5.fejezet

MinHee

Érzem,hogy hasogat a fejem, és görcsben van a gyomrom. Mindenem fáj. A lábaim,kezeim,nyakam. Mély levegőt veszek,s szívok egy nagyot. Érzem az alkohol szagát, és valami teljesen mást is. Elbabonáz,elbűvöl és magához láncol. Szeretem ezt a kölnit. Még egyet szívok,majd lassan kinyitom szemeim. Hmm... L.Joe mellettem alszik.
- Milyen szép álom - kuncogok párnámba temetve arcom.
Ismét felpillantok, s még mindig itt fekszik alig pár centire tőlem. Biztos álmodom? Lassan felé nyújtom kezem, s végigsimítom meztelen felsőtestén. Izmos. A világ leggyönyörűbb embere szundít velem szemben, kezeink összefonódva, arca 10cm-re az enyémtől. Hosszú szempillái nyugodtan pihennek, haja arcába lóg,eltakarva arccsontját. Nem tudom megállni,így oda nyúlok, s hátrébb túrom tincseit. Mocorogni kezd, szempillái megrebbennek. Egyik pillanatról a másikra szemeim találkoznak az övével.
- Öö.....j-jó reggelt! - pirulok el.
- Ühm. Mennyi az idő? - fordul hátára, hajába túrva. - fél 10? - néz az órára - Már a második napomon elkéstem. Nem hiszem el... - ül fel,majd megindul a fürdő felé - lefürdök. Neked sem ártana utána. Bűzlünk a piától. - fintorog.
- Rendben. - lépkedek le a lépcsőn - de...mi történt tegnap?
- Ittas állapotban voltál. Nem hagyhattalak egyedül. - zárja rövidre.
- Te is bűzlesz - utalok az alkohol szagra.
- Én nem ittam annyit, mint a többiek.
- Többiek?
- Hyung-ék. Azt sem tudom hogy jutottak vissza - vakarja meg tarkóját.
- Hol vannak Zelo-ék?
- Zelo-ék? Nem tudom. Csak veled találkoztam a bejáratnál, majd kijött belőled minden. A mosdóban összeestél, később hülyeségeket motyogtál, és a hátamon hoztalak vissza. Akármennyire is erőlködtem nem engedtél el,így itt aludtam. - mondja egy szuszra.
- Hűha~ - düllednek ki szemeim.
L.Joe becsukja maga után az ajtót,én pedig neki látok takarítani. Az elmúlt napokban csak aludni jöttem ide. Mindig rohantam egyik helyről a másikra. Ha nem éjjel,akkor délután aludtam. Igen. Most a koncert napjára célzok,ami lassan 72 órája történ. Hihetetlen,hogy tényleg eljutottam oda. Most csak egy ajtó választ el az általam istenített rappertől,s egy osztályba járunk. Hihetetlen! ~ Aish. Mégis miket beszélek? Hisz közel 100 diákot rúgtak ki miattuk. 2 nappal ezelőtt az igazgatót próbáltam kiosztani, most meg ilyeneken jár az eszem. Nem hiszem el. Miért változtam meg ilyen hirtelen?
- Mehetsz. - zökkent ki egy dörmögős hang.
- Oké. - kapom fel ruháimat és beviharzok a zárt ajtó mögé. Olyan jó illat van... Lee ByungHun illat. Beállok a zuhany alá,s hagyom had gördüljenek le szép lassan testemen a vízcseppek. Hűt és tisztít,ami nagyon jól esik. Kifejezetten jól. 10-20 perc is eltelhetett mire kilépek a fülkéből., s magam köré tekerve a törölközőt a tükör elé állok. Kócos,vizes haj, karikák a szem alatt és egy lila folt a bal vállamon. Ez hogy került ide? Meg kell tudnom mi is történt pontosan tegnap.....
Amint kattan a zár kinyitom az ajtót, s felöltözve, félig szárított hajjal, nyugodt léptekkel kisétálok.
- Azt hittem lenyelt egy víziszörny.
- Omo! Megijesztettél! - ugrok egyet ijedtemben.
- Van ez így - húzza lágy mosolyra ajkát - Mehetünk?
- Ühüm!

***

- Menj először te - bök az osztályterem felé. Értetlenül nézek rá - Nem engedhetem,hogy félreértsék... - magyarázkodik.

- Áh...persze - húzom mosolyra ajkam.

Ahogy mondta,én mentem be először,majd 5 perccel később ő is csatlakozott.

- Mi van ma mindenkivel? MinHee is csak most érkezett! - dühöng a tanár.

- Oh,tényleg? - vigyorog,majd helyére sétál. Amint mellém ér asztalomra dob egy cetlit. Hüledezve nézek rá,de ő mintha mi sem történt volna, leül mögém. Óvatosan szétnyitom a papír fecnit,s olvasom tartalmát. " Ne mondd el senkinek a történteket!" Rövid,de lényegre törő. Belegyűröm táskámba,majd a tanárra figyelek.

- MinHee gyere velem most! - rángat ki a teremből YunSeo,amint megszólal a csengő.

- Mi van?

- Hova tűntél tegnap? És miért késtél? - néz rám aggódva.

- Ja. - nevetek megkönnyebbülve - rosszul lettem és kimentem a mosdóba....aztán jobbnak láttam hogy vissza menjek a koleszba - vonok vállat. Hogy én mennyire utálok hazudni!

- Tudod mennyire idegeskedett Zelo?

- Te nem..?

- Jajj hallod...én kiütöttem magam - nevet - ma reggel mondott el mindent és úgy éreztem be kell vernem neked eget,de meggondoltam magam - sóhajt,azt hiszem megkönnyebbülésében.

- Én is szeretlek YunSeo! - ölelem át.

- Én nem! Mindig aggódnom kell érted! - duzzog.
- Nagy ölelés! - ugrik nyakamba Zelo - butus! Tudod mennyire aggódtam érted?! - szorít magához erősen.

- Bocsi - nézek rá bűnbánóan.
- Szerencse hogy én bírom az italt. YunSeo is csak ivott,ivott megállás nélkül. - bámul le apró barátnőmre.
- De semmi bajom. MinHee-nek a feje is fáj! - próbál menekülni,ami sikerül is.
- Ez igaz? - néz rám.
- Nem vészes - legyintek,majd az ajtó felé lépek.
- Nekem ne mondd, hogy nem az ha rád van írva minden - nyúl karjaimért,s már a levegőben is vagyok.
- Hé! Zelo engedj el! Le fogok esni!
- Ne félj! - nevet,majd közelebb emel magához, homlokunk összeér - nincs lázad, ez nyugtat - mosolyog.
- Most már elengedsz? Ennyi elég volt a repülés érzéséből.
- Mit teszel,ha nemet mondok? - dob fel.
- Megőrültél? - kiáltok fel.
- Bocsi,de ezt nem hagyhattam ki - nevet látványomon,majd letesz, de nem szabadulok,mert magához húz és szorosan ölel.
- Ifjú gerlepár ne itt csináljátok. Köszönöm. - ölti ki nyelvét szobatársam.
- Miről beszélsz? - nevetek. Zelo lassan elenged,s mosollyal az arcán besétál a terembe. Követem szemeimmel,s észreveszek egy bamba tekintetet. ByungHun néz felénk gondolataiba merülve. Követem példáját,s kölcsönösen bámuljuk egymást. Nem bírom. Érzem hogy egyre vörösebbé válik az arcom. Elfordítom fejem, s barátnőm gyanakvó tekintetével találom szembe magam. Csipőre tett kézzel cikázik feje köztem és a folyosó másik oldalán álló között.
- Mit jelentsen ez Lee MinHee?
- M-Micsoda?
- Mi ez a bamba tekintete felénk? Mit nem mondtál el? - húzza fel szemöldökét.
- Nem tudom miről beszélsz. Megyek gyakorolni. - sétálok el mellette.
- MinHee! - ragadja meg karom - mit nem árulsz el nekem?
- Nézd.....semmi - sóhajtok.
- Legalább annyit mondj, hozzá van köze? - mutat L.Joe felé,aki még mindig ott áll, és telefonját birizgálja.
- Igen. Most már engedj el,kérlek.
- Nem fogod elmondani,még ha kínoználak is. Igaz? - veszi le kezét csuklómról.
- Sajnálom. - csak ennyit mondok és besétálok a terembe.
Úgy érzem,mintha elárulnám. Mindig mindent elmondunk egymásnak, bármiről legyen is szó. Mindent tudunk egymásról. Jót,rosszat. Miért kellet múlt este annyit innom? Akkor nem itt tartanék és minden rendben lenne. L.Joe is, miért kell ilyen feltűnően néznie? Ő mondta, hogy ne áruljam el senkinek a történteket,de feltünősködik. Elegem van.. Szerencse hogy itt van nekem YunSeo és Zelo.
- Hova mész? - lép elém ChangJo amint kilépek az ajtón.
- Csak... nem tudom - sóhajtok, közben nem tudom leplezni lepettségem.
- Mi a neved energiabomba?  - mosolyog.
- Energiabomba? - tekintek rá furcsán.
- Igen - ismét nevet - mindig futsz. Az első napunkon az az esés hatalmas volt! Én sem csináltam volna jobban! - kacsint.
- Aha... MinHee - mutatkozom be.
- Örülök a szerencsének - bólint majd elsétál.
Ez meg mi volt? Őrület.
- MinHee! - karol át Zelo.
- Hmm?
- Ma ráérsz? - csillannak fel szemei.
- Igen - bólintok.
- Akkor az enyém vagy! - böki meg homlokom mutató ujjával.
- Hova megyünk? - csillannak fel szemeim.
- Titok~ - ölti ki nyelvét.
- Chh...- bokszolok bele izmos hasába.
- Akkor megyünk?
- Van még egy óránk,nem? - csodálkozom.
- Nem veszik észre. - legyint,majd kézen fog és kisétálunk a kapun. Még utoljára visszanézek, s egy gyönyörű barna szempárban találom rabságom.~

~ Hova viszi Zelo MinHee-t? Ki a barna szempár tulajdonosa? Kik fognak megjelenni,nagy felfordulást okozva maguk  körül?Nemsokára megtudjátok ^^ 5 komi és jön a következő fejezet! :) ~

4.fejezet

L.Joe

Mindenki hüledezve lesi az igazgatót, magyarázatot várva. Ricky nem veszi az adást, így csak kapkodja fejét az emberek között,ezzel oldva a feszültséget. C.A.P lustaságához híven nem  hajlandó felkelni a kényelmes kanapéról,így feladja, és telefonján kezd el babrálni. A kíváncsiság hamar elszáll mindenkiből,így csak legyintve  lépek ki az ajtón. Idol háború~ Ennek semmi értelme. Mit titkolnak előlünk még mindig?! Már most fejfájást okoznak,el sem hiszem mi lesz itt. Gondolkodásomból egy felém közeledő alak zökkent ki.
- Vigyázz! - kiabálja egyre hangosabban. - Mondom !! VIGYÁZZ!!!! - ütközik nekem hatalmas lendülettel - Basszus. Miért nem álltál odébb? - dörzsöli fájó tarkóját,majd lemászik rólam.
- Honnan kellett volna tudnom? - állok fel én is.
- Kiabáltam. Süket vagy? - forgatja meg szemeit.
- Bocs haver. - követem példáját,és szemeimet forgatom unottan - Valaki ugyan olyan gyorsasággal közelít felénk.. - mutatok háta mögé unottan,de késő. Az ismeretlen már be is csapódik és mindkettőnket a földre ránt magával együtt.
- Miért menekülsz Zelo? Mondtam,hogy csak egyszer szeretném megnézni~ - kezd el hisztizni a lány.
- Leszállnátok rólam..? - kezdek el mozogni legalul.
- Jaj bocsi! - néz rám,majd szemei nagyra nyílnak, és lefagy. - ByunHun! Úristen. Ez tényleg ő! - mutogat felém.
- És akkor mit kezdjek vele YunSeo? - ugrik le rólam a srác is.
- Hol van MinHee? - kezdi el kapkodni fejét össze-vissza.
- Itt vagyok. Miért? - lép mellém egy árny.
- MinHee! Hova tűntél? Úgy aggódtam. Ma még nem is láttalak. - ugrik mellé Zelo.
- Minden oké. - von vállat,majd rám pillant - Remélem jó iskolai életetek lesz itt... - néz rám fehér arccal.
- Minden oké? - lépek felé egyet.
- I- Igen. - hátrál,majd elindul a folyosón lomha léptekkel.
Mi ütött ebbe a lányba? Nem rég még magabiztosan beszélt az igazgatóval,és azt harsogta, hogy ő nem hagyja hogy kirúgják. Most itt áll előttem egyre távolodó alakja, mely mindent elárul. Erőtlen,szomorú,tehetetlen és fél.....Fél az elkövetkezendő napoktól. Fél hogy biztonságban tudhatja-e magát ezen a helyen. Sápadt és erőtlen lett, csupán pár információtól,ami teljesen felforgatta az életét fél perc leforgása alatt. Fenébe. Miért érdekel egyáltalán Ő? Nem vagyok magamnál..
- Várj.. - futok utána, majd kezem csuklójáért nyúl, megállítva ezzel - Mit mondtak még? - fürkészem végig aggódva.
- Semmit. És ha megbocsátasz... - rántja ki kezét szorításomból,majd elindul. Én, mint valami hülye követem, követem..de nem szól semmit. Kanyart kanyar követi,majd hirtelen megáll, és rángatózni kezd válla. Nem fordul felém,továbbra is háttal áll nekem, közben arcát kezdi el piszkálni.
- Minden rendben? - próbálok szembe fordulni vele.
- Ne! - ugrik egyet - Ne nézz rám! - törli le könnyeit.
- Héj! Miért sírsz! MinHee. Válaszolj már. Megrémítesz. - kezdek el aggódni állapota miatt.
- Elegem van. Elegem van mindenből! Mire minden jóra fordulna ez történik.. - tör ki belőle a sírás. Zsebkendőt nyújtok felé,amit el is fogad.
- Nyugodj meg. - érintem meg karját gyengéden,amit nem ellenez.

MinHee

Mire sikerült lenyugodnom már kicsengettek az óráról,és kezdett megtelni a folyosó élettel. L.Joe nem zavartatva magát kísért el a teremhez,de én nem tudtam figyelmen kívúl hagyni a törődését. Miért segít? Miért ilyen kedves egy idegennel? Miért akarja hogy épségben legyek?
- Köszönöm - hajlok meg,mikor az ajtóhoz érünk.
- Biztos jól vagy? Nem kell elmenned a nővérhez? - mér végig huszadszorra.
- Igen. Köszönöm a segítséget. - mosolygok felé bizonytalanul.
- Hol voltál butus? - ugrik nyakamba barátnőm,nem kímélve csigolyáimat. Fel néz,és máris ledermedve áll meg mellettem.
- L.Joe, ő itt YunSeo,a szobatársam. - mutatom be egymásnak őket,majd mosolyogva újra meghajlok,és besétálok a terembe.
- Hova mentél azzal a törpével butus? - néz rám aggódva Zelo.
- Nem törpe, te vagy túl magas növésű, és ne hívj butusnak, tudod hogy nem szeretem. - ülök le helyemre érzéstelen arccal.
- Mi történt a mosolygó éneddel? Mintha kilőtték volna belőled. - ül velem szembe.
- Nézd Zelo..most nem vagyok jó hangulatban,mint észrevehetted. - sóhajtok - Légyszi hagyj gondolkodni.
- Értettem kisasszony! - mosolyog,majd feláll és egyedül hagy,ahogy kértem.

Hazafelé cammogok,mikor egy erős kezet érzek felkaromon,ami hátra ránt. Lepettségemet nem tudom tükrözni a hirtelen rántás következtében,így tágra nyílt szemekkel merülök el egy gyönyörű barna szempárban.
- Szia! - mosolyog felém.
- Sz-Szia! - nevetek én is.
- Merre mész? Mehetnénk együtt.
- Dolgozni megyek. - engedem le karom magam mellé.
- Akkor menjünk! - indul meg az úton,válaszra sem várva.
- Nem találkád lesz 3-kor? - kérdem nem tükrözve kíváncsiságom.
- ChunJi elmegy helyettem - közli hanyagul - Merre dolgozol?
- Egy kávézóban. Gyere - fogom karon, és elindulunk a megfelelő irányba.
Odaérve elköszöntünk egymástól,majd nagy mosollyal az arcomon kezdtem bele munkámba. A szokásosnál gyorsabban telt le a 4 óra,amit itt kell töltenem. Furcsa, még sosem élveztem ennyire, hogy kávét készítek,majd kiszolgálom az embereket. Az utolsó vendég távozása után megkönnyebbülve veszem le magamról a kávézó logóját viselő kötényt,majd akasztom a helyére. Elköszönök a főnöktől,majd a hátsó kijáratot használva megindulok a kolesz irányába.

Másnap kábán ébredek, késésben vagyok,szokásomhoz híven. YunSeo-nak már hűlt nyomát sem találom. Mért nem képes felébreszteni soha? Hamar felöltözöm,rendbe teszem magam a tükör előtt, hajam egy copfba fogom, felkapom táskám és már futok is. A szó szoros értelmében beesek a tanterembe,félbeszakítva egy fontos dolgot.
- Minhee drága, mire véljem a késésed? - üdvözöl a tanár.
- Jó reggelt Professzor! - hajlok meg udvariasan,közben megakad szemem a hat csodacsibén. Mind mosolyogva figyelnek, ByungHun még nevetését sem tartja vissza.
- Ülj le,ezt majd később megbeszéljük. - utasít a tanár - folytassátok fiúk! - szól a mellettem állóknak. Én teszem,ahogy kértek és elindulok. De amint egy lépést is teszek előre megbotlom,és zuhanni kezdek hátrafelé.
- Vigyázz! - hallok egy éles kiáltást mögülem,majd kezek szorítását érzem magamon - Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - hajol előre ByungHun.
- K-Köszönöm...igen.. - dadogok.
- Hál'istennek - mosolyog,majd visszaáll a többiekhez mintha mi sem történt volna.
 Követem példáját, s én is nyugodt léptekkel sétálok hátra a helyemhez. Bármennyire is próbálok higgadt maradni,lehetetlen ennyi figyelő szempárral szemben. Pírrel az arcomon helyet foglalok majd figyelem őket. Mind a hatan bemutatkoznak,mint akik nincsenek tisztában azzal,hogy az ország minden embere ismeri őket. Majd alap dolgokat elmesélnek,s helyet foglalnak hátul. Valahogy mind a közelembe kerülnek. Mögöttem L.Joe,srégen mögöttem C.A.P, két paddal odább ChunJi - köztünk Zelo- mellette Niel. A két jómadár eggyel hátrébb kap helyet. ChangJo és Ricky jó gyerekek módjához híven mosolyogva vonulnak a hátsó sorba.
A diákok a nap végére tisztába lettek az iskolában történtekkel. A legtöbben éljenezve örültek,s minden egyes percet megpróbáltak az idolokkal tölteni. YunSeo és Zelo folyton a nyakamban lógott,úgy mint most is:
- Itt van egy lépésre tőled a biasod és még sem mosolyogsz...Mi történt? Miután elmentünk az igazgatói irodából te eltűntél. Furcsa vagy. Nagyon.
- Ah,semmi! - álcázok mosolyt.
- Igazat mondasz? - hajol le szemmagasságig Zelo.
- Miért hazudnék? - ütöm vállon legjobb barátom.
- Ez a beszéd! - karolja át vállam, majd puszit nyom homlokomra.
- Mit szóltok egy karaokéhoz? - csapja kezeit vállainkra barátnőm.
- Mehetünk! - ugrott Zelo,magával rántva.
Engem már szóhoz sem engedve kezdtek el végig rángatni a fél városon, hogy Seoul egyik leghíresebb karaokéjában tombolhassunk.
***
Közel 3 órája torkunk szakadtából éneklünk,nem kímélve hangszálainkat. Ilyenkor persze az alkohol sem maradhat el. Ahhoz képest hogy egy felkapott hely, nem nagyon ellenőrzik az életkort... YunSeo fenékig itta magát, Zelo épp lehúz még egy felest. Hogy fogunk haza jutni?
Az a fajta vagyok, aki bírja az alkoholt. Igaz,nem sűrűn iszom,ha mégis akkor is csak keveset. De most érzem,hogy forog alattam a föld, és minden lépéssel össze tudnék esni. Hanyag léptekkel megindulok a mosdó felé.

L.Joe

A fiúknak hála első iskolai napom után egy karaoke bárban kötök ki. Felismerhetetlen hangszíneken énekelnek,pontosabban megfogalmazva kiabálnak. Nem tudom mióta vagyunk itt,de már mindenkiből az alkohol beszél.  Szerencse,hogy nem full részeg senki,csak pár perc erejéig vagyunk a szesz hatása alatt. Egyre jobban fáj a fejem, mozog a gyomrom. Ennek nem lesz jó vége, így megindulok a kijárat felé friss levegőt szívni. Megkönnyebbülés, már nem kerülget hányinger, csupán a fejem haogat szörnyen. A lépcsőn ülve bámulom az eget, melyen tisztán látszódnak a csillagok. Gyönyörű és csodálatos. Hirtelen csapódást hallok magam mögül, melyet jajjozás követ. Hátra nézek, és szemeim elkerekednek a látványtól. Egy összegörnyedt MinHee próbál falnak támaszkodva leülni. Nem bírom, s oda megyek hozzá, majd leültetem és mellé telepedek. Csak bámul maga elé, közben hasát szorongatva próbál helyezkedni. Minél jobban nézem, annál egyértelműbb a dolog. Nem rég adta ki magából az italt, és józanodik.

- Jól vagy? - kérdem halkan.
- Ehehe...vicces nem? - néz rám - Pont én vagyok ilyen állapotban. Szánalmas.
- Miről beszélsz?
- Mindegy! - legyint,majd öklendezni kezd.
- MinHee! Nehogy rám rókázz! Gyere állj fel - húzom fel karjánál,majd haját hátrafogom és egy nagy lépést teszek hátra. Minden egyszerre zúdul ki belőle,s érzem, már alig van benne lélek. Hirtelen összerogy, s mint egy gyerek görnyed a földön.
- Gyere. Megmosakszol, és vissza megyünk a koleszba. - emelem hátamra,majd elindulok a mosdó felé. Női vagy férfi? Melyik lenne jobb?
- Mit gondolsz? Be tudsz menni egyedül? - állok meg a lány ajtaja mellett.
- Persze. - mászik le rólam erőtlenül, majd el is tűnik szemeim elől.
Várok. Várok. Hol van már? 5 perc nem elég ahhoz hogy ilyen állapotban visszajöjjön? Persze hogy elég! Minden gondolatom félretéve berohanok a WC-be.
- Francba. Miért nem kiáltottál? - térdelek le a földre.
- Nagyon..fáj~! - próbálja értelmesen kimondani a szavakat,közben összegörnyedve fekszik.
- Gyere. Most haza megyünk. - amint hátamon tudom felállok és elindulok kifelé.
- ByungHun te mit kerestél a női mosdóban? - áll meg előttem leaderem.
- Hyung ne akard tudni - sóhajtok.
- Sok sikert a továbbiakhoz - mondja lelkesen,majd besétál a férfi WC-be.
- Ez nem az aminek gondolod... - szólok utána,de esély sincs rá hogy hallja.
Amint kilépek a küszöbön,megcsap a hideg téli szellő,szemeim összeszűkülnek.
- Hmm...fázom~ - öleli át nyakam szorosabban MinHee, majd orrát nyakamba fúrva mély levegőt vesz - Imádom ezt az illatot - érzem,ahogy mosolyra húzza ajkát.
- Ébren vagy? - álok meg hátra nézve.
- Miért nem jöttél előbb oppa? - folytatja - tudod mióta oda vagyok érted?
- Alszol... - mondom magamnak,majd ismét elindulok.
- Miért ilyen igazságtalan az élet, oppa? - fúrja nyakamba jobban arcát - Miért? - folyik le valami  a nyakamon,mintha vízcsepp lenne.
- Te sírsz? - ébredek rá.
- Ne is törődj vele. - mondja, majd feje nyugodtan ereszkedik vállamra.
- Komolyan. Mi lenne most ha én többet iszok? - nevetek kínosan,majd belépek a kollégium kapuján. Szerencsémre a portás nincs a helyén, így hamar lépkedek a lépcsőn a lányok szobája felé.
- Melyik a tietek? - kérdem,de csak durmolást kapok válaszul - Persze, Hisz alszol - nevetek - Akkor mehetek vissza megkérdezni.
Leültetem a falnak támasztva,majd lefutok a lépcsőn. Minden gyanús mondat nélkül megkérdezem a portást,aki már visszatért kijelölt helyére. 123. Hamar vissza ballagok a 2. emeletre,majd az alvó szépség karját nyakamba akasztva cipelem tovább. Szerencsére nyitva találom, így minden kopogás nélkül benyitok. Ahhoz képest hogy lány szoba a rendetlenség akár a fiúknál. Odacipelem az emeletes ágyhoz,és szemügyre veszem azt. Biztos hogy övé a fenti. A mellette lévő falon Teen Top poszter,pár kép külön a tagokról, majd egy, az előzőeknél is nagyobb rólam. Nagy nehezen igaz, de sikerült felmásznom a létrán,elérve a második szintet. Betérdelek az ágyra, s oldalra fordulva lefektetem. Abban a pillanatban amint feje a párnát éri, utánam nyúl,s visszaránt maga mellé.
- Ne hagyj egyedül... - mormogja még mindig álmába merülve.
Remek. Most hogy tovább? Bárhogy próbálok,nem tudok szabadulni szorításából. A lábam az agyról lelóg,de felsőtestem vele párhuzamosan fekszik. Nincs mit tenni. Átemelem lábaim a fakorláton,ami a zuhanást akadályozza,majd szembefordulok MinHee-vel, s mély álomba merülök én is.~

3.fejezet

MinHee

- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában! - közölte ünnepélyesen az igazgató.
- Tessék??? - kiáltottam el magam.
- Jól hallottad MinHee. Mindent ezért a hat cserebogárért tettem.
- Miattuk kellett kirúgni több mint 100 diákot? - türtőztettem magam - Mi értelme ennek uram..?
- Kérdőre vonsz engem kislány? - kezdett el közeledni - ha így folytatod te is kint találod magad! A reggeli incidens bőven elég,hogy kirúgjalak!
- Én...nem úgy értettem.. - léptem egyet hátra, és ekkor vettem észre, hogy hat kíváncsi szempár figyelt minket - Aish~ - csak ennyit tudtam kinyögni. Se szó se beszéd a tekintet ami előttem bámult rám mindent elárult. Ha egy szót is szólok végem. Ha csöndben maradok talán megúszom. Mit tegyek?! Elmémből egy ismerős hang rázott ki:
- Visszajövünk később,ha most zavarunk - mondta illedelmesen.
- Maradjatok. A kisasszonyok épp távozni készültek. Igazam van?!
- Igen. Persze. - sóhajtottam, majd sarkon fordulva elindultam az ajtó írányába. Most biztos azt hiszi engedelmeskedem neki,de nagyot téved! Mit képzel, hogy ennyi álmot tör össze kedve szerint? Barátnőm nyugodt levegő vétellel sétál mellettem, mit sem sejtve. Mikor a kilincsért nyúl, egy hírtelen mozdulattal megfordulok és belekezdek mondandómba. - Ne gondolja hogy meg tud rémíteni ezzel a hozzáállással uram! Maga nem ilyen,ezt én is tudom, máskülönben nem lennék most itt,ebben az iskolában. Akkor miért változott meg ilyen hirtelen? Pénzt kap ezért? Jobb munkát? Gondolja végig,mennyi mindenkit tett tönkre azzal,hogy többre vágyik! Akkor mentünk! - barátnőmet magam után húzva kisétáltam,majd becsaptam az ajtót.
- Megőrültél? Nem vagy te olyan jó viszonyban az igazgatóval,hogy így kioszd.. - idegeskedett YunSeo.
- Majd meglátjuk! - vontam vállat,de legbelül én is aggódtam. Mi lesz ha holnap már nem is.....áá~ nm szabad ilyenre gondolni!

L.Joe

Miután a MinHee nevű lány kiviharzott az igazgató mintha ott sem lennénk szitkozni kezdte.
- Hogy lehet ekkora idióta? Nem veszi észre, hogy mindent az iskola jövője miatt teszek? És az a nagy szája! Komolyan...miért voltam olyan lágyszívű a meghallgatáson? Aish~ - járkálj ide-oda, majd hirtelen megállt,és felénk fordult - Mondjátok,mit szeretnétek?
- A manager küldött,hogy megbeszéljük a hivatalos iratokat - mondta C.A.P két ásítás között.
- Ahogy látom ismét fitt vagy mint mindig, leader-sshi. - mondta közömbösen az igazgató.
- Ugyan uram, nem tudom miről beszél - húzta gúnyos mosolyra száját hyung,majd oldalba bökött jelezve, hogy folytassam mondandóját.
- A lényeg, hogy a beiratkozásunkhoz szükséges iratokban lenne egy apró változtatni való.
- Változtatni való? Miről beszélsz ByungHun-sshi?
- A managerünk ragaszkodik ahhoz,hogy ne csak a tanárok szabályai vonatkozzanak ránk,hanem  az ügynökségé is. Viszont ez ellentmond egy ponttal,ami azt foglalja össze,hogy bármikor,bármilyen körülmények között hallgatunk Önre. - fejeztem be.
Rendben. Átírom. Még valami? - nézett fel asztala felett.
- Ennyi. - mondtam,majd beugrott valami - Miért rúgta ki a diákokat? - arca megfeszült,és leült.
- Te is kezded? Mondtam..miattatok. - mutatott ránk.
- Hat ember  nem ugyanannyi mint 100,ha jól tudom Igazgató úr. - húztam gúnyos mosolyra ajkam.
- Nézd...ezt nem nekem kell elmondanom,hanem a managereteknek. - tette le a tollat.
- Semmi probléma. Ha csak erről van szó,akkor írok neki,hogy maga ráér és elmagyarázza! - szólt közbe Niel,és már el is küldte az sms-t.
- Miért van az, hogy minden idol ennyire akaratos? - sóhajtott az asztalnál ülő.
- Tudja, mi ebben nőttünk fel. Mindent megkaptunk amit akartunk,de cserébe napi 16 óra próba,és utána lehetett csak pihenni. Ilyen a természetünk - vont vállat a hanyag leaderünk.
- Nézzétek..nem érek most rá. Még a szerződést is át kell írnom. - dörzsölte meg homlokát.
- Mi ráérünk. Holnap kezdünk,szóval mondja nyugodtan! - mosolygott ártatlanul Ricky.
- Nem fogtok békén hagyni,igazam van?  - állt fel.
- Jól mérte fel a helyzetet Igazgató úr. - bólintottam.
- Hol is kezdjem? - túrt bele ritkuló hajába,majd az asztal elé sétált,és nekidőlt velünk szemben - Azt tudjátok miért kerültetek ide?
- Őszintén..? Nem. - sóhajtott ChunJi - Mi csak követtük a managerünk utasításait. Azt mondta, majd itt mindent elmagyaráz.
- Ezért mondtam....kérdezzétek őt, ne engem.
- Ha már itt vagyunk mondja. - ült le egyik kanapéra C.A.P.
- Aish~ - sóhajtott ismét,majd belekezdett - Ezzel az egésszel a csapatotokat erősítő tréning alá akarják tenni,hogy felkészültebbek legyetek bármilyen helyzetre.
- Mi köze ennek a többi diákhoz? - döntöttem fél centit jobbra fejem.
- Itt jön szóba az ügynökséged ötlete. Ez az iskola tulajdonképpen idolokká képezi az itt tanulókat. De nem mindenki olyan tehetséges, hogy azzá válhasson, ez egyértelmű.Viszont vannak,akik elképesztő tehetséggel rendelkeznek,akár éneklésben vagy táncban. Az ilyenek itt maradhatnak és lehetőséget kapnak képességeik tovább fejlesztésére. De az előbb említetteket....
- Kicsapják a suliból. - fejezte be a mondatot nyers hangon C.A.P.
- Igen... és akik itt maradnak az érettségi letétele után debütálhatnak.Röviden lényegre törve ennyi. - fejezte be mondókáját.
- És akiket kicsaptak, van hova menniük? - kérdezte Ricky.
- Igen. Erről gondoskodtam.
- Elnézést. - vettem elő zsebemből a rezgő telefont,majd az ajtó felé indulva beleszóltam. - Igen. Értem. Ma 3-kor? Rendben. - tettem le,majd kilincsre téve kezem hozzám szóltak.
- Hova mész? - kíváncsiskodott Niel.
- Mosdóba. Persze csak ha szabad Niel-sshi~ - hajoltam meg nevetve,majd kitártam magam előtt az ajtót,ahol egy barna hajú,velem egy magas lány állt. Az,aki előttünk látogatott ide.
- Miért vagy még mindig itt? Nincs órád? - kezdett el kiabálni az igazgató. A lány csak állt, és egyre pirosabb arccal bámult maga elé,közben válla rángatózni kezdett - Válaszolj MinHee! - áh,tényleg. MinHee-nek hívják. Kezdtem hülyének érezni magam,ahogy egy szótlan lánnyal szemben állok,így kikerülve elindultam a mosdó irányába. Szerencse hogy 2 métert sem kellett sétálnom. Mikor visszaértem, és beléptem az ajtón, halálos csend uralkodott a helyiségben,s mindenki egy emberként figyelte a lányt.
- MinHee,hallottál bármit i? - lépett elé a rangidős.
- Uram, hagyja szegény lányt! - védték a többiek.
- MinHee....miért bánt ennyire ez az egész? Hisz te még itt vagy. - léptem mellé,kedves mosollyal az arcomon.
- Még! Ez az a szó,ami bánt. Miért kell annyi embernek elmennie innen csak azért mert ti idejöttetek? Miért? Arra nem gondolnak hogy sokan több mint 100 km-erre laknak innen? - dőlt ki belőle minden egyszerre,s  könnyei is végig csordultak arcán.
- De te maradsz bármi történjék is ! - mondta határozottan az igazgató.
- T-Tessék? - dülledtek ki szemei.
- Igen. Te maradsz. Mindenképp.
- Miért? Hisz nem rég még azzal fenyegetőzött hogy...
- Azzal ne törődj! Mérges voltam. Túlságosan is. Nézd,nekünk szükségünk van egy olyan lányra min te, aki nem ismeri a határokat. Én nem tudok ellenállni,de te...te képes lehetsz,ha eljön az ideje.
- Miről beszél Ahjusshi? - törölte le könnyeit.
- Arról,ami ebben az iskolában lesz nemsokára. Egy idol háború.~

~ Véleményeteket írjátok meg kommentbe! :3 Nem sokára folytatás következik :) ~

2.fejezet

MinHee

- Oppa nézz ide! – sikítozott a mellettem álló lány,aki telefonját szorongatta.

- Most komolyan ez a legnagyobb problémád? -  nézett rá furcsán YunSeo.

- Tessék? – fintorgott.

- Semmi. Hangosan gondolkodtam…  -  legyintett két sóhajtás között.

- Chh…oppa  fordulj erre! ChunJi oppa~ - folytatta mintha mi sem történt volna.

- Ezt nem szabad! Azonnal hagyja abba hölgyem! – állt elé az egyik testőr.

- D-De csak egy képet…. – mondta alig hallhatóan.

- Semmi de – lépett közelebb

- Értettem…értettem… - nézett fel idegesen.

- Fiatal úr maga mégis mit csinál? – fordult hátra homlokát ráncolva az előttem álló securitys.

- Autogramot kértek. – vont vállat mosolyogva C.A.P.

- És adott is? – dülledtek ki szemei.

- Persze! – vágta rá – nincs megtiltva.

- De igen! Meg van tiltva… - lépett egyet hátra.

- MinHee te is látod amit én? – rázott ismét vállon barátnőm,kizökkentve a megfigyelésből.

- Mit? – kaptam fel fejem.

- Kit!! – nevette el magát – ott.. – mutatott elénk – ByungHun.

- L…..L.Joe! – intettem az előttem állónak aki észre is vett.

- Szia! – intett vissza egy tökéletes mosoly kíséretében.

- Maga! – állt elém egy nagydarab – miért vagy olyan ismerős? – mért végig – TEEE!!!  - ordította el magát – tegnap te okoztál felfordulást a koncert után! Hogy az a..! – lett egyre mérgesebb.

- J-Jó reggelt ahjusshi! – mosolyogtam a lehető legártatlanabbul.

- Ne tereld a szót. Tegnap..vállalod a károkért a felelősséget?

- Károkért? – vakartam meg tarkóm.

- Igen. Miattad senki sem őrizte a fiúkat.  Szerinted mennyi minden történhet egy ilyen helyzetben?  - emelte fel szemöldökét.

- De nem történt semmi, ugye? – nevettem el magam kínosan.

- Ne szemtelenkedj kislányom!

- Én soha! – ellenkeztem kapásból.

- Ebből elég legyen! - emelte elém jobb kezét.

A gyors reflexeimnek hála kitértem az ütés elől. De egy nagyobb problémát okoztam saját magamnak. Ott álltam esetlenül, lehulló félben a vállamon táskával, összekócolt hajjal egy idolnak esve. Nem is akárkinek. Lee ByungHun nézett engem gyönyörű szemeivel.

- Mi történt? – nézett hol rám,hol a testőrre.

- B-Bocsánat! – hajoltam meg előtte.

- Te lány, most már komolyan el kell veled beszélgetni – fogott karon a tegnapi ahjusshi.

- Elnézést, de mit csinál? – szólt közbe L.Joe.

- Megleckéztetem ezt a vakarcsot. – mutatott rám szabad kezével, majd szorosabban kezdte szorítani csuklóm.

- Aucs! – szisszentem fel.

- Mint láthatja ez fáj neki. Kérem engedje el. – tette kezét az enyémre.

- Azt nem tehetem. Te meg velem jössz. – szánta utolsó mondatát nekem.

- De én most semmi rosszat nem tettem! – értetlenkedtem.

- Elég a tegnapi is. – mondta mogorván.

- Maga egy gonosz ahjusshi! – toporzékoltam,majd kirántottam kezem szorításából.

- Teen Top gyertek! Vár az igazgató! – lépett az őr mellé a menedzser – ő kicsoda? – nézett rám.

- Jelentéktelen. Már itt sincs uram! – fogta meg ismét csuklóm és elrángatott.

- MinHee ! MinHee várj! – futott utánunk YunSeo.

- Mintha tőlem függne hogy maradok-e – nevettem el magam.

- Aish~ Ahjusshi álljon már meg! – dobta fejének a táskáját szobatársam.

- Ááá! – üvöltötte el magát fejét szorongatva a securitys.

- Ez az! Elengedett! – ugráltam örömömben, majd barátnőmre néztem. Igen….de van egy hátránya is a dolognak. Az iskola ¾-e az idolokkal együtt csak is engem bámult, mintha idegen lennék. Volt aki megszólalni sem tudott a történtek miatt, volt aki nevetésben tört ki, és volt aki éjjenezve peace jeleket mutogatott.

- Mi ez a felfordulás? – lépett YunSeo mellé az igazgató.

- Uram…ez nem az aminek látszik! – hajoltam meg,majd a földön heverő táskát felkapva futásnak eredtem – Mit csinálsz YunSeo? – néztem hátra,majd csuklón fogva elkiáltottam magam – Futáááás!!!

- MinHee ez fáj! – hisztizett egyre jobban futás közben.

- Ne nyavalyogj. Legalább most ne! – nevettem kínosan.

- De a csuklóm.. – szisszent egyet.

Lepillantottam az említett testrészre és észrevettem egy lila foltot jobb karján.

- Ez meg mikor..?  - álltam meg.

- Semmi fontos. – takarta el bal kezével.

- Lányok gyertek órára! – kiáltott hozzánk az angol tanár.

- Megyünk már~ - válaszoltuk egyszerre.

A terembe érve a szokottnál is kevesebben voltunk. A tanár figyelmen kívül hagyva ezt kezdett bele az órába,majd csengő előtt pár perccel YunSeo szólalt meg.

- Tanárnő! Hol vannak a többiek?

- Minden bizonnyal az igazgatóiban.

- Miért? Valami rosszat….

- Idővel megtudjátok – vágott közbe – de egyenlőre jobban tennétek,ha nem kíváncsiskodnátok az üggyel kapcsolatban. A saját érdeketekben – azzal kiment,becsukva maga mögött az ajtót.

- Ennek mi baja? – fintorgott a mögöttem ülő srác.

- Jó lenne tudni – sóhajtottam – jössz büfébe? – löktem meg karját YunSeo-nak.

- Aham! Úgy is kajás vagyok! – nevette el magát.

A teremből kilépve hatalmas tömegben találtuk magunkat. Mindenki futott hol erre, hol arra. Voltak,akik a szekrényből pakolták ki az össze dolgaikat,könyvet,képet,füzetet és egyéb tárgyakat,voltak akik csak sírva elrohantak a folyóson.

- Mi folyik itt? – állítottam meg egy lányt, aki könnyeivel küszködött.

- Nem tudsz róla? Szerencsés vagy! – folytak ki az idáig bent tartott könnycseppek szemgödreiből.

- Miért? – értetlenkedtem.

- Nézz körbe. Milyen kifejezéseket látsz az arcokon? – bökött a tömeghez – boldog, szomorú, síró…..és akik a legszerencsésebbek…mint te! Ti nem tudtok semmit,így biztos nem kell aggódnotok.

- Miért aggódnak annyian? – faggattam tovább barátnőmmel az oldalamon.

- Kicsaptak minket – zárta rövidre,majd elfutott.

- Tessék?? – kiáltottuk el magunk egyszerre.

- Ennek semmi értelme! Miért csapnának ki hírtelen ennyi diákot? Értelmetlen.. – próbáltam emészteni az imént hallottakat.

- MinHee, most van valami,ami miatt jobban kéne aggódnunk.. – szólalt meg félve YunSeo.

- Ennél is rosszabb? – néztem rá félő vigyorral.

- Igen! – bólintott.

- Mi az?

- Az igazgató minket hívat….

- Most csak viccelsz? – nyeltem félre a nagy semmit.

- Nem..gyere.

- Megőszülök még ma reggel….. – szitkozódtam magamnak.

Az igazgatóihoz érve,ahogy az ajtót kinyitottam egy síró lány futott ki rajta,félre lökve engem az útból. YunSeo-val összenéztünk,majd bátran beléptünk. Csak ne csapjanak ki minket is…könyörgöm!

- Itt vagyunk – szólaltam meg elsőnek.

- Áh, MinHee. – mondta cinikusan az asztal mögött ülő – Tudod miért hívattalak ide titeket? – támasztotta állát kézfejére.

- Miért? – ráncoltam össze homlokom.

- Először is, mit jelentsen a tegnapi kiruccanásod? Jól tudod mi jár annak,aki megszegi  a szabályokat,nem? Másodszor, mire véljem a ma reggeli viselkedéseteket? – mondta ezt már mindkettőnknek.

- Uram..ez nem… - habogott YunSoe rekedt hangon.

- Uram! Kérem,ha valakit hibáztatni akar ezekért,az csak én legyek. YunSeo-nak semmi köze a dolgaimhoz.

- Azt mondod…. még ki is rúghatlak helyette? – emelte fel bal szemöldökét.

- E-Ez… - bizonytalanodtam el.

- Itt vagyunk! – jött be az ajtón hat fiú,megszakítva a beszélgetésünket.

- Oh, C.A.P jó hogy itt vagytok. Kérdezni akartam valamit – váltott hangnemet az igazgató -  miért osztogattatok autogramot reggel? Nem tudtátok volna figyelmen kívül hagyni az idegesítő visongások? – sóhajtott fejét fogva,majd felállt, és elém sétált – Te pedig. Veled együtt – bökött mellém – ezt még megbeszéljük.

- Uram…. – kezdte YunSeo.

- Miért rúgta ki  a diákokat ahjusshi? – kiáltottam el magam.

- Te engem akarsz számon kérni?

- Csak válaszoljon! Miért? Mi értelme ennek így hirtelen? Tudja mennyi gyerek álmát törte össze pár óra alatt? Tudja ön ezt? hogy is tudhatná! – tört ki belőlem a félelem ily módon.

- Hogy miért? Azt kérdezed miért tettem mindezt? – nevetett.

- Igen!

-A válasz melletted van. Itt jobb oldalon.

- Tessék? – bámultam rá,akár egy idióta.

- Jól hallottad. Minden kérdésedre a válasz itt van. Mindent a Teen Top-ért tettem. MINDENT! – lökte meg vállam mutatóujjával.

- A Teen Top-ért…? - fordultam feléjük.

- Mától ők is diákok lesznek ebben az iskolában. – közölte ünnepélyesen az igazgató.

~ Ma 1400 naposak a fiúk :3 nagyon nagyon nagyon sok szeretettel gratulálok nekik *^^* Sok sikert továbbra is :$ Nem sokára ismét találkozunk a következő fejezetnél ^^ Aki szeretne nyugodtan iratkozzon fel ~

1.fejezet

MinHee

- Siess vagy elkapnak! – kiált be a szobánkba YunSeo.

- Kész vagyok. – futok az ajtóhoz barátnőmért – Biztos nincs itt senki? – nézek körül a folyóson.

- Nincs. De 3 perc és jönnek ellenőrzésre,úgy hogy siessünk! – csukja be az ajtót, majd mind ketten az ablakhoz sietünk, ahova előkészítettem az összecsomózott paplanokat. – Leér az aljáig egyáltalán? – néz rám kételkedve.

- Mindjárt kiderül! – dobom le a kezemben tartott ruha anyagokat.

- Ez az! – szorítja ökölbe a kezét örömében YunSeo – Na nyomás,vagy elkapnak! – lök egyet vállamon,majd a táskámat kezembe nyomja – Minden megvan? Mindegy,a legfontosabb. A jegy nálad van?

- Ühüm! Itt van a zsebemben! – mutatom fel a kis lapot,amelyen kék alapon fekete betűkkel virított kedvenc bandám neve.

- Rendben. Indulás! – lök egy utolsót rajtam,majd az összekötözött anyagba kapaszkodva kezdek el lemászni a falon – Vigyázz magadra! Ne feledd! 4 előtt gyere vissza! – mondja még utoljára barátnőm,majd amint talajt érek felhúzza a kötélnek használt anyagot.

- Majd jövök! – tátogom, közben integetve futásnak eredek.

Még utoljára visszanézek,de már senki nem figyel a szobából. Helyette bezárt,függönyökkel elhúzott ablak látszódik már csak, mint ha mi sem történt volna. Nem könnyű az élet, ha az ember egy kollégiumban tölti minden napjait. Nem  beszélve a szigorú szabályokról, amik megkötik a kezünket. Reggel 6-kor ébresztő, este 10-kor takarodó... És most 10 óra, ami az jelenti hogy szoba ellenőrzés. Ha most nem, akkor sosem tudtam volna kiszökni. De erre a koncertre az életem árán is el kell jutnom, hisz a Teen Top-ról van szó, ami az életemben a legfontosabb. Igen, hatalmas fangirl vagyok, de mit tehetek ellene?! Ez az életem…ha nem lettek volna L.Joe-ék,  most nem ebbe a zeneművészeti iskolába járnék, ami több mint 100 km-re van az otthonomtól. De egyik napról a másikra bearanyozták az életem, így rájöttem. Idol akarok lenni! Még most is tisztán emlékszem édesanyám arcára, mikor felvetettem nekik ezt az ötletet. Ellenkezett, nem is kicsit. Vicces nem? Annak vannak a legnagyobb álmai, kinek nem lehetne… Mégis megpróbáltam, és össze jött. Igaz….nem a hangom miatt kerültem be, de van még időm változtatni ezen! Ami most fontosabb...miért van ekkora tömeg? Aish~ Nekem előre kell jutnom! Miért csak normál jegy van…. így nehezebb ez az egész! L.joe…..csak egy kicsit várj, és már ott is leszek! Fanatikus vagyok tudom…ezért is néznek a mai napig sokan bolondnak, de nem érdekel!

- Elnézést...elnézést…sajnálom! – mondogatom fél percenként, akárhányszor félrelökök valakit az előre jutásom érdekében. Már nem kell sok…mindjárt a kordonnál vagyok. Mindjárt! Csak még kicsit bírd ki MinHee! Csak egy kicsit még. Még! - Megvaaan!!! – kiáltom el magam,mikor már a kordonba kapaszkodva bámulok fel a színpadra. És ekkor jön el a vég számomra. Csak egy árnyat látok, amely leül velem szembe a színpad szélére hatalmas vigyorral az arcán, közben belekezd rappelésébe:

„Eonjena neoege useumman julge

Geu eodeon nuguboda

Haengbokhadago mal halsu ittge

Maeil harur shijakhae ne saenggake

Nae ibgae misuga maemdone

Haengbokhae na eotteohke”
 

Nem bírom tovább. Egyből sírva fakadok a boldogságtól,amely egyre csak halmozódik bennem.  Az érzés, hogy fél méterre van tőlem a számomra legfontosabb személy a zenei iparból hihetetlen. Csodálatos. Gyönyörű. HIHETETLEN!!! Ő csak mosolyog, mosolyog és mosolyog. Hol a színpad szélére megy, hol középre, de mindig őt figyelem. A mozgása hihetetlen. Már vagy 2 órája hogy itt vagyok,de nem tudok betelni az érzéssel. Lassan vége, de ők még mindig  a kötött koreográfiát táncolják izzadság cseppekkel az arcukon, nyakukon. És mosolyognak. De vége…lassan itt az idő hogy vége legyen. Felcsendül a záró dal, ami nem más mint a Rocking. De most már nem táncolnak, hanem a színpad szélére ülve integetnek, kacsintgatnak, szíveket mutatnak, és a mázlisták még  le is pacsizhatnak velük. Hogy köztük vagyok-e? Szerinted? Ha annyit mondok hogy most már 100%-osan nyugodt halálom lesz,az mindent elárul? Igen. Lepacsiztam mind a hatukkal!  Rickyvel, ChunJival, Niellel, C.A.Pel, ChangJoval, és L.JOEVAL! Míg újra és újra lejátszódott fejemben ez a jelenet, arra kell döbbennem hogy a koncertnek vége. Épp most mentek le a színpadról és készülnek a megérdemelt pihenésre. De előtte még haza kell menniük, nem igaz? Sok rajongóval együtt én is kint várok rájuk, remélve hogy láthatom még őket. Meg is lett az eredménye. Fél óra leforgása után minden kijönnek testőrökkel az oldalukon. Miután beültek az autóba fáradságuk ellenére mosolyogva integetnek nekünk, és a tömegnek hála pár ismerőssel az ajtó ablakának lettünk nyomva. Hogy szerencsésnek érzem-e magam? Ha elmondom mi történt ezután,ti is rájöttök. Az ablak, aminek neki lettem nyomva pontosan L.Joe mellett van. Pár centiméter választ el tőle, és persze egy üveg, ami pár másodperc  múlva már nincs köztünk.

- Jól vagy? – húzza le az ablakot biasom mosollyal az arcán,ami mögött észrevehetővé vált az aggodalom is.

- I-Igen…persze! – próbálom odébb nyomni a mellettem állókat, de reménytelen minden erőlködésem.  Mikor ismét ránézek, még mindig engem figyel mosolyogva – E-Elnézést…ez..csak.. – kezdek magyarázkodni.

- Semmi gond! – neveti el magát.

- Ha már így alakult…kérhetek egy autogramot? – kérdezem félve.

- Nincs nálam se toll….se papír..

- Á! N-Nálam van! – kotrom elő nagy nehezen táskámból az említett tárgyakat.

- Tessék. – mosolygok – Viszont most nagy bajban vagy. Jobb ha futsz! – felhúzza az ablakot.

- Hee? – nézek rá az üvegen keresztül. Ő mintha olvasna a gondolataimban oldalra mutat, ahol 4 nagy darab securitys közeledik. – Aish~ Hogy fussak el, ha itt vagyok a tömeg kellős közepén? – szitkozódok.

- Elnézést,de amit az előbb magának adott ez a személy – mutat az autóban ülőre – kérem adja oda.

- T-Tesséééék? Maga megőrült? Mégis miért kéne…? – nézek rá, akár egy idióta.

- Ne vitatkozzon hölgyem! Most azonnal kérem ami a kezében van! – emeli fel hangját az őr.

- Elfelejtheti! – szorítom magamhoz a papírt.

- Mit mond? – felemeli bal szemöldökét a nagydarab.

- J-Jól hallotta! – tettettem a magabiztos lány szerepét – Nem adom oda! – lépek egyet hátra, ami lehetségessé vált a szerte oszlott tömeg miatt.

- Kislány ne idegesíts fel! A szabály az szabály! – közeledik felém.

- Maga ne vicceljen! Miért kéne odaadnom egy vad idegennek a tulajdonom?! Chh~

- Jól van ebből most elég! – hajol közelebb az előttem álló, majd megragadja a papírt.

- Meg ne próbálja elvenni! Feljelentem a bíróságon magántulajdon megsértéséért! – próbálok fenyegetőzni.

- Nekem lenne okom feljelenteni téged! – kontrázik.

- Akkor sem adom! – ugrok rá hatalmas lábára az őrnek, majd kikapva kezéből a papírt futásnak eredek. Még utoljára visszapillantok az autóhoz…. ahonnan nevetve figyel engem ByungHun.

Normális esetben most belekezdenék az álmodozásomba,de erre nincs időm! 5 őr van a nyomomban, akik minden bizonnyal erősebbek mint én valaha lehetnék. 

- Azonnal állj meg te lány! – kiált utánam az egyik.

- Kapjon el ha tud ahjusshi! – öltöm ki a nyelvem.

- Te kis …. – szitkozódik egyikük elég hangosan.

Oké. Most van itt az ideje hogy lelépjek véglegesen…..

- Oh! Ahjusshi  várjon! – kiáltok a buszvezetőnek, aki szerencsére észrevesz és megvárja míg én is felszállok a buszra. Ellenben  a securitysekkel, akik nem értek időben az ajtóhoz, így megmenekültem. Megkönnyebbülve leülök egy szabad helyre, majd a telefonomat elő véve hívomm is YunSoe-t, hogy készítse elő a bejutásomhoz szükséges dolgokat. Hajnali 2…. ha minden igaz, ilyenkor már a portás is alszik.

A buszról leszállva futásnak eredek, hogy minél előbb az ágyban találhassam magam. Az épület falához érve ismét megcsörgetem szobatársamat, aki egyből válaszol is.

- Itt vagyok. Leengeded a kötelet? – kérdezem kifulladva.

- Persze! – lerakta.

Mire felpillantok az ablak már nyitva van, és hatalmas mennyiségű ruhaanyag közeledik felém. Előttem lesz vége, így abba kapaszkodva elkezdem felhúzni magam a 3.emeletre. Már majd nem fent vagyok, mikor YunSeo jelenik meg az ablakban kétségbeesett kifejezéssel.

- B-Baj van MinHee… - kezdi.

- Mi az? Várj..mindjárt fent vagyok.

- Ez nem várhat addig! – elkezd hisztizni.

- Miért ? – nézek rá furcsán, majd még egyet rántok a kötelen eggyel feljebb húzva magam. Igen,de semmi sem sikerülhet tökéletesen igaz? Ez történt most is…

- Miért érzem úgy, hogy mindjárt lezuhanok.. – teszem fel a költői kérdést, amire már én is tudom a választ.

- MinHee….a a lepedő mindjárt elszakad.. – toporzékol YunSeo.

- Aish… megtudod tartani? Mindjárt fent vagyok…

- M-Megpróbálom. – tűnik el az ablakból,majd elkezdem húzni magam, mintha mi sem történt volna.

- Itt vagyok! – esek be az ablakon fejemre érkezve – Ááá….ez holnapra bedagad.

- MinHee úgy aggódtam! – ölel át barátnőm.

- Ehehehe… - vakarom meg fejem kínosan – Majd holnap mesélek,de most inkább alszom. – állok fel, majd bezárkózom a fürdőbe egy alapos mosakodás erejéig, és már alszom is.

***

Ááá….úgy érzem valaki rázza a testem, mégis lusta vagyok..nem akarok felkelni. Még csak most feküdtem le… Egyre jobban rázkódom, és már a nevemet is hallom. Ez álom? Vagy valóság?  Aish~ Minden bizonnyal az utóbbi…

- MinHee kelj már fel! – kiáltja el magát valaki.

- Hmm? – nyitom ki szemeimet óvatosan.

- Áh, végre! – sóhajt YunSeo – öltözz hamar!

- Mi ez a nagy sietség? – fordulok felé.

- Tudod mennyi az idő? 5 perc és csengetnek! – néz rá karórájára.

- Heeee? – ugrok ki az ágyból – Hogy lehet hogy ahjumma nem keltett fel? – kezdek el öltözni.

- Ez volt a szerencsénk ugye tudod? Beteg…de ha itt lett volna,akkor nem úszod meg a tegnapit. Na siess! – veszi fel a földről táskámat.

- Kész vagyok! – ugrok egyet, majd YunSoe-val futásnak eredünk.

Kiérve az udvarra csodálkozásunkra ahelyett hogy egy lelket sem kellene látnunk, a diákok nagy része a bejáratnál ugrál.

- Mi ez az egész? – kérdezem.

- Nem tudom. – von vállat.

- Megnézzük? – kacsintok felé.

- Nézzük? – neveti el magát.

- Még szép! – ragadom karon, majd befurakodunk a tömegbe, egyre előbbre törve.

A tegnapi kiruccanásomnak köszönhetően gyakorlott lettem az ilyenben, így gyorsan elértük a célunkat, hogy legelőre törjünk, ám ott olyan fogadott, amire se én, se YunSeo nem számított.

- Mit keres itt a Teen Top? – rázza meg vállam a mögöttem álló.

- Nem…tudom – csak ennyit tudok mondani.

~ Várlak benneteket a következő fejezetnél,addig is fejtsétek ki véleményeteket bőven kommentben ^^ Köszönöm hogy itt voltál :) ~