó reggelt Professzor! - hajlok meg udvariasan,közben megakad szemem a hat csodacsibén. Mind mosolyogva figyelnek, ByungHun még nevetését sem tartja vissza.
- Ülj le,ezt majd később megbeszéljük. - utasít a tanár - folytassátok fiúk! - szól a mellettem állóknak. Én teszem,ahogy kértek és elindulok. De amint egy lépést is teszek előre megbotlom,és zuhanni kezdek hátrafelé.
- Vigyázz! - hallok egy éles kiáltást mögülem,majd kezek szorítását érzem magamon - Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - hajol előre ByungHun.
- K-Köszönöm...igen.. - dadogok.
- Hál'istennek - mosolyog,majd visszaáll a többiekhez mintha mi sem történt volna.
 Követem példáját, s én is nyugodt léptekkel sétálok hátra a helyemhez. Bármennyire is próbálok higgadt maradni,lehetetlen ennyi figyelő szempárral szemben. Pírrel az arcomon helyet foglalok majd figyelem őket. Mind a hatan bemutatkoznak,mint akik nincsenek tisztában azzal,hogy az ország minden embere ismeri őket. Majd alap dolgokat elmesélnek,s helyet foglalnak hátul. Valahogy mind a közelembe kerülnek. Mögöttem L.Joe,srégen mögöttem C.A.P, két paddal odább ChunJi - köztünk Zelo- mellette Niel. A két jómadár eggyel hátrébb kap helyet. ChangJo és Ricky jó gyerekek módjához híven mosolyogva vonulnak a hátsó sorba.
A diákok a nap végére tisztába lettek az iskolában történtekkel. A legtöbben éljenezve örültek,s minden egyes percet megpróbáltak az idolokkal tölteni. YunSeo és Zelo folyton a nyakamban lógott,úgy mint most is:
- Itt van egy lépésre tőled a biasod és még sem mosolyogsz...Mi történt? Miután elmentünk az igazgatói irodából te eltűntél. Furcsa vagy. Nagyon.
- Ah,semmi! - álcázok mosolyt.
- Igazat mondasz? - hajol le szemmagasságig Zelo.
- Miért hazudnék? - ütöm vállon legjobb barátom.
- Ez a beszéd! - karolja át vállam, majd puszit nyom homlokomra.
- Mit szóltok egy karaokéhoz? - csapja kezeit vállainkra barátnőm.
- Mehetünk! - ugrott Zelo,magával rántva.
Engem már szóhoz sem engedve kezdtek el végig rángatni a fél városon, hogy Seoul egyik leghíresebb karaokéjában tombolhassunk.
***
Közel 3 órája torkunk szakadtából éneklünk,nem kímélve hangszálainkat. Ilyenkor persze az alkohol sem maradhat el. Ahhoz képest hogy egy felkapott hely, nem nagyon ellenőrzik az életkort... YunSeo fenékig itta magát, Zelo épp lehúz még egy felest. Hogy fogunk haza jutni?
Az a fajta vagyok, aki bírja az alkoholt. Igaz,nem sűrűn iszom,ha mégis akkor is csak keveset. De most érzem,hogy forog alattam a föld, és minden lépéssel össze tudnék esni. Hanyag léptekkel megindulok a mosdó felé.

L.Joe

A fiúknak hála első iskolai napom után egy karaoke bárban kötök ki. Felismerhetetlen hangszíneken énekelnek,pontosabban megfogalmazva kiabálnak. Nem tudom mióta vagyunk itt,de már mindenkiből az alkohol beszél.  Szerencse,hogy nem full részeg senki,csak pár perc erejéig vagyunk a szesz hatása alatt. Egyre jobban fáj a fejem, mozog a gyomrom. Ennek nem lesz jó vége, így megindulok a kijárat felé friss levegőt szívni. Megkönnyebbülés, már nem kerülget hányinger, csupán a fejem haogat szörnyen. A lépcsőn ülve bámulom az eget, melyen tisztán látszódnak a csillagok. Gyönyörű és csodálatos. Hirtelen csapódást hallok magam mögül, melyet jajjozás követ. Hátra nézek, és szemeim elkerekednek a látványtól. Egy összegörnyedt MinHee próbál falnak támaszkodva leülni. Nem bírom, s oda megyek hozzá, majd leültetem és mellé telepedek. Csak bámul maga elé, közben hasát szorongatva próbál helyezkedni. Minél jobban nézem, annál egyértelműbb a dolog. Nem rég adta ki magából az italt, és józanodik.

- Jól vagy? - kérdem halkan.
- Ehehe...vicces nem? - néz rám - Pont én vagyok ilyen állapotban. Szánalmas.
- Miről beszélsz?
- Mindegy! - legyint,majd öklendezni kezd.
- MinHee! Nehogy rám rókázz! Gyere állj fel - húzom fel karjánál,majd haját hátrafogom és egy nagy lépést teszek hátra. Minden egyszerre zúdul ki belőle,s érzem, már alig van benne lélek. Hirtelen összerogy, s mint egy gyerek görnyed a földön.
- Gyere. Megmosakszol, és vissza megyünk a koleszba. - emelem hátamra,majd elindulok a mosdó felé. Női vagy férfi? Melyik lenne jobb?
- Mit gondolsz? Be tudsz menni egyedül? - állok meg a lány ajtaja mellett.
- Persze. - mászik le rólam erőtlenül, majd el is tűnik szemeim elől.
Várok. Várok. Hol van már? 5 perc nem elég ahhoz hogy ilyen állapotban visszajöjjön? Persze hogy elég! Minden gondolatom félretéve berohanok a WC-be.
- Francba. Miért nem kiáltottál? - térdelek le a földre.
- Nagyon..fáj~! - próbálja értelmesen kimondani a szavakat,közben összegörnyedve fekszik.
- Gyere. Most haza megyünk. - amint hátamon tudom felállok és elindulok kifelé.
- ByungHun te mit kerestél a női mosdóban? - áll meg előttem leaderem.
- Hyung ne akard tudni - sóhajtok.
- Sok sikert a továbbiakhoz - mondja lelkesen,majd besétál a férfi WC-be.
- Ez nem az aminek gondolod... - szólok utána,de esély sincs rá hogy hallja.
Amint kilépek a küszöbön,megcsap a hideg téli szellő,szemeim összeszűkülnek.
- Hmm...fázom~ - öleli át nyakam szorosabban MinHee, majd orrát nyakamba fúrva mély levegőt vesz - Imádom ezt az illatot - érzem,ahogy mosolyra húzza ajkát.
- Ébren vagy? - álok meg hátra nézve.
- Miért nem jöttél előbb oppa? - folytatja - tudod mióta oda vagyok érted?
- Alszol... - mondom magamnak,majd ismét elindulok.
- Miért ilyen igazságtalan az élet, oppa? - fúrja nyakamba jobban arcát - Miért? - folyik le valami  a nyakamon,mintha vízcsepp lenne.
- Te sírsz? - ébredek rá.
- Ne is törődj vele. - mondja, majd feje nyugodtan ereszkedik vállamra.
- Komolyan. Mi lenne most ha én többet iszok? - nevetek kínosan,majd belépek a kollégium kapuján. Szerencsémre a portás nincs a helyén, így hamar lépkedek a lépcsőn a lányok szobája felé.
- Melyik a tietek? - kérdem,de csak durmolást kapok válaszul - Persze, Hisz alszol - nevetek - Akkor mehetek vissza megkérdezni.
Leültetem a falnak támasztva,majd lefutok a lépcsőn. Minden gyanús mondat nélkül megkérdezem a portást,aki már visszatért kijelölt helyére. 123. Hamar vissza ballagok a 2. emeletre,majd az alvó szépség karját nyakamba akasztva cipelem tovább. Szerencsére nyitva találom, így minden kopogás nélkül benyitok. Ahhoz képest hogy lány szoba a rendetlenség akár a fiúknál. Odacipelem az emeletes ágyhoz,és szemügyre veszem azt. Biztos hogy övé a fenti. A mellette lévő falon Teen Top poszter,pár kép külön a tagokról, majd egy, az előzőeknél is nagyobb rólam. Nagy nehezen igaz, de sikerült felmásznom a létrán,elérve a második szintet. Betérdelek az ágyra, s oldalra fordulva lefektetem. Abban a pillanatban amint feje a párnát éri, utánam nyúl,s visszaránt maga mellé.
- Ne hagyj egyedül... - mormogja még mindig álmába merülve.
Remek. Most hogy tovább? Bárhogy próbálok,nem tudok szabadulni szorításából. A lábam az agyról lelóg,de felsőtestem vele párhuzamosan fekszik. Nincs mit tenni. Átemelem lábaim a fakorláton,ami a zuhanást akadályozza,majd szembefordulok MinHee-vel, s mély álomba merülök én is.~