3.fejezet

MinHee

- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában! - közölte ünnepélyesen az igazgató.
- Tessék??? - kiáltottam el magam.
- Jól hallottad MinHee. Mindent ezért a hat cserebogárért tettem.
- Miattuk kellett kirúgni több mint 100 diákot? - türtőztettem magam - Mi értelme ennek uram..?
- Kérdőre vonsz engem kislány? - kezdett el közeledni - ha így folytatod te is kint találod magad! A reggeli incidens bőven elég,hogy kirúgjalak!
- Én...nem úgy értettem.. - léptem egyet hátra, és ekkor vettem észre, hogy hat kíváncsi szempár figyelt minket - Aish~ - csak ennyit tudtam kinyögni. Se szó se beszéd a tekintet ami előttem bámult rám mindent elárult. Ha egy szót is szólok végem. Ha csöndben maradok talán megúszom. Mit tegyek?! Elmémből egy ismerős hang rázott ki:
- Visszajövünk később,ha most zavarunk - mondta illedelmesen.
- Maradjatok. A kisasszonyok épp távozni készültek. Igazam van?!
- Igen. Persze. - sóhajtottam, majd sarkon fordulva elindultam az ajtó írányába. Most biztos azt hiszi engedelmeskedem neki,de nagyot téved! Mit képzel, hogy ennyi álmot tör össze kedve szerint? Barátnőm nyugodt levegő vétellel sétál mellettem, mit sem sejtve. Mikor a kilincsért nyúl, egy hírtelen mozdulattal megfordulok és belekezdek mondandómba. - Ne gondolja hogy meg tud rémíteni ezzel a hozzáállással uram! Maga nem ilyen,ezt én is tudom, máskülönben nem lennék most itt,ebben az iskolában. Akkor miért változott meg ilyen hirtelen? Pénzt kap ezért? Jobb munkát? Gondolja végig,mennyi mindenkit tett tönkre azzal,hogy többre vágyik! Akkor mentünk! - barátnőmet magam után húzva kisétáltam,majd becsaptam az ajtót.
- Megőrültél? Nem vagy te olyan jó viszonyban az igazgatóval,hogy így kioszd.. - idegeskedett YunSeo.
- Majd meglátjuk! - vontam vállat,de legbelül én is aggódtam. Mi lesz ha holnap már nem is.....áá~ nm szabad ilyenre gondolni!

L.Joe

Miután a MinHee nevű lány kiviharzott az igazgató mintha ott sem lennénk szitkozni kezdte.
- Hogy lehet ekkora idióta? Nem veszi észre, hogy mindent az iskola jövője miatt teszek? És az a nagy szája! Komolyan...miért voltam olyan lágyszívű a meghallgatáson? Aish~ - járkálj ide-oda, majd hirtelen megállt,és felénk fordult - Mondjátok,mit szeretnétek?
- A manager küldött,hogy megbeszéljük a hivatalos iratokat - mondta C.A.P két ásítás között.
- Ahogy látom ismét fitt vagy mint mindig, leader-sshi. - mondta közömbösen az igazgató.
- Ugyan uram, nem tudom miről beszél - húzta gúnyos mosolyra száját hyung,majd oldalba bökött jelezve, hogy folytassam mondandóját.
- A lényeg, hogy a beiratkozásunkhoz szükséges iratokban lenne egy apró változtatni való.
- Változtatni való? Miről beszélsz ByungHun-sshi?
- A managerünk ragaszkodik ahhoz,hogy ne csak a tanárok szabályai vonatkozzanak ránk,hanem  az ügynökségé is. Viszont ez ellentmond egy ponttal,ami azt foglalja össze,hogy bármikor,bármilyen körülmények között hallgatunk Önre. - fejeztem be.
Rendben. Átírom. Még valami? - nézett fel asztala felett.
- Ennyi. - mondtam,majd beugrott valami - Miért rúgta ki a diákokat? - arca megfeszült,és leült.
- Te is kezded? Mondtam..miattatok. - mutatott ránk.
- Hat ember  nem ugyanannyi mint 100,ha jól tudom Igazgató úr. - húztam gúnyos mosolyra ajkam.
- Nézd...ezt nem nekem kell elmondanom,hanem a managereteknek. - tette le a tollat.
- Semmi probléma. Ha csak erről van szó,akkor írok neki,hogy maga ráér és elmagyarázza! - szólt közbe Niel,és már el is küldte az sms-t.
- Miért van az, hogy minden idol ennyire akaratos? - sóhajtott az asztalnál ülő.
- Tudja, mi ebben nőttünk fel. Mindent megkaptunk amit akartunk,de cserébe napi 16 óra próba,és utána lehetett csak pihenni. Ilyen a természetünk - vont vállat a hanyag leaderünk.
- Nézzétek..nem érek most rá. Még a szerződést is át kell írnom. - dörzsölte meg homlokát.
- Mi ráérünk. Holnap kezdünk,szóval mondja nyugodtan! - mosolygott ártatlanul Ricky.
- Nem fogtok békén hagyni,igazam van?  - állt fel.
- Jól mérte fel a helyzetet Igazgató úr. - bólintottam.
- Hol is kezdjem? - túrt bele ritkuló hajába,majd az asztal elé sétált,és nekidőlt velünk szemben - Azt tudjátok miért kerültetek ide?
- Őszintén..? Nem. - sóhajtott ChunJi - Mi csak követtük a managerünk utasításait. Azt mondta, majd itt mindent elmagyaráz.
- Ezért mondtam....kérdezzétek őt, ne engem.
- Ha már itt vagyunk mondja. - ült le egyik kanapéra C.A.P.
- Aish~ - sóhajtott ismét,majd belekezdett - Ezzel az egésszel a csapatotokat erősítő tréning alá akarják tenni,hogy felkészültebbek legyetek bármilyen helyzetre.
- Mi köze ennek a többi diákhoz? - döntöttem fél centit jobbra fejem.
- Itt jön szóba az ügynökséged ötlete. Ez az iskola tulajdonképpen idolokká képezi az itt tanulókat. De nem mindenki olyan tehetséges, hogy azzá válhasson, ez egyértelmű.Viszont vannak,akik elképesztő tehetséggel rendelkeznek,akár éneklésben vagy táncban. Az ilyenek itt maradhatnak és lehetőséget kapnak képességeik tovább fejlesztésére. De az előbb említetteket....
- Kicsapják a suliból. - fejezte be a mondatot nyers hangon C.A.P.
- Igen... és akik itt maradnak az érettségi letétele után debütálhatnak.Röviden lényegre törve ennyi. - fejezte be mondókáját.
- És akiket kicsaptak, van hova menniük? - kérdezte Ricky.
- Igen. Erről gondoskodtam.
- Elnézést. - vettem elő zsebemből a rezgő telefont,majd az ajtó felé indulva beleszóltam. - Igen. Értem. Ma 3-kor? Rendben. - tettem le,majd kilincsre téve kezem hozzám szóltak.
- Hova mész? - kíváncsiskodott Niel.
- Mosdóba. Persze csak ha szabad Niel-sshi~ - hajoltam meg nevetve,majd kitártam magam előtt az ajtót,ahol egy barna hajú,velem egy magas lány állt. Az,aki előttünk látogatott ide.
- Miért vagy még mindig itt? Nincs órád? - kezdett el kiabálni az igazgató. A lány csak állt, és egyre pirosabb arccal bámult maga elé,közben válla rángatózni kezdett - Válaszolj MinHee! - áh,tényleg. MinHee-nek hívják. Kezdtem hülyének érezni magam,ahogy egy szótlan lánnyal szemben állok,így kikerülve elindultam a mosdó irányába. Szerencse hogy 2 métert sem kellett sétálnom. Mikor visszaértem, és beléptem az ajtón, halálos csend uralkodott a helyiségben,s mindenki egy emberként figyelte a lányt.
- MinHee,hallottál bármit i? - lépett elé a rangidős.
- Uram, hagyja szegény lányt! - védték a többiek.
- MinHee....miért bánt ennyire ez az egész? Hisz te még itt vagy. - léptem mellé,kedves mosollyal az arcomon.
- Még! Ez az a szó,ami bánt. Miért kell annyi embernek elmennie innen csak azért mert ti idejöttetek? Miért? Arra nem gondolnak hogy sokan több mint 100 km-erre laknak innen? - dőlt ki belőle minden egyszerre,s  könnyei is végig csordultak arcán.
- De te maradsz bármi történjék is ! - mondta határozottan az igazgató.
- T-Tessék? - dülledtek ki szemei.
- Igen. Te maradsz. Mindenképp.
- Miért? Hisz nem rég még azzal fenyegetőzött hogy...
- Azzal ne törődj! Mérges voltam. Túlságosan is. Nézd,nekünk szükségünk van egy olyan lányra min te, aki nem ismeri a határokat. Én nem tudok ellenállni,de te...te képes lehetsz,ha eljön az ideje.
- Miről beszél Ahjusshi? - törölte le könnyeit.
- Arról,ami ebben az iskolában lesz nemsokára. Egy idol háború.~

~ Véleményeteket írjátok meg kommentbe! :3 Nem sokára folytatás következik :) ~

2.fejezet

MinHee

- Oppa nézz ide! – sikítozott a mellettem álló lány,aki telefonját szorongatta.

- Most komolyan ez a legnagyobb problémád? -  nézett rá furcsán YunSeo.

- Tessék? – fintorgott.

- Semmi. Hangosan gondolkodtam…  -  legyintett két sóhajtás között.

- Chh…oppa  fordulj erre! ChunJi oppa~ - folytatta mintha mi sem történt volna.

- Ezt nem szabad! Azonnal hagyja abba hölgyem! – állt elé az egyik testőr.

- D-De csak egy képet…. – mondta alig hallhatóan.

- Semmi de – lépett közelebb

- Értettem…értettem… - nézett fel idegesen.

- Fiatal úr maga mégis mit csinál? – fordult hátra homlokát ráncolva az előttem álló securitys.

- Autogramot kértek. – vont vállat mosolyogva C.A.P.

- És adott is? – dülledtek ki szemei.

- Persze! – vágta rá – nincs megtiltva.

- De igen! Meg van tiltva… - lépett egyet hátra.

- MinHee te is látod amit én? – rázott ismét vállon barátnőm,kizökkentve a megfigyelésből.

- Mit? – kaptam fel fejem.

- Kit!! – nevette el magát – ott.. – mutatott elénk – ByungHun.

- L…..L.Joe! – intettem az előttem állónak aki észre is vett.

- Szia! – intett vissza egy tökéletes mosoly kíséretében.

- Maga! – állt elém egy nagydarab – miért vagy olyan ismerős? – mért végig – TEEE!!!  - ordította el magát – tegnap te okoztál felfordulást a koncert után! Hogy az a..! – lett egyre mérgesebb.

- J-Jó reggelt ahjusshi! – mosolyogtam a lehető legártatlanabbul.

- Ne tereld a szót. Tegnap..vállalod a károkért a felelősséget?

- Károkért? – vakartam meg tarkóm.

- Igen. Miattad senki sem őrizte a fiúkat.  Szerinted mennyi minden történhet egy ilyen helyzetben?  - emelte fel szemöldökét.

- De nem történt semmi, ugye? – nevettem el magam kínosan.

- Ne szemtelenkedj kislányom!

- Én soha! – ellenkeztem kapásból.

- Ebből elég legyen! - emelte elém jobb kezét.

A gyors reflexeimnek hála kitértem az ütés elől. De egy nagyobb problémát okoztam saját magamnak. Ott álltam esetlenül, lehulló félben a vállamon táskával, összekócolt hajjal egy idolnak esve. Nem is akárkinek. Lee ByungHun nézett engem gyönyörű szemeivel.

- Mi történt? – nézett hol rám,hol a testőrre.

- B-Bocsánat! – hajoltam meg előtte.

- Te lány, most már komolyan el kell veled beszélgetni – fogott karon a tegnapi ahjusshi.

- Elnézést, de mit csinál? – szólt közbe L.Joe.

- Megleckéztetem ezt a vakarcsot. – mutatott rám szabad kezével, majd szorosabban kezdte szorítani csuklóm.

- Aucs! – szisszentem fel.

- Mint láthatja ez fáj neki. Kérem engedje el. – tette kezét az enyémre.

- Azt nem tehetem. Te meg velem jössz. – szánta utolsó mondatát nekem.

- De én most semmi rosszat nem tettem! – értetlenkedtem.

- Elég a tegnapi is. – mondta mogorván.

- Maga egy gonosz ahjusshi! – toporzékoltam,majd kirántottam kezem szorításából.

- Teen Top gyertek! Vár az igazgató! – lépett az őr mellé a menedzser – ő kicsoda? – nézett rám.

- Jelentéktelen. Már itt sincs uram! – fogta meg ismét csuklóm és elrángatott.

- MinHee ! MinHee várj! – futott utánunk YunSeo.

- Mintha tőlem függne hogy maradok-e – nevettem el magam.

- Aish~ Ahjusshi álljon már meg! – dobta fejének a táskáját szobatársam.

- Ááá! – üvöltötte el magát fejét szorongatva a securitys.

- Ez az! Elengedett! – ugráltam örömömben, majd barátnőmre néztem. Igen….de van egy hátránya is a dolognak. Az iskola ¾-e az idolokkal együtt csak is engem bámult, mintha idegen lennék. Volt aki megszólalni sem tudott a történtek miatt, volt aki nevetésben tört ki, és volt aki éjjenezve peace jeleket mutogatott.

- Mi ez a felfordulás? – lépett YunSeo mellé az igazgató.

- Uram…ez nem az aminek látszik! – hajoltam meg,majd a földön heverő táskát felkapva futásnak eredtem – Mit csinálsz YunSeo? – néztem hátra,majd csuklón fogva elkiáltottam magam – Futáááás!!!

- MinHee ez fáj! – hisztizett egyre jobban futás közben.

- Ne nyavalyogj. Legalább most ne! – nevettem kínosan.

- De a csuklóm.. – szisszent egyet.

Lepillantottam az említett testrészre és észrevettem egy lila foltot jobb karján.

- Ez meg mikor..?  - álltam meg.

- Semmi fontos. – takarta el bal kezével.

- Lányok gyertek órára! – kiáltott hozzánk az angol tanár.

- Megyünk már~ - válaszoltuk egyszerre.

A terembe érve a szokottnál is kevesebben voltunk. A tanár figyelmen kívül hagyva ezt kezdett bele az órába,majd csengő előtt pár perccel YunSeo szólalt meg.

- Tanárnő! Hol vannak a többiek?

- Minden bizonnyal az igazgatóiban.

- Miért? Valami rosszat….

- Idővel megtudjátok – vágott közbe – de egyenlőre jobban tennétek,ha nem kíváncsiskodnátok az üggyel kapcsolatban. A saját érdeketekben – azzal kiment,becsukva maga mögött az ajtót.

- Ennek mi baja? – fintorgott a mögöttem ülő srác.

- Jó lenne tudni – sóhajtottam – jössz büfébe? – löktem meg karját YunSeo-nak.

- Aham! Úgy is kajás vagyok! – nevette el magát.

A teremből kilépve hatalmas tömegben találtuk magunkat. Mindenki futott hol erre, hol arra. Voltak,akik a szekrényből pakolták ki az össze dolgaikat,könyvet,képet,füzetet és egyéb tárgyakat,voltak akik csak sírva elrohantak a folyóson.

- Mi folyik itt? – állítottam meg egy lányt, aki könnyeivel küszködött.

- Nem tudsz róla? Szerencsés vagy! – folytak ki az idáig bent tartott könnycseppek szemgödreiből.

- Miért? – értetlenkedtem.

- Nézz körbe. Milyen kifejezéseket látsz az arcokon? – bökött a tömeghez – boldog, szomorú, síró…..és akik a legszerencsésebbek…mint te! Ti nem tudtok semmit,így biztos nem kell aggódnotok.

- Miért aggódnak annyian? – faggattam tovább barátnőmmel az oldalamon.

- Kicsaptak minket – zárta rövidre,majd elfutott.

- Tessék?? – kiáltottuk el magunk egyszerre.

- Ennek semmi értelme! Miért csapnának ki hírtelen ennyi diákot? Értelmetlen.. – próbáltam emészteni az imént hallottakat.

- MinHee, most van valami,ami miatt jobban kéne aggódnunk.. – szólalt meg félve YunSeo.

- Ennél is rosszabb? – néztem rá félő vigyorral.

- Igen! – bólintott.

- Mi az?

- Az igazgató minket hívat….

- Most csak viccelsz? – nyeltem félre a nagy semmit.

- Nem..gyere.

- Megőszülök még ma reggel….. – szitkozódtam magamnak.

Az igazgatóihoz érve,ahogy az ajtót kinyitottam egy síró lány futott ki rajta,félre lökve engem az útból. YunSeo-val összenéztünk,majd bátran beléptünk. Csak ne csapjanak ki minket is…könyörgöm!

- Itt vagyunk – szólaltam meg elsőnek.

- Áh, MinHee. – mondta cinikusan az asztal mögött ülő – Tudod miért hívattalak ide titeket? – támasztotta állát kézfejére.

- Miért? – ráncoltam össze homlokom.

- Először is, mit jelentsen a tegnapi kiruccanásod? Jól tudod mi jár annak,aki megszegi  a szabályokat,nem? Másodszor, mire véljem a ma reggeli viselkedéseteket? – mondta ezt már mindkettőnknek.

- Uram..ez nem… - habogott YunSoe rekedt hangon.

- Uram! Kérem,ha valakit hibáztatni akar ezekért,az csak én legyek. YunSeo-nak semmi köze a dolgaimhoz.

- Azt mondod…. még ki is rúghatlak helyette? – emelte fel bal szemöldökét.

- E-Ez… - bizonytalanodtam el.

- Itt vagyunk! – jött be az ajtón hat fiú,megszakítva a beszélgetésünket.

- Oh, C.A.P jó hogy itt vagytok. Kérdezni akartam valamit – váltott hangnemet az igazgató -  miért osztogattatok autogramot reggel? Nem tudtátok volna figyelmen kívül hagyni az idegesítő visongások? – sóhajtott fejét fogva,majd felállt, és elém sétált – Te pedig. Veled együtt – bökött mellém – ezt még megbeszéljük.

- Uram…. – kezdte YunSeo.

- Miért rúgta ki  a diákokat ahjusshi? – kiáltottam el magam.

- Te engem akarsz számon kérni?

- Csak válaszoljon! Miért? Mi értelme ennek így hirtelen? Tudja mennyi gyerek álmát törte össze pár óra alatt? Tudja ön ezt? hogy is tudhatná! – tört ki belőlem a félelem ily módon.

- Hogy miért? Azt kérdezed miért tettem mindezt? – nevetett.

- Igen!

-A válasz melletted van. Itt jobb oldalon.

- Tessék? – bámultam rá,akár egy idióta.

- Jól hallottad. Minden kérdésedre a válasz itt van. Mindent a Teen Top-ért tettem. MINDENT! – lökte meg vállam mutatóujjával.

- A Teen Top-ért…? - fordultam feléjük.

- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában. – közölte ünnepélyesen az igazgató.

~ Ma 1400 naposak a fiúk :3 nagyon nagyon nagyon sok szeretettel gratulálok nekik *^^* Sok sikert továbbra is :$ Nem sokára ismét találkozunk a következő fejezetnél ^^ Aki szeretne nyugodtan iratkozzon fel ~

1.fejezet

MinHee

- Siess vagy elkapnak! – kiált be a szobánkba YunSeo.

- Kész vagyok. – futok az ajtóhoz barátnőmért – Biztos nincs itt senki? – nézek körül a folyóson.

- Nincs. De 3 perc és jönnek ellenőrzésre,úgy hogy siessünk! – csukja be az ajtót, majd mind ketten az ablakhoz sietünk, ahova előkészítettem az összecsomózott paplanokat. – Leér az aljáig egyáltalán? – néz rám kételkedve.

- Mindjárt kiderül! – dobom le a kezemben tartott ruha anyagokat.

- Ez az! – szorítja ökölbe a kezét örömében YunSeo – Na nyomás,vagy elkapnak! – lök egyet vállamon,majd a táskámat kezembe nyomja – Minden megvan? Mindegy,a legfontosabb. A jegy nálad van?

- Ühüm! Itt van a zsebemben! – mutatom fel a kis lapot,amelyen kék alapon fekete betűkkel virított kedvenc bandám neve.

- Rendben. Indulás! – lök egy utolsót rajtam,majd az összekötözött anyagba kapaszkodva kezdek el lemászni a falon – Vigyázz magadra! Ne feledd! 4 előtt gyere vissza! – mondja még utoljára barátnőm,majd amint talajt érek felhúzza a kötélnek használt anyagot.

- Majd jövök! – tátogom, közben integetve futásnak eredek.

Még utoljára visszanézek,de már senki nem figyel a szobából. Helyette bezárt,függönyökkel elhúzott ablak látszódik már csak, mint ha mi sem történt volna. Nem könnyű az élet, ha az ember egy kollégiumban tölti minden napjait. Nem  beszélve a szigorú szabályokról, amik megkötik a kezünket. Reggel 6-kor ébresztő, este 10-kor takarodó... És most 10 óra, ami az jelenti hogy szoba ellenőrzés. Ha most nem, akkor sosem tudtam volna kiszökni. De erre a koncertre az életem árán is el kell jutnom, hisz a Teen Top-ról van szó, ami az életemben a legfontosabb. Igen, hatalmas fangirl vagyok, de mit tehetek ellene?! Ez az életem…ha nem lettek volna L.Joe-ék,  most nem ebbe a zeneművészeti iskolába járnék, ami több mint 100 km-re van az otthonomtól. De egyik napról a másikra bearanyozták az életem, így rájöttem. Idol akarok lenni! Még most is tisztán emlékszem édesanyám arcára, mikor felvetettem nekik ezt az ötletet. Ellenkezett, nem is kicsit. Vicces nem? Annak vannak a legnagyobb álmai, kinek nem lehetne… Mégis megpróbáltam, és össze jött. Igaz….nem a hangom miatt kerültem be, de van még időm változtatni ezen! Ami most fontosabb...miért van ekkora tömeg? Aish~ Nekem előre kell jutnom! Miért csak normál jegy van…. így nehezebb ez az egész! L.joe…..csak egy kicsit várj, és már ott is leszek! Fanatikus vagyok tudom…ezért is néznek a mai napig sokan bolondnak, de nem érdekel!

- Elnézést...elnézést…sajnálom! – mondogatom fél percenként, akárhányszor félrelökök valakit az előre jutásom érdekében. Már nem kell sok…mindjárt a kordonnál vagyok. Mindjárt! Csak még kicsit bírd ki MinHee! Csak egy kicsit még. Még! - Megvaaan!!! – kiáltom el magam,mikor már a kordonba kapaszkodva bámulok fel a színpadra. És ekkor jön el a vég számomra. Csak egy árnyat látok, amely leül velem szembe a színpad szélére hatalmas vigyorral az arcán, közben belekezd rappelésébe:

„Eonjena neoege useumman julge

Geu eodeon nuguboda

Haengbokhadago mal halsu ittge

Maeil harur shijakhae ne saenggake

Nae ibgae misuga maemdone

Haengbokhae na eotteohke”
 

Nem bírom tovább. Egyből sírva fakadok a boldogságtól,amely egyre csak halmozódik bennem.  Az érzés, hogy fél méterre van tőlem a számomra legfontosabb személy a zenei iparból hihetetlen. Csodálatos. Gyönyörű. HIHETETLEN!!! Ő csak mosolyog, mosolyog és mosolyog. Hol a színpad szélére megy, hol középre, de mindig őt figyelem. A mozgása hihetetlen. Már vagy 2 órája hogy itt vagyok,de nem tudok betelni az érzéssel. Lassan vége, de ők még mindig  a kötött koreográfiát táncolják izzadság cseppekkel az arcukon, nyakukon. És mosolyognak. De vége…lassan itt az idő hogy vége legyen. Felcsendül a záró dal, ami nem más mint a Rocking. De most már nem táncolnak, hanem a színpad szélére ülve integetnek, kacsintgatnak, szíveket mutatnak, és a mázlisták még  le is pacsizhatnak velük. Hogy köztük vagyok-e? Szerinted? Ha annyit mondok hogy most már 100%-osan nyugodt halálom lesz,az mindent elárul? Igen. Lepacsiztam mind a hatukkal!  Rickyvel, ChunJival, Niellel, C.A.Pel, ChangJoval, és L.JOEVAL! Míg újra és újra lejátszódott fejemben ez a jelenet, arra kell döbbennem hogy a koncertnek vége. Épp most mentek le a színpadról és készülnek a megérdemelt pihenésre. De előtte még haza kell menniük, nem igaz? Sok rajongóval együtt én is kint várok rájuk, remélve hogy láthatom még őket. Meg is lett az eredménye. Fél óra leforgása után minden kijönnek testőrökkel az oldalukon. Miután beültek az autóba fáradságuk ellenére mosolyogva integetnek nekünk, és a tömegnek hála pár ismerőssel az ajtó ablakának lettünk nyomva. Hogy szerencsésnek érzem-e magam? Ha elmondom mi történt ezután,ti is rájöttök. Az ablak, aminek neki lettem nyomva pontosan L.Joe mellett van. Pár centiméter választ el tőle, és persze egy üveg, ami pár másodperc  múlva már nincs köztünk.

- Jól vagy? – húzza le az ablakot biasom mosollyal az arcán,ami mögött észrevehetővé vált az aggodalom is.

- I-Igen…persze! – próbálom odébb nyomni a mellettem állókat, de reménytelen minden erőlködésem.  Mikor ismét ránézek, még mindig engem figyel mosolyogva – E-Elnézést…ez..csak.. – kezdek magyarázkodni.

- Semmi gond! – neveti el magát.

- Ha már így alakult…kérhetek egy autogramot? – kérdezem félve.

- Nincs nálam se toll….se papír..

- Á! N-Nálam van! – kotrom elő nagy nehezen táskámból az említett tárgyakat.

- Tessék. – mosolygok – Viszont most nagy bajban vagy. Jobb ha futsz! – felhúzza az ablakot.

- Hee? – nézek rá az üvegen keresztül. Ő mintha olvasna a gondolataimban oldalra mutat, ahol 4 nagy darab securitys közeledik. – Aish~ Hogy fussak el, ha itt vagyok a tömeg kellős közepén? – szitkozódok.

- Elnézést,de amit az előbb magának adott ez a személy – mutat az autóban ülőre – kérem adja oda.

- T-Tesséééék? Maga megőrült? Mégis miért kéne…? – nézek rá, akár egy idióta.

- Ne vitatkozzon hölgyem! Most azonnal kérem ami a kezében van! – emeli fel hangját az őr.

- Elfelejtheti! – szorítom magamhoz a papírt.

- Mit mond? – felemeli bal szemöldökét a nagydarab.

- J-Jól hallotta! – tettettem a magabiztos lány szerepét – Nem adom oda! – lépek egyet hátra, ami lehetségessé vált a szerte oszlott tömeg miatt.

- Kislány ne idegesíts fel! A szabály az szabály! – közeledik felém.

- Maga ne vicceljen! Miért kéne odaadnom egy vad idegennek a tulajdonom?! Chh~

- Jól van ebből most elég! – hajol közelebb az előttem álló, majd megragadja a papírt.

- Meg ne próbálja elvenni! Feljelentem a bíróságon magántulajdon megsértéséért! – próbálok fenyegetőzni.

- Nekem lenne okom feljelenteni téged! – kontrázik.

- Akkor sem adom! – ugrok rá hatalmas lábára az őrnek, majd kikapva kezéből a papírt futásnak eredek. Még utoljára visszapillantok az autóhoz…. ahonnan nevetve figyel engem ByungHun.

Normális esetben most belekezdenék az álmodozásomba,de erre nincs időm! 5 őr van a nyomomban, akik minden bizonnyal erősebbek mint én valaha lehetnék. 

- Azonnal állj meg te lány! – kiált utánam az egyik.

- Kapjon el ha tud ahjusshi! – öltöm ki a nyelvem.

- Te kis …. – szitkozódik egyikük elég hangosan.

Oké. Most van itt az ideje hogy lelépjek véglegesen…..

- Oh! Ahjusshi  várjon! – kiáltok a buszvezetőnek, aki szerencsére észrevesz és megvárja míg én is felszállok a buszra. Ellenben  a securitysekkel, akik nem értek időben az ajtóhoz, így megmenekültem. Megkönnyebbülve leülök egy szabad helyre, majd a telefonomat elő véve hívomm is YunSoe-t, hogy készítse elő a bejutásomhoz szükséges dolgokat. Hajnali 2…. ha minden igaz, ilyenkor már a portás is alszik.

A buszról leszállva futásnak eredek, hogy minél előbb az ágyban találhassam magam. Az épület falához érve ismét megcsörgetem szobatársamat, aki egyből válaszol is.

- Itt vagyok. Leengeded a kötelet? – kérdezem kifulladva.

- Persze! – lerakta.

Mire felpillantok az ablak már nyitva van, és hatalmas mennyiségű ruhaanyag közeledik felém. Előttem lesz vége, így abba kapaszkodva elkezdem felhúzni magam a 3.emeletre. Már majd nem fent vagyok, mikor YunSeo jelenik meg az ablakban kétségbeesett kifejezéssel.

- B-Baj van MinHee… - kezdi.

- Mi az? Várj..mindjárt fent vagyok.

- Ez nem várhat addig! – elkezd hisztizni.

- Miért ? – nézek rá furcsán, majd még egyet rántok a kötelen eggyel feljebb húzva magam. Igen,de semmi sem sikerülhet tökéletesen igaz? Ez történt most is…

- Miért érzem úgy, hogy mindjárt lezuhanok.. – teszem fel a költői kérdést, amire már én is tudom a választ.

- MinHee….a a lepedő mindjárt elszakad.. – toporzékol YunSeo.

- Aish… megtudod tartani? Mindjárt fent vagyok…

- M-Megpróbálom. – tűnik el az ablakból,majd elkezdem húzni magam, mintha mi sem történt volna.

- Itt vagyok! – esek be az ablakon fejemre érkezve – Ááá….ez holnapra bedagad.

- MinHee úgy aggódtam! – ölel át barátnőm.

- Ehehehe… - vakarom meg fejem kínosan – Majd holnap mesélek,de most inkább alszom. – állok fel, majd bezárkózom a fürdőbe egy alapos mosakodás erejéig, és már alszom is.

***

Ááá….úgy érzem valaki rázza a testem, mégis lusta vagyok..nem akarok felkelni. Még csak most feküdtem le… Egyre jobban rázkódom, és már a nevemet is hallom. Ez álom? Vagy valóság?  Aish~ Minden bizonnyal az utóbbi…

- MinHee kelj már fel! – kiáltja el magát valaki.

- Hmm? – nyitom ki szemeimet óvatosan.

- Áh, végre! – sóhajt YunSeo – öltözz hamar!

- Mi ez a nagy sietség? – fordulok felé.

- Tudod mennyi az idő? 5 perc és csengetnek! – néz rá karórájára.

- Heeee? – ugrok ki az ágyból – Hogy lehet hogy ahjumma nem keltett fel? – kezdek el öltözni.

- Ez volt a szerencsénk ugye tudod? Beteg…de ha itt lett volna,akkor nem úszod meg a tegnapit. Na siess! – veszi fel a földről táskámat.

- Kész vagyok! – ugrok egyet, majd YunSoe-val futásnak eredünk.

Kiérve az udvarra csodálkozásunkra ahelyett hogy egy lelket sem kellene látnunk, a diákok nagy része a bejáratnál ugrál.

- Mi ez az egész? – kérdezem.

- Nem tudom. – von vállat.

- Megnézzük? – kacsintok felé.

- Nézzük? – neveti el magát.

- Még szép! – ragadom karon, majd befurakodunk a tömegbe, egyre előbbre törve.

A tegnapi kiruccanásomnak köszönhetően gyakorlott lettem az ilyenben, így gyorsan elértük a célunkat, hogy legelőre törjünk, ám ott olyan fogadott, amire se én, se YunSeo nem számított.

- Mit keres itt a Teen Top? – rázza meg vállam a mögöttem álló.

- Nem…tudom – csak ennyit tudok mondani.

~ Várlak benneteket a következő fejezetnél,addig is fejtsétek ki véleményeteket bőven kommentben ^^ Köszönöm hogy itt voltál :) ~

Prológus~

Ez a történet egy lányról szól,aki mer nagyokat álmodni,olyanokat, melyeket neki nem is szabadna..... Mások szerint béna, tehetségtelen. Mégis mindenben a jót látja,és barátaival is nagyszívű. Nála nincs olyan szó,hogy feladni! Mindezt egy bálványától tanulta,akit a legfontosabbnak tart. Ő L.Joe,a Teen Top rappere. Egy este eljut a koncertjükre,ahol bakit,bakira halmoz. Másnap az iskolába érve hatalmas felfordulásba keveredik,aminek a forrása nem már mint kedvenc bandája. Hogy miért kerültek oda? Miért csapnak ki diákokat az iskolából? Miért változik meg minden olyan hirtelen az életében? Miért akarja hirtelen mindennél jobban fejleszteni hangját és tánc tudását? Miért.......kezd el reménykedni a szerelemben? Miért szeretne mindenkinél jobban teljesíteni? Remény. Kudarc. Szerelem,ami nehezen indul. És nem utoljára harc azért,hogy idol lehess.!
Hamarosan~